Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Szemle
Stockholmi ösztöndíját megelőzően is jelentős volt szaktudományi munkássága. Nemzetközi kapcsolatainak megalapozása ezekben az években történt. Már 1935-ben horvát nyelvű tanulmánya jelent meg a zágrábi Néprajzi Múzeum értesítőjében a Dráva menti régi horvát tűzhelyekről. Gunda Bélának ez az első, külföldön, idegen nyelven közölt tanulmánya.14 Ugyanekkor meglátogatta Zágráb, Szarajevó, Belgrád múzeumait, felkeresett néhány falut a Velebit-hegységben és a Drina völgyében. Egy életre szóló barátságot kötött Milovan Gavazzi zágrábi professzorral, akinek a balkáni kultúráramlatokra, kultúrterületekre vonatkozó kutatásai jól érzékelhető hatást gyakoroltak szemléletére.15 1937-ben a berlini Nemzetközi Vadászaü Kiállítás magyar kultúrtörténeti és néprajzi részét rendezte.16 1938-ban a koppenhágai nemzetközi etnológiai és antropológiai kongresszuson előadást tartott a magyar pásztorkodás keleti kapcsolatairól, megismerkedett az európai néprajz vezető személyiségeivel.17 Az 1938/39-es tanévben svéd állami ösztöndíjjal Sigurd Erixon professzor előadásait hallgatta a Stockholmi Egyetemen. A már akkor is komoly eredményeket felmutató skandináv néprajzi kutatás témáival, kibontakozó európai etnológiai szemléletével, módszereivel való megismerkedés döntően befolyásolta további hazai munkáját. Hazatérve állás várta a budapesti Néprajzi Múzeumban, amely Bátky Zsigmond és Györffy István révén már korábban is foglalkoztatta, kutatóútjait támogatta, cikkeit, tanulmányait a Néprajzi Értesítőben megjelentette.18 Svédországi tapasztalataira támaszkodva újjászervezte a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárát, amely ma is az általa meghonosított elvek alapján gyarapodik, működik. Gyarapításának elősegítése érdekében több, színvonalas kérdőívet készített, amelyeket az akkor már kialakulóban lévő néprajzi gyűjtőhálózat önkéntes munkatársainak küldtek szét.19 Felvetette, javasolta a magyar néprajzi atlasz, később a magyar néprajzi lexikon elkészítésének gondolatát, tervét.20 Tanulmányutakat tett, kutatómunkát végzett az Északkeleti-Kárpátokban, Észak-Erdély magyar- és románlakta falvaiban. 1943-ban nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem néprajzi tanszékére, ahol 1948-ig oktatott. Itt kezdte el a Keleti-Kárpátok és a moldvai magyarság népi műveltségének kutatását. Kolozsvári tanársága idején szerkesztette, adta ki az Erdélyi Néprajzi Tanulmányokat, amelynek kilenc száma jelent meg. Hátsó borítójukon olvasható: „A kiadványsorozatban Erdély néprajzával s Erdély népi műveltségét érintő keleteurópai néprajzi kérdésekkel foglalkozó tanulmányok jelennek meg.”21 E sorozat része Gunda Béla alapvető tanulmánya, első kötelező olvasmányunk: A funkáonálizmus kérdése a néprajzban.12 1949-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a Debreceni Tudományegyetemre osztotta be, ahol megszervezte a Néprajzi Intézetet. Több mint száz tanítványt nevelt a magyarországi és az erdélyi múzeumok, kutatóintézetek, egyetemek számára. Munkássága nyomán a szakemberképzéssel szoros egységben három évtized alatt a magyar, valamint a közép- és kelet-európai néprajz kultúrtörténeti összehasonlító vizsgálatának jelentős műhelyévé vált intézete. 1960—1976 között szerkesztette az intézet Műveltség és Hagyomány című évkönyvét, amely a magyar, valamint a közép- és kelet-európai néprajztudomány egyik legfontosabb kiadványsorozata. Az első kötet szerkesztői bevezetője szerint: „...az évkönyvvel is dokumentálni kívánjuk tudományos munkánkat és azt a törekvésünket, hogy a magyar népi műveltség kutatása mellett a közép- és kelet-európai néprajzi kérdések sem lehetnek közömbösek tudományunk számára. A magyar néprajz számtalan kérdésére csak akkor adhatunk feleletet, ha megfelelő kitekintéssel végezzük munkánkat.” Gunda Béla elméleti igényessége mellett a néprajzi anyag helyszíni gyűjtését, feldolgozását, elemzését tartotta fő feladatának. Gyűjtőútjai során az egész magyar nyelvterületet bejárta az Őrségtől Moldváig, Zempléntől a Szerémségig, Szatmártól Gyimesig, de a horvátok, ruszinok, szlovákok és a románok körében is végzett terepmunkát. Mindig nagy súlyt helyezett az ún. kis etnikumok (dobrudzsai tatárok, pomákok, karakacsánok, huculok) tanulmányozására. A tudományos munka eredményességét nagyon is befolyásoló módszerek kérdése egész pályafutása során foglalkoztatta. Korának néprajzi irányzatai közül a funkcionalizmust a történetiség, főként a történeti ökológia szempontjaival egészítette ki.23 A történetiség és a funkcionalizmus kérdéskörét a következő mondatokkal zárta le: „Meggyőződésem, hogy: az élő népi kultúrák vizsgálata csak megfelelő történeti szemlélettel végezhető, s ebben a történeti szemléletben benne kell, hogy legyen a változások, funkciók, a belső összefüggések vizsgálata is. A funkcionális vizsgálatot az elmélyült terepmunka teszi lehetővé, a történeti jellegű vizsgálatokhoz pedig fáradságos 14 GUNDA 1935c, 87-97. 15 GUNDA 1963,121. 16 GUNDA 1937a, 503-505. 17 GUNDA 1938b, 249-256.; 1939a, 326. 18 PL: GUNDA 1932b, 102-111.; 1934, 1-16., 1937b, 45-70. '» PL: GUNDA 1939b. 20 GUNDA 1939c, 294-300.; 1940; 1941; 1957, 125-136.; 1970 119-153. 21 FARAGÓ 1994, 663-668. 22 GUNDA 1945. 23 GUNDA 1971, 290-296.; 1987a, 143-162. 405 T T
