Szőllősy Csilla - Pokrovenszki Krisztián (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 44. (Székesfehérvár, 2016)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Szabados György: Könyves Béla király? Egy székesfehérvári királysír azonosításáról
Szabados György: Könyves Béla király? Egy székesfehérvári királysír azonosításáról 2—3. ábra Komputertomográf felvételek III. Béla király koponyájáról. Készültek az Országos Onkológiai Intézet Onkológiai Képalkotó és Invazív Diagnosztikai Központjában 2014. március 22-én. Még egyvalaki szól az ellen, hogy Könyves Kálmán királyt a fehérvári bazilikában temették volna el — és ez maga Könyves Kálmán király. Első törvénykönyvének 73. cikkelye egyértelműen írja elő: „keresztények temetkezése csakis a templomok kertjében (non nisi in atriis ecclesiarum) legyen. ”58 Henszlmann Imre szűrte le a forráshely Kálmán sírhelyét illető tanulságát. „Kálmán királynak a templombani eltemetésre vonatkozó tilalma a legerősebb, mely tudtunkra Magyarországon alkottatott, és Kálmán jelleme nem olyan volt, hogy ő, mint mai napig történik nálunk, törvényét csak mások, és nem maga számára hozta volna... Ily férfiú lévén Kálmán joggal tehetjük fel róla, hogy saját törvényét maga nem hágta át, életében rendelkezvén, hogy őt is az általa a basilika egyik exaedrájában eltemetietett hitvese mellé takarják el, azpn helyre, mely nz. István családjának temetkezési helyéheZj minden eddig feltalált sírhelyek köft, legközelebb esik, a nélkül, hogy helyetfoglalna a templomban magában. ”59 Könyves Kálmán Székesfehérvárott való eltemetése attól még a krónikás hiteles közlésének tartható,58 59 60 csak a helyszínt Henszlmann nyomán úgy érdemes pontosítanunk, hogy az legfeljebb a bazilika kertjében, és nem a templomépületen belül történhetett. Kálmán ezen rendelkezését viszont az oly jól ismert családi sérelmek miatt annál könnyebben hagyhatták figyelmen kívül a Székesfehérvárott temetkező Almos-ági királyok a 12. század folyamán.61 Ilyenformán az ő földi maradványaikat — és közöttük természetesen III. Bélát is — a bazilikán belül érdemes keresni; ott, ahol (illetve már a romok területén) 1848. december 12-én egy márványkoporsóból hatalmas termetű király csontváza került elő... Nyilvánvaló: a különböző tudományágak különböző természetű érvei a hagyományos személyazonosítás mellett szólnak. 1.) III. Béla feltűnően magas termetét, amelyet a csontváz bizonyít, a királlyal korosztályos Londoni Richárd is feljegyezte. 2.) A nordikus arcvonások genealógiai háttere szintén csak III. Béla esetében adott, hiszen felmenői között több szálon is előfordultak a skandináv eredetű Rurik-házi hercegnők. 3.) I. László szentté avatása 1192-ben történt, annálfogva a fejereklyetartó élő emberarcának lehetséges modellje az akkori uralkodó, III. Béla lehetett; a herma királyfeje és a koponyára épített arcrekonstukció közötti hasonlóság kifejezetten gyámolítja ezen összefüggést. 4.) A király mellett nyugvó királyné csontváza sokszori szülés biológiai nyomait mutatja, amely leírás Anna/Ágnes és nem Eleutheria/Felicia személyére illik. 5.) Könyves Kálmán fülgyulladásának semmi tanújelét nem adja a koponya. 6.) Kálmánt a saját törvényénél fogva nem temethették volna a bazilika épületén belülre, ahol a sírokat feltárták, míg az Almos-ági királyok ezt a rendelkezést annál könnyebben figyelmen kívül hagyhatták. E hat pontba foglalt összegzésből bizonyára még világosabban kitetszik, hogy a régebbi és az újabb tudományok régi tudósaink igazát erősítik. Úgy illendő ezért, hogy az 1848. évi ásatás első régész szakértőjének, ErdyJánosnak a szavai vonják le a végső következtetést. ,fízl és II. márványkoporsó tehát III. Béla magyar királynak és első nejének Anna királynénak koporsója; mert az eléadott okok ezekre igen, de a XII. százában élt más magyar királyra s nejére épen nem alkalmazhatók. ” 62 58 DRMH I, 30; ÍF 189. 59 HENSZLMANN 1864, 204-205. Vele egyetértőén FORSTER 1900,192. 60 SS Rer Hung I, 433. 61 Fontos itt megjegyeznem: a régebbi és az újabb szakirodalom egyetért abban, hogy a sírok az egykori bazilika épületének belső területéről kerültek elő. PAUER 1849, 2; ÉRDY 1853, 42; ÉRY 2008, 15-20. 62 ÉRDY 1853, 48. 200
