Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Szőllősy Csilla: Árpád-kori edényégető kemence Seregélyes határában
I. kemence (I. tábla) Egy nagyobb méretű, feltehetően korábbra keltezhető körárok ÉK-i részébe ásták bele a kemencét. Kevésbé jó állapotban maradt fenn, csak munkagödrét, illetve kürtőjének egy részét lehetett feltárni. Munkagödre téglalap alakú volt, alja egyenes. Sarkait lekerekítették, falát lépcsőzetesen alakították ki. A munkagödör a kemence szájától valamivel feljebb helyezkedett el, ÉK felől csatlakozott hozzá az eredetileg kerek, lefelé kiöblösödő, méhkasos formát mutató tüzelőtér, melynek alja enyhén ívelt volt. Rostélya nem maradt meg, viszont négy függőleges szelelőnyílásának lenyomatát meg lehetett figyelni a falban. Égetőtere, valamint boltozata szintén elpusztult. II. kemence (II. tábla) Az előző kemencétől nem messze került feltárásra egy újabb, sokkal jobb állapotban megmaradt edényégető. Munkagödre szintén lépcsőzetes kialakítású, téglalap formájú volt, fala meredek, alja egyenes. Délnyugati, rövidebb felén egy padkás kiképzést lehetett megfigyelni. ÉNy-ról csatlakozott hozzá az egyosztatú, kerek tüzelőtér, mely enyhén méhkasos alakú volt. Szája félköríves, benne a korábban beomlott (lerontott?) felépítmény darabjai jól kivehetőek voltak. Alján vastag faszenes réteget, felette homokkal kevert hamuréteget találtak. Az 56 cm magas tüzelő teret a felette lévő kerek, közép tájt kiöblösödő égetőtértől egy szinte teljesen épen megmaradt agyagrostély választotta el. A kemény, vörösre égett, kb. 35 cm vastag, 82 cm átmérőjű rostély hat kerek szelelőnyílással volt ellátva (egyenként 14-16 cm átmérőjúek). Boltozatának csupán indítása maradt meg, melyet a nyesési szint felett találtak. Az edényégető kemence munkagödréhez K-ről csatlakozott egy 110 cm átmérőjű (sütő)kemence, illetve annak munkagödre. Az edényégetőhöz való viszonya kérdéses. A székesfehérvári GeoMontan Kft. jóvoltából6 sikerült egy térszkenneres felvételt is készíteni a jobb állapotú kemencéről és környezetéről.7 A pontfelhőből jól kirajzolódik a kemence és környezete, így az edényégető forgatható, méretezhető, több irányból és szögből is vizsgálható. Párhuzamok (3. ábra) Az Árpád-korban jellemző álló, rostélyos edényégető kemencék elsőként a késő neolitikumban jelentek meg a Kárpát-medence déli és keleti területein. Ezt követően a késő vaskorban, a kelták alatt volt ismét jellemző, de használták ezt a típust a rómaiak és a szarmaták is. A népvándorlás korában az avar időszakból tártak fel hasonló fazekaskemencéket, pl. Szekszárd-Bogyiszló lelőhelyen.8 Az Árpád-korból a korábbi korszakokhoz képest jóval kevesebb edényégető kemence ismert. Kutatásukkal elsőként Parádi Nándor foglalkozott a Hács-Béndekpusztán feltárt edényégető kapcsán.9 Az ezt követő évtizedekben kisebb közlések, egy-két említés került publikálásra a feltárt kemencékről. Legutóbb 2002-ben jelent meg Vágner Zsolt összefoglaló tanulmánya, melyben összegyűjtötte az addig ismert lelőhelyeket és kemencetípusokat az egész középkorra vonatkozóan.10 Az Árpád-kori edényégető kemencék legfontosabb jellemzője, hogy földbe ásták őket, így biztosították a hőszigetelést. Emellett könnyebb és gyorsabb volt az égetés, valamint nagyobb biztonságot adott. Ezeknél a földbe ásott kemencéknél a falat és a rostélyt a talaj adta. Építésekor ástak egy mélyedést felülről, illetve egyet oldalról, majd a kettőt függőleges nyílásokkal összenyitották.11 Régészetileg ennek nyomát a pusztaberényi kemence feltárásánál lehetett megfigyelni.12 Az Árpád-korban előforduló fazekaskemencék általában kerek vagy ovális alaprajzúak, átmérőjük 80-200 cm között változott. A tüzelőtér gyakran kisebb volt az égetőtérnél, magassága 30-50 cm közötti. A kemencékhez általában tartozott munkagödör is, melynek alját a tüzelőtér aljához igazították. Az égetőteret a tüzelőtértől elválasztó rostély átlagos vastagsága 30 cm, a „szelelőnyílások” száma változó (6-12 is akár). A rostély sok esetben nem marad meg ereded helyén, vagy a kemence betöltéséből kerül elő, vagy pedig a kemence falában lehet megfigyelni a nyomait. Szintén gyakori, hogy az égetőtérnek csak az alsó része marad meg, ezért a kemencék magasságát is nehéz 6 A lehetőséget dr. Tóth Zoltánnak, a GeoMontan Kft. térinformatikai csoportvezetőjének köszönjük. 7 A 0 fok körüli hőmérséklet miatt csak két állásból lehetett felvételeket készíteni, mivel a lézerszkenner +2-3 fokban működik megfelelően, így a még szükséges harmadik felvételezés elmaradt. 8 VÁGNER 2002, 316-317. 9 PARÁDI 1967. 10 VÁGNER 2002. 11 VÁGNER 2002,320-321. 12 BÁRDOS 1978, 93. 92 ■
