Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896 - 1938
Varkas Gábor (f): A zirci apátság előszállási uradalma. III. rész: 1896-1938 bői). A nemesítés 1894-ben is folyt. Ekkor 140 anyajuhot különítettek el, és ezek számára Martonvásárról szereztek be fajtakosokat. 1895-ben az uradalmi állomány 26 ezer 929 állatból állt. Fejlesztésére (azaz számszerű gyarapítására) nem került sor, mert a szarvasmarha-tenyésztés rohamos kiterjesztésére volt szükség. (A legelőket a létszámban gyarapodott gulyák számára őrizték meg) A bárányokat a lucerna- és a baltacimtarlókon tartották, augusztusban nyírták. A gyapjúhozam évi átlaga 4 és egynegyed kg/állat. Eladásra mustraállatok és ürük kerültek. Az uradalom természeti viszonyai a magyar fajta szarvasmarha tenyésztésének kedveztek. Az uradalomban az 1810- es évektől volt gulya, amely az 1830. évi keleti marhavész idején kipusztult. Újabb gulyát az 1850-es évektől tartottak. A gulya törzsanyaga a bajai Szentgyörgyi Horváth család uradalmából került Előszállásra. Vérfrissítés céljából rendszeresen vásároltak apaállatokat, az 1860-as években a keszthelyi Festetich-, a Hunkár-féle szolgagyőri, mezőhegyesi, zalaapáti, kisjenői és zirci tenyészetekből. A gulya számbeli gyarapítása urasági elgondolás volt; az volt a cél, ami évtizedek óta foglalkoztatta az uradalmi vezetést, hogy az igaerő utánpótlását a saját gulyából oldják meg. 1895-ben a gulya 583 állatból állt. A tehenészet Gulyamajorban, a növendékállatok Kelemenhalomban voltak, a rideg gulya a pusztákban telelt. A tinókat Ménesmajorba hajtották nyári legelőkre, és itt éjjel-nappal a szabadban voltak. A gulya télen hideg istállókban telelt. A tinókat évente vásárolták mindaddig, míg a gulyából megfelelő számú és fizikumú állatot lehetett az igásokhoz átcsoportosítani. A mustraökröket a kereskedők évente felvásárolták. 1885-ben az uradalomból az országos állatkiállításra 12 szarvasmarhát hajtottak fel, amelyek ott bronzérmet nyertek. A ménes kezdetben magyar fajtájú lovakból állt, de arab ménekkel, majd 1840-től angol telivér ménekkel keresztezték. Az állomány a 19. század végére angol félvérűvé alakult. A méneket több tenyészetből vásárolták: 1845-ben a törökszentmiklósi Almássy-, 1846-ban az ozorai Eszterházy-tenyészetből, 1847-ben Kiel-ből, 1852-ben a csákberényi Lamberg-tenyészetből, 1854-ben Trautmannsdorfból (a hercegi ménesből), 1857-ben Mezőhegyesről, 1860-ban Albrecht királjd hercegtől, 1862-ben a fóti Károlyi-tenyészetből, 1878-ban Mezőhegyesről, 1889-ben Kisbérről. 1895-ben a ménest Ménesmajorban tartották, és 252 darab állatból állt. Az állományt 170—180 cm magas lovak, könnyű mozgású, izmos, erős állatok alkották. Menetteljesítményük naponta 50—80 km közötti volt. Jól megfeleltek a magyarországi követelményeknek. Igen jó paripák voltak, hintóbán és gazdaságban egyaránt. A ridegménes az év nagyobb részét a legelőn töltötte, abrakolásra istállóba vagy annak közelébe terelték. „Tisztítást nem alkalmaztak, azt elvégezte azidőjárás. ” A csikókat abrakon tartották. A harmadik évet betöltött méneket nyereg alá idomították, a felesleget eladták. Négyéves korukban fogták a lovakat igázásra. A ménesből kapott fogatot az apátúr, az egri és a zirci konvent, a fehérvári rendház, a jószágkormányzó. Évente 20—25 lovat adtak el. A vásárlók között volt az osztrák állam, a szászországi ménes, és magánménesekbe is került belőlük. A hátaslovakat a közös hadsereg és a honvédség, a bajor, a porosz, a szász hadsereg vásárolta. Két ízben küldött a ménes kiállításra állatokat: „1879-ben a székesfehérvári, 1885-ben a fővárosi állatkiállításon szerepeltek lovaink. ” Mindkét esetben díszoklevél és érmek átnyújtásával köszönték meg a rendezők az apátnak a részvételt.16 A sertésnyájat hazai fehér és kondorszőrű fajták alkották. Az uradalom 6 kerületében folyt a tenyésztés. 1895. január 1-jén az állomány 515 állatból állt. Vérfrissítés céljából a kisjenői és a göllei állományból vásároltak apaállatokat. A fialás februárban történt, a malacokat az anyák tízhetes korukig nevelték. Az állományt tavasszal gyeplegelőn, nyáron a tarlón tartották. Az egyéves sertések tavaszra 150 kg-ra híztak, és ekkor kerültek eladásra. 1894-ben saját célra 76 hízót vágtak (a jószágkormányzói háztartásnak, a fehérvári rendháznak, az uradalmi nődén cselédségnek). 1894-ben 952 feljavított, de nem hizlalt sertés kelt el. Az állományt a lépfene betegség ellen beoltották. Az uradalom a jó terméseredményeket talajerő-pótlással (trágyázással) tudta fokozni. 1907-ben 100 mázsa szuperfoszfát műtrágyát szórtak ki a rozsvetés alá. A műtrágyázott rozs termésátlaga 10 és fél mázsa volt holdanként, míg a trágyával el nem látott területen aratott rozs termésátiaga nem érte el a 8 mázsát. A cukorrépáról azt tartotta az uradalom, hogy drága a termelése, nem éri meg ezzel foglalkozni. Az uradalom a sárvári cukorgyárral kötött szerződést, de a drága munkaerő, valamint a szállítás szervezedensége miatt inkább ráfizetéses, mint jövedelmező volt a termelése. A bevétel 5 871 korona volt, holdanként 147 korona jövedelem esett. A cukorrépát 3 kerületben termelték, összesen 40 katasztrális holdon. A dohánytermést viszont dicsérte a kormányzó, és úgy állította be a kérdést, hogy ezzel érdemes foglalkozni. 100 holdon termesztettek dohányt, és 1 077 mázsa dohánylevelet adtak el. Az ádagtermés holdanként megközelítette a 12 mázsát, és ezért 214 koronát fizetett a dohánygyár. Az uradalom különleges gabonanövények termesztésére, majd magfogásra külön területeket jelölt meg; az 1907- 1908. gazdasági évben 7 katasztrális hold „kísérleti teret” alakított ki, ahol egyes parcellákban szöszös bükkönyt, lóbabot, zabot, répát, burgonyát vetettek. A különböző burgonyafajták termelésében szemmel látható fejlődést tapasztaltak, különösen ha egyes parcellákat elláttak szuperfoszfát és kálisó műtrágyával. 16 BÉKEFI 1896, 475M77. 212
