Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)

Szemle

öröklődő paraszti ismeretek nagymértékben igazodnak a helyi természeti adottságokhoz. Ezáltal az anyagi kultúrában feltűnő zonalitás alakult ki, amelyre a folytonosság jellemző.

Kárpátukrán telepek És%ak-Magyarors%ágon című tanulmányában Paládi-Kovács Attila arról ír, hogy az észak-borsodi és abaúji falvak szláv lakossága maga is bizonytalankodott nyelvi hovatartozását illetően, és a népszámlálási statisztikában korábban ukránnak feltüntetett csoportok 1880-ban szlováknak vallották magukat. Zircen, 1984-ben a magyarországi szlovákok néprajzi táborában megjelent két fiatalember a Borsod megyei Múcsonyból, amelynek „szorgalmatos orosz lakóit” Fényes Elek 1847-es munkája említi. Nyelvük erősen eltért a Békés megyéből, a Pilisből, Pest megyéből érkezett többi táborlakóétól, ráadásul görög katolikusok voltak.

A könyvet két folklórtanulmány zárja, mindkettő Paládi-Kovács Attila saját gyűjtésének eredménye (Népi mondák és hiedelmek Szádvárról; Adatok a régi Torna megye hitvilágához). Tanulmányainak füzére néprajzi táj monográfiává érett, amelyben kijelölte a Bódva-vidék helyét a Kárpát-medence néprajzi térképén. Utószavában számba veszi itteni gyűjtőútjait, ide kapcsolódó más írásait is. Fájó tudósítása szerint az utóbbi két évtizedben a térség népessége 15%-kal fogyott. Utolsó bekezdésében az első gyűjtőútjain tapasztalt helyzetet veti össze a jelenlegivel: „A Bódva-vidék mai lakosai, ismerői az 1960-as évek elejének hagyományokban gyökerező életmódját, paraszti gazdálkodását szegényes, elmaradott, ám egy biztonságos, nyugalmas korszakhoz kötik. Azóta a világ nagyot fordult, a megélhetés biztonsága, a nyugalom oda lett, és a vidék maradék népe tétován keresi a kiutat szorult helyzetéből.” (238. old.)

Lukács László

413