Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896—1938 A népi építkezési technikák A ’hegyekben’ a lakóházak építése során háromféle technikát alkalmaztak, a természeti viszonyokhoz és az építtetők szociális helyzetéhez igazodva. A legismertebb a sárfalas építkezés volt. Ennél a technológiánál a földet sárral dagasztották, melybe megfelelő mennyiségű szalmát tettek. Ezt az anyagot az alapra rakták. Az alap mintegy 70—80 cm mély árok volt, melybe földet döngöltek. Amikor az alapra rakott anyag magassága elérte a 40 cm-t, abbahagyták a munkát, és csak akkor folytatták, amikor a réteg megszáradt. Az építkezés hetekig is eltartott, mire a falmagasság a 2 és fél métert elérte. A falat ezután megfaragták, azaz sima felületűre csiszolták. Ezután került a falakra a fedélszék, a födém. A fedélszékre zsúpszalmát vagy nádat raktak. A másik általánosan alkalmazott építési mód a vert (vagy más néven tömésfalas) módszer volt. Ennél a döngölt alapra zsalukat helyeztek, és a zsalu magasságáig földdel tömték meg a rést. Amikor a zsaluk köze megtelt, azokat feljebb húzták, és munkát mindaddig folytatták, míg a falak magassága elérte a 3 métert. Ez általában 10 réteg döngöléséből állott. A munkafolyamat ebben az esetben szervezett és dinamikus volt. A földhányóknak, a földhúzóknak, a döngölőknek a műveletek egymásutánjaira kellett ügyelniük, s így a házat néhány nap alatt fel tudtak építeni. A harmadik építési technika a vályogfalas volt. A vályogot előre el kellett készíteni, ezt meg is vásárolni, akár a téglát; csak ez jóval olcsóbb volt. A vályogot agyagból, törekből vagy pelyvából gyúrták össze, kiszárították, és a helyszínre vitték. A falak felhúzását már nem a pusztai ezermesterek végezték, hanem kőműves szakemberek. A tűzfalakat, válaszfalakat téglából vagy vályogból építették. A lakóházak helyiségeit döngölt földpadlóval „burkolták”. A lakóházakban első szoba, konyha, kamra, esedeg egy hátulsó szoba volt. A telek egy részét konyha- vagy gyümölcsöskert foglalta el, a lakóépület mögött gazdasági épületek voltak: istálló, ól, baromfiház, fészer.124 Értékesítési viszonyok Bevételek Az 1921-1922. évi bevételből az előszállási uradalom 40 millió koronát, a zirci uradalom 2 milliót, Szentgotthárd 600 ezer, a gyanafalvi bérlő 100 ezer koronát fizetett a központi pénztárba. 1923-ban az előszállási uradalom tiszta jövedelme 60 millió 657 ezer korona volt, melyből 31 millió 384 koronát Zircre, a közpénztárba utaltak. A rendi fenntartáson túl ebből kifizette az apátság összes adósságát, közte az 1912-ben felvett hosszú lejáratú hitelt (3 millió 300 ezer koronát) melyet Békefi apát beruházási célokra (rendi fejlesztésekre) fordított. Az adósságtól történő megszabadulást az infláció tette lehetővé, mivel a kamatokat és hitelt névértéken lehetett kifizetni. (Ekkor szabadult meg a magyar nagybirtokos osztály is valamennyi adósságától.) Az 1922-1923. gazdasági évben gyengék lettek a terméseredmények. Katasztrális holdanként a jövedelem 84 kg búza értékű volt. Gyenge lett a termés az apátság többi uradalmában is. Zircen és Szentgotthárdon nem tudtak konvenciós gabonát kimérni a béreseknek, ezt Előszállásról szállították mindkét uradalomba. 1925-ben viszont bőséges volt a termés, a gazdasági jelentés szerint ehhez hasonló az 1919. évben volt. Az uradalmi jövedelmek kimagaslóak voltak. Eladtak 692 vagon gabonát, 440 vagon tengerit, 2 200 hízósertést, 250 hízott ökröt. A gabonából 9 milliárd korona bevétel származott, a hízósertésekért 6 milliárdot kaptak. A hízómarha 1724 milliót, az ürü 240, a mustramarha 510, a tej 2 686, a gyapjú 1 447, a halászat 177 millió koronát jövedelmezett. A kiadások között nagyobb tétellel az adózás szerepelt. Adóra 3 milliárd koronát fizettek be, míg uradalmi anyagvásárlásra 1 560 milliót adtak ki. 1926-tól kedvező terméseredmények születtek, és a konjunktúra következtében az értékesítés sem okozott nehézséget. Az 1928-1929. gazdasági évben az állatok eladásából 1 millió 750 ezer pengőt vettek be, a terményekéből 328 ezret. A gazdasági krízis első évében a termést közepesnek lehetett minősíteni. Az uradalom valamennyi kötelezettségének eleget tett, Előszállás pénztárában 320 ezer pengő maradt. 1930-ban a zirci központi pénztárba az előszállási uradalom 740 ezer, a zirci 64, a szentgotthárdi 4 ezer pengőt utalt át. Az 1932-1933. gazdasági év viszont jó eredményt hozott. A tiszta jövedelem 1 millió 38 ezer pengő lett. A gazdasági élet lassú javulást mutatott, az állatok ára emelkedett. A következő gazdasági évben a jövedelem a korábbi szinten maradt; ez egészen pontosan 997 ezer 98 pengőt jelentett. Az 1934-1935. gazdasági év jövedelme 832 ezer 259 pengő, az 1935-1936. gazdasági év jövedelme 715 ezer 337 pengő volt. A simontornyai kerület jövedelme ebben az évben 52 ezer 770 pengő lett. Ez évben a termény- és állatárak emelkedtek. 1934 júniusában fagykár érte a gabonát és a kapásokat. Simontornyán egy búzatáblát ki kellett szántani, helyébe tengerit 124 HETÉNYI 1995,38-40. 252