Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Szemle
Alba Regia 43. (2015) DEMETER ZSÓFIA: EGY HAJDANI NAGYBIRTOK. A MUNKAERŐ, A SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS HERCEG BATTHYÁNY FÜLÖP ENYINGI URADALMÁBAN (1806-1870). Budapest, 2013, Ráció Kiadó. 348 p. /Kodolányi János Főiskola Történeti Műhelyének Kiadványai, 5./ Sorozatszerk.: Ujváry Gábor, Csurgai Horváth József.* Sajnálatos módon, a jelenkori magyar történetírásban hosszabb ideig kevéssé vizsgált terület volt az agrárium története, holott nem kétséges, hogy' olyan országban, ahol a gazdasági ágak közül (még a 19. században is mintegy' 40/60 %-os arányban) meghatározóan az agrárágazat szerepe volt a döntő, alapvető fontosságú az ágazat históriájának feltárása. A történettudomány szerves részét képező gazdaságtörténed kutatásokban tehát — tekintve hazánk gazdaságitársadalmi fejlődését — kiemelkedő helyet foglal el az agrártörténet, s ezen belül, mivel a magyar mezőgazdaság fejlődésében a nagybirtok meghatározó szerepet játszott, az uradalomtörténet. Szakkörökben ismeretes, hogy történetírásunk figyelme a nagybirtokos osztály társadalmi-politikai súlyának vizsgálatához képest csak később fordult a nagybirtokok gazdálkodásának történeti kérdései felé. Az ez irányú kutatásokat tekintve, az 1930-as évekhez kötődő Domanovszky-iskola jelenti nemcsak a kezdeteket, de a máig meghatározó mércét is. A Domanovszky Sándor által szerkesztett, Tanulmányok a Magyar Mezőgazdaság Történetéhez című sorozat uradalomtörténeti monográfiái a 16—18. századi majorsági gazdálkodással és ennek társadalmi vetületével foglalkoztak, s csak Wellmann Imrének a gödöllői Grassalkovich-uradalmat bemutató kötete időhatára terjedt az 1815-ös évig.1 Az 1950-es évektől megjelenő feldolgozások a domíniumok vizsgálatának időhatárát a hűbéri rendszer felszámolásáig, majd a tőkés gazdálkodásra történő áttérésig terjesztették ki.2 Demeter Zsófia igényes, a legjobb szakmai hagyományokat őrző, adatgazdag és ugyanakkor — tekintve pl. a birtok tulajdonosa árnyalt jellemzését vagy az uradalmi alkalmazottak egészségügyi helyzete bemutatását — finom érzékenységgel is megírt, az enyingi Batthyány-uradalmat bemutató kötete ehhez a korszakhoz nyújt további adatokat. A „hosszú” 19. század történetét a magyar reformkortól, azaz a polgári-nemzeti fejlődés 18. század utolsó harmadától egyre érezhetőbben kibontakozó folyamatától, a hűbéri kötöttségeket felszámoló 1848. évi áprilisi törvényekig, majd, az átállás nehézségeit követően, a kibontakozó gazdasági fejlődés korszakán át kíséri nyomon az adott nagybirtokot vizsgálva. Mindez egyben a feudális nagybirtokok tőkés nagyüzemmé történő átalakításának időszaka is, így különösen fontos e korszak mezőgazdálkodása történetének elemzése. Azonban nem csak maga a korszak nagy' jelentőségű a magyar gazdaságtörténetben, hanem a birtokos Batthyány család közjogi-politikai, gazdasági, katonai, egyházi pályán betöltött szerepvállalását, súlyát sem kell különösebben indokolni. Az ismert és elismert agrártörténész Demeter Zsófia kutatói pályáját Szabó István tanítványai: Rácz István, Orosz István, Für Lajos fordították az agrártörténet-írás felé. Szabó Ist ván, a neves, iskolateremtő agrártörténész a gazdaság- és társadalomtörténed szempontok együttes alkalmazásával teremtett követendő utat a mezőgazdálkodás történetének kutatásában. Demeter Zsófia monografikus igénnyel először 1997-ben készült kandidátusi értekezésében3 foglalta össze a Batthyány család hercegi ága nem hitbizományi enyingi uradalma 19. századi történetéről általa addig feltárt adatokat.4 Fő adatbázisát a Magyar Nemzeti levéltár Fejér Megyei Levéltára (MNL FML) Batthyány-uradalmi iratai és a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárába (MNL OL) került körmendi családi levéltár5 Batthyány-anyaga képezte. Az agrártörténeti szakirodalomból inspirálóiul a Domanovszky-sorozatból Bakács István,6 Wellmann Imre7 munkáit * Elhangzott 2014. december 17-én a Szent István Király Múzeumban rendezett könyvbemutatón. 1 WELLMANN 1933. 2 FÜLÖP 1997,101-109.; FÜLÖP 1998, 9-21. 3 DEMETER 1997a. 4 A Batthyány-birtokok története korábbi időszakának kutatásából szeretnénk megemlíteni a kiváló egyház- és gazdaságtörténész Bán Péter tanulmányát: BÁN 1977, 24—71. A Batthyány-Strattmann hercegek hitbizományi birtokairól Kaposi Zoltán közölt elemzést: KAPOSI 2013a. 5 A Batthyány családi levéltár, a kerületi számvevőséghez hasonlóan, Körmenden volt, az uradalmak fökormányzósága pedig Becsben. E szervezeti keretek között, az uradalmi belső adminisztráció működéséből következően, az enyingi uradalomban a felterjesztések fogalmazványai maradtak. Sajnálatos módon, a számadási rendszer milyenségére adott utasítások nincsenek meg, így nehéz az elkészülteket értékelni, illetve, mivel rovataik még nem állandósultak, az adatokat összevetni. L. az ismertetett kötetben: DEMETER 2013b, 29-30. 6 BAKÁTS 1930. 399 n
