Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Nagy Veronika: Rituális babázás az ősi társadalmakban és a természeti népeknél
Nagy Veronika: Rituális babázás az ősi társadalmakban és a természeti népeknél Az egyik legkülönlegesebb római kori babalelet egy tölgyfából készült baba, amely nagyon fejlett babakészítő szakértelemről árulkodik. Ezt a babát egy i.sz. 2. századból származó, serdülőkorú lány sírjában találták, és a legszakszerűbb csapolási eljárással vannak összeillesztve a végtagjai. Nem csak a válla és a combja, hanem a könyöke is. Mivel a sír tulajdonosához hasonló korú lányt ábrázol, felmerül a kérdés, hogy nem több-e mint játék. Ezt a különösen szépen és gondosan elkészített test feltételezi.12 Az ókori Rómában és Görögországban tehát fontos szerepet kapott a baba a felnőtté válás átmeneti rítusaiban, de ez nem elszigetelt jelenség, mert az átmeneti rítusok területe világszerte az egyik legjellemzőbb terepe a babákkal folytatott rituális cselekvésnek, és erre számos példát találunk a természeti népek körében is. Átmeneti rítusok és babahasznáeat Az átmeneti rítus fogalmát Arnold von Gennep alkotta meg 1909-ben. Ezek beavatási rítusok, melynek során egy személyt az egyik társadalmi státuszból egy másikba vezetnek át. Az átmeneti rítusok legjellemzőbben az emberi élet fordulópontjaihoz kapcsolódnak (mint pl. a születés, a felnőtté válás, a házasság, a halál). Ezek az átmeneti rítusok alapvetően három fázis köré csoportosulnak. Egyes rítusok az egyént elválasztják korábbi státuszától, mások elkülönítik, megint mások pedig beépítik az új státuszba, és ez által foglalja el új helyét az egyén a társadalomban. Az átmeneti rítusok a beavatandó személynek megkönnyítik az átmenetet az egyik státuszból a másikba, hiszen a váltás gyakran bizonytalanságot és félelmet jelent az egyén számára, a közösség pedig ezekkel a rítusokkal nyújt érzelmi támaszt, miközben az egyén új helyzete a közösség számára is nyilvánosan elfogadottá és elismertté válik.13 Vannak olyan átmeneti rítusok, amelyek során az egyén passzív, vagy esetleg fizikailag nincs is jelen a szertartásokon. Ilyen a születés és a halál. A születés az anya és a születendő gyermek szempontjából is a legveszélyeztetettebb, és a legtöbb kétellyel és bizonytalansággal járó állapot. Számos rituális cselekvés övezi onnantól kezdve, hogy egy fiatalasszony gyermeket szeretne, egészen addig a vágyig, hogy a már megszületett gyermek élete szerencsés kimenetelű legyen. És mivel a legtöbb kultúrában a baba fogalma összekapcsolódik a női életmintával, nem meglepő, hogy a rítusok és szertartások gyakori eszköze a babafigura. A legfőbb funkciója a világ minden pontján, minden esetben az, hogy a dolgok pozitív kimenetele céljával közvetítsen az ember földi világa és a természetfeletti világ között. Erre számos példa hozható a természeti népek köréből, elsősorban afrikai törzsektől. Afrikában a suaheli lányoknak a menstruációjuk idején egy fababát kell vinniük a hátukon. Nyilván a későbbi fogamzóképességüket vetíti előre ez a rítus. Más afrikai törzseknél a házasságkötésétől kezdve addig visz babát a hátán a nő, amíg meg nem születik az első gyermeke. Vannak olyan törzsek is, ahol a nők ezeket a babákat nem csak a hátukon cipelik, hanem gondozzák, szoptatják, és nevet is adnak nekik.14 Afrika egyes területeiről olyan szokás is ismert, hogy a házasulandó férfi tesz babát a számára kedves nő háza elé. Ezzel fejezi ki, hogy feleségül kéri. A kameruni és nigériai Fali törzsben ezek a babák fém vázra készülnek, fából és bőrből, de előfordul, hogy gyöngyökkel is díszítik őket. A vőlegény ezzel fejezi ki, hogy elkötelezett a házasságra és a gyermeknevelésre. A menyasszony a hátán cipeli, egészen addig, amíg be nem következik a gyermekáldás. A babát utána is megtartják, gondosan megőrzik.15 Hasonló céllal készülnek a ndebele népcsoport Unga Köba-nak nevezett babái. Ezeket is a férfi készíti a nő számára. A nő elnevezi a babát, és az első gyermekét majd a baba után nevezi el. Ilyen babákat ma turisták számára is készítenek.16 Az afrikai termékenységet hozó babák legjellegzetesebb példái a Ghána középső részén élő azandék termékenységi babái. A meddőségtől tartó nők cipelik a hátukon, mintha a saját gyermekük lenne.17 Létezik olyan törzs, ahol a nő azt a babát, amit termékenységi célzattal hord a hátán, odaadhatja egy gyermeknek játékként, ha nem hoz sikert. Vagy átadhatja másnak, akinek ugyanilyen szüksége van rá. De az is előfordul, hogy a megszületett gyermek örökli a babát, mint játékszert. Angolában pubertás korban kapnak babát a lányok, amit az anyjuktól is örökölhetnek. Nem hagyják ott sehol, nagyon vigyáznak rá. A helyi női viselet felismerhető benne, de mégsem az emberforma dominál, hanem ez egy félreértheteden fallikus szimbólum, amely előre vetíti és a hitük szerint elősegíti a későbbi anyaszerepüket. Az első gyereküket később ők is erről a babáról nevezik el. Dél-afrikai törzseknél, például a Tsonga népcsoportnál szintén azok a lányok készítenek saját kezűleg egy babát, akik elérték a pubertás kort. A babát „mvana”-mk, azaz „lány”-nak hívják, és a lányok megtartják egészen az első gyermekük megszületéséig. (Ezek a babák gyöngyökkel díszített palackokra hasonlítanak.) Szintén Dél-Afrikában, a Ntwane törzsben a pubertáskor előtt közvedenül adnak a lányoknak termékenységi babákat (generációról generációra öröklődnek), a beavatás alkalmával 12 HILLIER 1968,18. 13 FEJŐS 1979,406-414. 14 KING 1977, 31. 15 http://www.authenticafrica.com/fali-fertility-doll/ (Utolsó letöltés: 2016. február 11.) 16 http://traditionscustoms.com/coming-of-age/african-dolls (Utolsó letöltés: 2016. február 11.) 17 CAMERON - ROSS 1996, 85. 314
