Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Demeter Zsófia: Béke a háborúban. Pihenő- és képző táborok a székesfehérvári ezredek I. világháborús hadszínterein
Demeter Zsófia-. Béke a háborúban. Pihenő- és képző táborok a székesfehérvári ezredek I. világháborús hadszínterein A Vasadi Balogh György szerkesztette könyvben leírták a 69-esek táborhelyeit is, melyeket az A1 Pontén és a Podgorán a védettebb helyeken, mesterséges teraszokon alakítottak ki: ,yiz egész hegylánc egy-két hónap alatt erőddé változott. A hegyoldalban és a hegy belsejében égész város épült, s hogy el ne tévedjen az ember bennük, minden lövészárok, minden fedezék, minden kis házacska valami nevet kapott... Podgora alatti tartalékállásoknak pl. Frigyes telep lett a nevük. Egy forrást Al Pontén Hindenburgnak kereszteltek el. ”39 A 3. isonzói csata (1915. október 18—31.) folyamán október 22. után a 17-es tábori ezred helyzete a Monte San Michelén a délnyugati kúp és San Martino védelmében kritikussá vált. A 17-esek vesztesége ezen a napon mintegy ezer fő volt, az egyik zászlóalj parancsnokságát és két zászlóalját körülzárta az ellenség.40 Az ezred és a tartalék, valamint a hadosztály átszervezésére is sürgős szükség volt. A 17-es tábori ezred roncsainak felmentésére rendelték a fehérvári népfölkelőket és a 69-esek zászlóalját is átszervezték emiatt. Átkerült a 20. Hadosztály kötelékébe. A hegyért vívott harcokban tehát leváltásukkor a fehérváriak találkoztak 1915. október 24—26. között többnyire úgy, hogy két egység pihenőben, és az egyik az állásban volt.41 42 Mindkét ezrednapló beszámol a találkozásról. A 69-eseké így: „Október 26-ának éjjelén váltottuk fel a fehérmegyei [sic!] 17-es népfólkelő gyalogezredet.. .Megható, szjvbemarkolójelenetek játszódtak le eközben a koromsötétségben, mert nagyon sok esetben fiú apjára, testvér, testvérre, rokon rokonra talált. ” 42 Horváth Kázmér a 69-es III. zászlóalj felváltását a következőképpen örökítette meg: „Ide kerültfel a zászlóalj is egy kőbányába, két nap múlva pedig parancs vitte a San Michelére a 17-es népfelkelőket felváltani. Soha sem fogom elfelejteni az], amikor a mieink köszöntötték a sziklaporától belépetteket: Jó estét testvér! Azok pedig e/kosfitntottek: Isten őrizgen testvér!”43 Október 28-án a 69-esek még egy súlyos támadást vertek vissza, majd a Podgorára kerültek. Helytállásukért a 4. Hegyidandár és a VII. Hadtest parancsnoka (Dáni ezredes és József főherceg) egyszerre mondott köszönetét.44 45 46 A 4. isonzói csata (1915. november 10—december 4.) folyamán nagy tömegrohamok zajlottak. A „véres Podgoráért” 40-szer, a Monte Sabotinóért 15-ször, az Oslavijáért 30-szor indított az ellenség rohamot, hiába. Ezután a nagy tömegrohamoknak vége szakadt. 1916 nyarán az olaszok hatalmas tüzérségi, légi és számbeli túlerővel, a Monarchia hadserege július 29-én gázfúvásos támadással próbált a másik fölé kerekedni.43 Az újfajta harchoz előbb-utóbb természetesen új védőeszközök is társultak: megjelent a gázálarc,44 és az olasz front sajátosságaként megjelent a repeszek és kőszilánkok ellen védő rohamsisak.47 A Monte San Michele a Doberdo kulcspontja, hat csata végcélja volt. Méltán nevezi Somogyváry Gyula „a magyar Golgotának”.48 Másfél évig folyt megtartásáért, illetve megszerzéséért a harc. A Monarchia katonái, a védők a Doberdó-fennsíkot a 6. isonzói csatában (1916. augusztus 6-16.) végül hadászati okból, a bekerítéstől tartva ürítették ki. Védőit 1916. augusztus 9-én a Komeni-fennsíkra vonták vissza. A 17-esek naplója így összegezett: ,V\.ugusz]us 9-ével, egy pénteki nappal befejeződik az ezred nehéz küzdelmeinek egyik legnagyobb szakasza: 14 és fél hónap után otthagyja a Doberdó-ifennsíkot. ” 49 50 Az isonzói front leghíresebb tábora a Segeti tábor ebben a súlyos időszakban, a Doberdót védő sereg pihenőjéül szolgált. Pontosan a súlyos harcok és a rettenetes véráldozat miatt a táborhely neve fennállása egy éve alatt is fogalommá vált. A Lokvica nevű apró falu, és körzetében a Segetinek nevezett terület nem tudta befogadni a pihenőket, így attól keletre, a Doberdó - és a Komeni-fennsík között húzódó Va 11 o n e - vö I gy b e n, majd a Komeni-fennsík szélén fölkapaszkodva terebélyesedett, majd épült ki a tábor, úgy, hogy bizonyos helyeiről rálátás nyílt a Doberdó-fennsíkra. A hadtestparancsnokság Kostanjevica egykori iskolájában rendezkedett be, s a ház udvarán József főherceg a cseresznyefán alakított ki figyelő állást, ahonnan jól látta a Doberdó eseményeit (30—31. kép)]0 Minden pihenőtábor kialakítása, így a segetié is természetesen a hadi helyzettől, s így a védművek szükségleteitől függött. A 17-esek ezrednaplója az arcvonal mögötti terület egészét tekinti át: ,^4 Valloné völgyben egy zfiszjóalj és ezredparancsnokság részére deszka-barakok készültek, egy segélyhely részére pedig kavernákat fúrtak. Később a Comen-i fennsíkon kiépült vízvezetéket egészen ide hozták előre. A Valloné völgyből széles szerpentin-út készült a Mt. St. 39 HORVÁTH é.n. 50. 40 RÓZSAFI - STENCZINGER 2008, 54-56. 41 RÓZSAFI - STENCZINGER 2008, 53-55. 42 CRETTIER 1937, 303. 43 HORVÁTH é.n. 52. 44 HORVÁTH é.n. 304. 45 BALLA 2003, 124; SIPOS 1937, 105-107. 46 BALT .A 2003,124. 47 CSABAI 1935,189,380. 48 PINTÉR 2011, 50. 49 SIPOS 1937,117. 50 PINTÉR 2015. 263
