Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Szemle
kutatni. így viszont, Konyáron, Nagykerekiben meg Bihar más falvaiban a földművelést, Abaújban — Szántótól Hejcéig, Göncig — szőlészetet-borászatot kutattam. Domaházán irtásgazdálkodással, irtásföldműveléssel foglalkoztam... A mondottakkal párhuzamosan a keleti-palóc területek teherhordó eszközeivel is foglalkoznom kellett... Negyedéves koromban kitalálta, hogy akkor foglalkozzak a barkók juhászatával.”34 Gunda Béla kedves témája volt a moldvai magyarok kutatása. Tanulmányaiban elsősorban a moldvai magyarok eredetére kereste a választ.35 Gyakran hallottuk tőle if). Kós Károly és szerzőtársai Moldvai csángó népművészet könyvének megjelenése után, hogy a Moldvában feltárt gazdag népművészeti anyag nem reprezentálhat jelentéktelen néptöredéket.36 Szemléletére a hungarológiai kutatások magyarországi megélénkülése is hatott. Számomra is mozgósító erővel bírtak Tulogdi János kolozsvári földrajzprofesszor halálára 1980-ban, a Honismeretben megjelent sorai: „Meglátogattuk Magyarigenben Bőd Péter sírját, s a torockói unitárius templomban együtt hallgattuk a pünkösdi zsoltáréneklést. Amikor egyszerű nárcisz-koszorút helyeztünk Bőd Péter sírjára, Tulogdi János csak ennyit mondott: Lesz-e virág ezen a síron száz év múlva? — Lesz-e magyar Magyarigenben?”37 Számára az 1986-ban Bécsben megrendezett II. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszussal, ahol a magyar népi kultúra közép-európai kapcsolatairól hallhattuk előadását, új időszámítás kezdődött. Igen lelkesülten nyilatkozott róla: „A kongresszus előadói a Dunavölgyi népek kultúrájának kölcsönhatásait vizsgálták a magyar nyelvi, irodalmi, történelmi és néprajzi kutatások tükrében. A különböző nemzetiségű előadók a kongresszus szellemébe ágyazva azt domborították ki, hogy a hungarológia, a magyar nép- és nemzetismeret nem valami befelé fordulást, az európaiságtól függeden önvizsgálatot, pánmagyarkodást jelent, hanem kultúránk, magatartásunk, törekvéseink nyitottságát a szomszéd népek, Európa irányába. A hungarológia a befogadás és átadás alkotó folyamatát álhtja előtérbe. Minden törekvésben, a különböző korok állampolitikai tevékenységében lehetnek botlások. Ezt a hungarológiai tudományok egyike sem tagadja, hanem fel is tárja, de ugyanakkor felszínre hozza azokat a teremtő gondolatokat, építő szándékokat, magatartást és eredményeket, amelyekkel hozzájárultunk az európaisághoz, a más Duna-völgyi népekkel való alkotó jellegű kapcsolataink kibontakoztatásához. Nem egyszer mi hoztuk őket közelebb Európához. Ezek a kapcsolatok igen gyakran a felszín alatt, a poliükai küzdelmek hátterében zajlottak le, s a szlovák, román, ukrán, szerb, horvát, szlovén, osztrák és más népek szellemiségének megértését jelentették - nem feledkezve el önmagunk revíziójáról sem. Mindezekről tanúságot tenni kiválóan alkalmas volt Bécs. Az osztrák főváros évszázadokon át gyűjtőmedencéje a Duna-völgyi problémáknak is, és bölcsője számtalan hungarológiai törekvésnek... Számomra ez a kongresszus nem egy emelkedett találkozást is jelentett, a szellem, az értelem, az érzés kibontakoztatását. Ezért szoktam mondani, hogy számomra ettől a kongresszustól, Bécstől kezdődik az időszámítás.”38 A magyarság, a magyar kultúra és tudomány jövőjével kapcsolatban azt tanultuk Gunda Bélától, hogy7 Európa talaján és Európa történetében nem vagyunk halottak, akiket életre ítéltek.39 Gunda Béla néprajzi látásmódját kutatómunkája során napról-napra azok a könyvek is alakították, formálták, amelyeket olvasott, amelyekre gyakran hivatkozott, amelyek könyvtárába tartoztak. Különösen vonzódott az európai néprajzi kézikönyvekhez, lexikonokhoz, adaszokhoz. A régebbi kézikönyvek közül gyakran forgatta, idézte Zelenin 1927-ben, németül kiadott orosz (keled szláv) néprajzát, amelyről vallotta: „Magam is Zelenin Dimitrij (akinek több levelét őrzöm) kézikönyve segítségével léptem át a magyar néprajz határait.”40 Gyakran merített a német babonaszótár gazdag adattárából is. A külföldön megjelent kézikönyveket még idős korában is igyekezett beszerezni. Említettem Professzor Úrnak a Bromlej által szerkesztett keleti szláv (1987) és a Hugger szerkesztette háromkötetes svájci (1992) néprajzi kézikönyvek megjelenését. Kérte tőlem a kiadók pontos címét, hogy a könyveket meg tudja rendelni. Gunda Béla életművének, néprajzi látásmódjának alakulására számos néprajzi irányzat, nagy egyéniség hatott. Iskolateremtő munkássága, művei megkövetelik tőlünk, hogy a XX. századi magyar és európai néprajztudomány klasszikusainak sorában helyezzük el őt. Abban reménykedem, hogy Gunda Béla értékeléséhez születésének centenáriumi évében a tudományos és oktató munkásságát áttekintő rendezvények is hozzájárulnak. Lukács Laszlo 34 PALÁDI-KOVÁCS 2010, 31-32. 35 GUNDA 1984c, 66-112.; 1987b, 267-287.; 1988d, 12-24.; 1989c, 59-78.; 1990c, 37-87.; 1994a, 39-52. 36 KÓS-SZENTIMREI-NAGY 1981. 37 GUNDA 1980b, 16. 38 GUNDA 1982, 569-575.; 1985e, 576-587.; 1989e, 255-264. 39 GUNDA 1994, 57. 40 GUNDA 1980a, 22. 407 T T
