Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Nagy Veronika: Rituális babázás az ősi társadalmakban és a természeti népeknél
Nagy Veronika: Rituális babázás az ősi társadalmakban és a természeti népeknél rituális célú babahasználat egyértelműen elkülöníthető-e a játékbabától akár térben, akár időben vagy valamilyen más megfontolás (pl. funkció) alapján. Illetve léteznek-e átmeneti formák, vagyis olyan társadalmak, ahol párhuzamosan, egymás mellett van jelen a rituális célú és a játék baba. Az egyik elmélet szerint a legkorábbi baba-szerű figurák (amelyek fennmaradtak) nem játékbabának készültek, hanem vallásos tárgyak voltak, főként temetkezési szertartások kellékei. Eszerint a babaforma jóval korábban létezett, mint ahogy az első gyerek játszani kezdett vele, és az elmélet képviselői arra hivatkoznak, hogy a korai időkből a gyereksírokban nem találunk babákat, és valószínűdennek tartják, hogy a felnőttek játszani engedték volna a gyerekeket mágikus jelentőségű tárgyakkal.3 Ennek az elméletnek a kritikai megközelítésében mindenképpen érdemes elgondolkodni a játék és a játszás fogalmán, mert bár ugyanaz a játszási ösztön és képzelet hajtja az összes gyereket a világon, azért a játéknak mindig fontos funkciója a felnőtt kultúra és világnézet elsajátítása, és ahol a mágikus gondolkodás a mindennapi élet részét képezi, ott ez a gyermekek világától sem idegen, ahogy a mágikus jelentéssel átitatott tárgyak sem. Ebből következik a másik elmélet, amely szerint igenis léteznek olyan figurák, amelyek egyesítik magukban a játékot és a rituális jelképek jellegzetességeit, azaz, ha betöltötték rituális funkciójukat, a gyerekekhez kerülnek és játékszer válik belőlük. Az is gyakran előfordul természeti népeknél és ősi civilizációknál, hogy a játékbaba és a baba formájú kultikus tárgy együtt van jelen, de nem egyetlen tárgyban. Sőt, arra is van példa, hogy nem a kultikus tárgy válik játékszerré, hanem kimondottan a gyermekek játékbabája tölt be valamilyen rituális funkciót.4 A legkorábbi babák kutatása alapvetően a régészet területére tartozik, de a komplex vizsgálatukhoz érdemes segítségül hívni a néprajzi és kulturális antropológiai kutatások eredményeit is, ugyanis az iparosítás előtti, nagyrészt írásbeliség nélküli népek a hagyományozódás következtében akár a legutóbbi időkig megőrizhettek olyan képzeteket és cselekvésformákat, amelyek párhuzamba állíthatók az ősi társadalmak baba-képzeteivel. A babáknak ez a csoportja a gyűjtők figyelmére egyáltalán nem tart számot, mivel számukra ezek a tárgyak elérhetetlenek fizikailag is, de képletesen is, hiszen nagyon távoli a történetük és teljesen ismeretlenek azok a gyermekek és felnőttek, akik használták őket. Őskor Az őskorból fennmaradt babafigurák akár lehetnének játékok is, de valószínűbb, hogy a készítőjük eredeti szándéka a termékenységre és az őstiszteletre irányult. A Villendorfi Vénusz például a női attribútumokat hangsúlyozza, az anyai bőség és gazdagság jelentőségét közvetíti, és nem igazán képzelhető el gyermekjátékként. Viszont a gyermekek vagy a szüleik miért ne kísérletezhettek volna az őskorban is az őket körülvevő természetes anyagokkal. Fontos szem előtt tartani, hogy az emberek babakészítésre mindenfajta fellelhető anyagot használhattak, viszont az ősi kultúrákból fennmaradt legtöbb figura agyagból vagy esetleg bronzból készült, mert ezek nem olyan könnyen pusztuló anyagok, mint pl. a fa vagy a textil.5 Az ókori Egyiptom Az ókori Egyiptomban feltárt temetkezési figurák szintén tévesen azonosíthatók játékbabaként. Ezek kizárólag vallási jellegű figurák voltak. Az Obirodalomban szolgaszobroknak nevezték őket, és az volt a funkciójuk, hogy helyettesítsék a halottat a túlvilági munkájában. A szolgaszobrok által képviselt tevékenységformák nagyon széles körűek: a szántástól, a kenyérsütésen át a szövésig minden beletartozhat. Az Újbirodalomban usébti (azaz válaszoló) volt a nevük, és itt is ugyanaz volt a feladatuk, mint a korábbi szolgaszobroknak. A Szépművészeti Múzeumban számos példát találunk ezekre a kifejezetten rituális célú figurákra.6 Az ókori Egyiptomban, i.e. 2000 körül azonban más jellegű babafigurák is készültek. Ezek sokkal inkább játékbabaszerűek, de az értelmezésüknél itt is szükséges az óvatosság. Az ún. paddle babákat fából evező alakúra formálták, ezért a szakirodalom gyakran lapát-babának hívja őket. Az evezőlapát alakú testük geometrikus ábrákkal van díszítve, a hajuk madzagra fűzött agyaggyöngyökből készült, mely viasszal van a fejre erősítve.7 A kutatók sokáig valódi játékszernek gondolták. Viszont ez a nőfigura sokkal rejtélyesebb ennél. Nem egy készült belőle, hanem több száz, és a legtöbb a Királyok Völgyének egy bizonyos részéről származik, Egyiptom legkiemelkedőbb fáraóinak temetkezési helyéről. Időben II. Mentuhotep uralkodói sírjához köthetjük. O volt az, aki i.e. 2040-ben újraegyesítette Alsó- és Felső-Egyiptomot egy hosszú, belső viszályokkal terhelt korszak után. Megszilárdította a hatalmat, és a fáraó 3 FRASER 1966, 31. 4 FRASER 1966, 34. 5 KING 1977,2-3. 6 FRASER 1966, 34; KÓTHAY - LIPTAY 2012. 7 HTI11ER 1968,11-13. 312
