Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)

Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Orosz György: "Ég és föld emúlik, de az én szavaim nem múlnak el soha." Jézus Krisztus üzenete a keresztényeknek "égi levelek" által

I I

A Jung Károly által gyűjtött és megjelentetett szöveg tartalmilag több helyen egybeesik azzal a német égi levéllel (Der Broker Himmelsbrief - Égi levél Brake helységből), amit Ludwig Strackerjan tett közzé még 1909-ben.13 Ügy gondolom, hogy a Gomboson gyűjtött szent levél ezen német égi levél részbeni magyar fordításaként jöhetett létre. Jung Károly a További adatok a s%ent levelek használatához című írásában azt feltételezi, hogy az általa Gomboson gyűjtött szent levél minden valószínűség szerint századfordulós, és esedeg ennél is korábbi ponyvái eredetű szöveg nyert az I. világháború során széles körben elterjedt katonaamulett szerepet, s ez a szerep a II. világháború idején - immáron kéziratos formában — tovább folytatódott.14

Annak lehetősége is felmerül, hogy a 20. századi szent levelek eredetüket tekintve talán egészen a középkori flagellánsok mozgalmáig visszavezethetők. A flagellánsok — írja Jung Károly — a korbácsolás után rendszerint felolvastak egy levelet, amelyet, mint mondották, Jézus Krisztus írt márványtáblára, és ez 1347-ben esett le az égből Jeruzsálemben, Szent Péter oltárára. E levélben Jézus felsorolja az emberek bűneit, s ha nem tartanak bűnbánatot, ha továbbra is áthágják az Úr parancsolatait, s nem ülik meg a szent vasárnapot, akkor Isten eltörli az emberiséget a föld színéről.15

Lengyel Ágnes Amulettként használatos XIX—XX. századi szakrális ponyvanyomtatványok című tanulmányában egyebek közt arról olvashatunk, hogy a mágikus eljárások alkalmazását a népi vallásosság sajátos jellemzőjeként tarthatjuk számon. A palóc területről gyűjtött, a 19. század közepétől ismert, egyházi jóváhagyást általában nélkülöző ponyvakiadványokat a szóbeliségben való megjelenés, elolvasás nélkül is, önmagukban hatékony, amulett jellegű tárgyként alkalmazták. Az írott szöveg mágikus használata igen régi eredetű, az írásbeliség megjelenésével együtt létezik. A leírt szó a kimondottál azonosan, vagy talán még erőteljesebben varázserővel bírt, és közvetlen jelentésétől függetlenül is hatott. Az imádság- és áldásszövegek megevése, testrészekre helyezése, állandó hordozása az érintkezéses mágia elvén alapul, és azért alkalmazták, hogy a betegséget okozó gonosz lélek ne találjon hajlékra az ember testében. A vallásos tartalmú ponyvanyomtatványok mágikus célra való alkalmazására még a 20. század végén is találunk példákat.16 Lengyel Ágnes nevezett tanulmányában az amulettként használatos ponyvaszövegek hat csoportját különíti el:

— Szent Mihály levele, aminek rövidített változata a Csodálatos kép című szöveg,

— szent levél, ami csodálatos módon egy kőben hullott alá az égből,

— Mária/ Istenszülő álma,

— Tóbiás áldása,

— A hét mennyei szent zárak imádsága,

— Mennyei kincs című ponyvalap.

A kutatónő véleménye szerint a szent levelek és áldásszövegek Magyarországon nyomtatott formában a 20. században, német nyelvterületről terjedtek el szélesebb körben, és ezek használata még a 20. század végén is előfordult.17 Nevezett kutató ugyancsak lehetségesnek tartja, Jung Károlyra hivatkozva (Jung 1994, 33.), hogy a modern kori szent levelek eredetüket tekintve visszavezethetők a flagellánsok által közösen olvasott, égből aláhulott levélre.18

A Lengyel Ágnes által elemzett szent levelek szövegeiben előfordulnak oltalmazó erejű szent betűk is. Ugyanilyen betűsorokat találtam a Ludwig Strackerjan közlése nyomán ismertté vált német Égi levél Brake helységből (Der Braker Himmelsbrief) című szövegben is (Függelék: 4-es számú szöveg). A magyar szent levelek kapcsán Lengyel Ágnes tudatja, hogy ezek a mágikus erejű betűk önmagukban is használatosak voltak. A külön cetlikre leírva is használt kilenc betűből álló sorvariánsok megfejtésére vonatkozóan Lengyel Agnes Szilárdfy Zoltán vélekedésére hivatkozik — a bibliográfiai adatok megadása nélkül —, miszerint ezek valószínűleg bibliai eredetű szent mondatok, illetve zsoltáridézetek kezdőbetűi. Az eltérő betűsorok alkalmazása a különböző fordításokkal magyarázható. A népi használatban a betűknek ez az eredete nem ismert, és a használók ezzel kapcsolatban nem szolgáltak elfogadható magyarázattal. Az eltérések pedig a másolásból is adódhatnak. A betűk mágikus használata mutatja az amulett jelleget.19

Az égi levelek magyar kutatóinak sorát Erdélyi Zsuzsanna idevonatkozó fejtegetéseivel zárom, aki a népi imádságok egyik fontos jellegzetességének a szövegek misztikus eredeztetését vagy legalábbis égi hitelesítését tartja. A népi tudat ezeket az imádságokat Istennek, Jézusnak, Máriának, szenteknek, köztük pápáknak tulajdonítja, és

o STRACKERJAN 1909,1. Bd. 63-65.

14 JUNG 1994,19.

15 JUNG 1994, 33. O a következő szerzőre és műre hivatkozik: Kulcsár Zsuzsanna: tiretnekmo^gaimak. Budapest, 1963. 100.

16 LENGYEL 2001, 75-77.

17 LENGYEL 2001, 78.

18 LENGYEL 2001,78.

19 LENGYEL 2001, 82-83. Korábban már Jung Károly is felvetette az egyes szent levelekben előforduló szent betűk kérdését, de ő csak a következő megállapításig jutott el: „Külön papírdarabkákra írva pedig régen és ma is széliében használatosak amulett szerepben, általános védőóvó jelleggel.” (JUNG 1994, 33.)

357