Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938
Farkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896—1938 pénzes tengeriföldek területe egy önálló középbirtok nagysását meghaladta. Megszüntetésére még nem gondolhattak, bár az észszerűség ezt kívánta volna. Az uradalom kényszer hatása alatt állt, amikor a pénzes tengeriföldeket kiosztotta: a tanítók, a cselédség, az aratók és cséplők ezt a földet szolgálatuk tartozékának tekintették, és kizárólag ennek kiosztása fejében vállaltak munkát. Ha az uradalom leszámította a hozzáadott értéket (az urasági munkaerőt, az adót, a közterheket, melyet az uraság viselt) akkor 1 magyar hold ugarföld utáni jövedelme 8—10 koronát tett volna ki. A kiosztott földek még a jobbágyvilág maradványaként álltak fenn. Ez is egy középbirtok nagyságú gazdaság lehetett volna (Nagyvenyimben 403, Kisvenyimben 174 katasztrális hold). Valamennyit a herczegfalvi gazdák művelték, akik nem voltak hajlandók az uradalomban napszámbérért dolgozni, a kiosztott földek után szolgáltak gyalog- és szekérnapszámot. Ez szántásból, kaszálásból, takarításból és egyéb kézi munkából tevődött össze. (Az uradalom a kiosztott földeket 9 magyar holdas kisgazdaságra osztotta, melyet 1913-ban a gazdák hármas nyomásban műveltek. A kiosztott földeket a gazdák sohasem trágyázták. A 9 holdas földek után a következő szolgálatot kellett teljesíteni: szántottak 5 hold urasági földet, kaszáltak 8 magyar hold takarmányt, behordtak az urasági szérűre 190 kereszt gabonát, és dolgoztak még 9 nap kézi munkát, amelyet bármilyen munkafajtára fel lehetett használni. A szolgálat értékét lemérhetjük a következőkből: 1 magyar hold föld felszántása 6 koronát, 1 hold takarmány kaszálása napszámban 5 koronát, 1 kereszt gabona behordása 20 fillért, a gyalognapszám 2 koronát ért. Trágyaproduktum Az 1912-1913. gazdasági évben 500 ezer mázsa trágya keletkezett az uradalomban. Ez évi 2 800 kataszteri hold trágyázására volt elég. A szántókat 7 évente trágyázták, ami nem pótolta a tápanyagot. Német agrárszakemberek azt állították, hogy istállótrágyával javítani lehet a kimerült talajt. (1 000 mázsa trágyában 5 mázsa nitrogén, 2 és fél mázsa foszfor és 7 mázsa kálisó van.) Az uradalomban el kellett rendelni a szakszerű trágyakezelést, ami eddig nem volt. Ki is építették a korszerű trágyatelepeket, melyeket földbe süllyesztettek, a telep oldalát, fenekét téglával vagy betonnal fedték le. „Esgel megakadályoztuk, hogy az értékes tápanyag a trágyalével együtt eltávoznék. ” A német Liebig a modern trágyázásról vallotta, hogy istállótrágya hiányában a műtrágyázás megfelelő lehet, mert a növények tápanyagszükségletüket szervetlen vegyületekből is felvehetik. Az uradalom szántóföldjeiből különösen a nitrogén hiányzott, amit műtrágyázással pótolni lehetett. Az 1912-1913. gazdasági évben 2 400 mázsa műtrágyát vásároltak, melyet az őszi vetésekre szórtak. A terméseredmény kataszteri holdanként másfél mázsával lett több. Ugyanakkor megtalálták a homoktalajokra a megfelelő műtrágyát: ez a kálisó volt. A rétek feljavítására különösen a foszfor volt alkalmas. Az uradalom célul tűzte ki, hogy 5 évenként trágyázza a szántókat, mégpedig kataszteri holdanként 180 mázsa trágyát szór ki. Az uradalomban egyes részei emberemlékezet óta nem kaptak istállótrágyát, a trágyatermelést tehát fokozni kellett. A birkalegelőket a juhászat fokozatos leépítésével szántókká alakították, növelték a takarmánytermelést. Az elegendő trágya termelése érdekében mintegy 1 000 állat beszerzése vált szükségessé. A trágyázott termőterületekkel növelni lehetett a művelés intenzitását. Több gőzeke beszerzését szorgalmazták, mert ezekkel a talajt mélyebben lehetett szántani, és aszályos időszakban is megfelelő minőségben mélyítették a talajt. Egy évtizeddel azelőtt még az őszi szántás néhány centiméter mélységű volt, és ebbe került a tavaszi vetés, a kapásnövény. A terméseredmény ezért siralmasan gyenge volt. A többoldalú termelésre való áttérés Wéber Márton kormányzata alatt megkezdődött. A termelt ipari növények: a kender, a dohány és a cukorrépa. Az ipari növények közül csak a kender termelése jövedelmezett, míg a másik kettő ráfizetéses volt, vagy alig jövedelmezett. Ipari növények: dohány, kender, cukorrépa Az ipari növényeket, dohányt, kendert és cukorrépát évtizedek óta termelték, de megbízható adatok csak 1903-tól állnak rendelkezésre. Évente ádag 100 holdon termesztettek dohányt. Az 1912-1913. évi jövedelem a dohányból 25 ezer 697 korona volt, ami kataszteri holdanként 253 koronát jövedelmezett. A dohánytermesztésbe évente be kellett ruházni: a dohánykertészeknek lakás kellett, továbbá illetményföld, tehén- és sertéstartás. Az uradalom végezte a dohányműveléshez a szántást, a fogasolást, ami kataszteri holdanként 88 koronát emésztett fel, de még mindig maradt kataszteri holdanként 139 korona nyereség. 1910-től termesztettek kendert, s az 1912-1913. évi termés 8 445 mázsa. Ennek értéke 29 ezer 734 forint, kataszteri holdanként a termés 28 mázsa (99 korona). A kendertermelés nem igényelt nagyobb beruházást, így a jövedelmezőség szempontjából jobbnak ítélte meg az uradalom, mint a dohányt. Ekkor még kísérleti stádiumban volt. 1907 tavaszán vetett az uradalom első ízben cukorrépát. A bevetett terület (a gyárral kötött szerződés szerint) évente 40 kataszteri hold volt, ebből Előszálláson 30, Nagyvenyimben 10 holdat vetettek. A cukorrépa termelésétől a gazdatisztek és a béresek is irtóztak. Hiányos volt még a cukorrépa-termelés technológiája, nem volt speciális szállítóeszköz, a 224
