Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)

Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Szent Borbála kultusza, a tüzérek Borbála-ünnepe

MELLEKLET

Borbála-tekercs

Egyik nap azonban eltűntek a nyulak, Szegény Samu kutya mindhiába kutat, Vesztére tette, mert azt hitték, hogy egy nyúl, Százados Úr bőszen flintája után nyúl.

Vállához emeli és céloz gondosan, Irányzókba veszi a szívét pontosan.

Eldörren a lövés, utána néma csend,

„Végre lőttem egyet! Uyeténkép örvend.

Lihegve rohan a tettnek színhelyére,

Eltűnik az öröm, bánat ül szemébe.

Nem szívét találta, hanem csak a lábát,

De nem is a nyulat, hanem hű kutyáját.

Röstelli a lövést, amit így elvétett,

Hogy Samu lábába küldte a serétet.

Szegény Samu kutya nyaldossa sebeit, Százados Úr pedig hullajtja könnyeit.

Nem ilyen érzékeny benn a laktanyában,

Őt látja a tüzér minden nap álmában.

De amint felébred, és rossz álma oszlik, Minden reménysége ismét szertefoszlik.

Mert mikor rohanunk reggel a csuklóra, Megjelenik Ő is, mintegy varázsszóra,

Ott van minden reggel félhatkor a csuklón, Tudja ő biztosan, mi a tüzér bontón.

Délelőtt folyamán látjuk csak nagyritkán, Ilyenkor nézi meg az ütegirodát.

Van ott sürgés-forgás, írnak az írnokok, Repkednek szanaszét akták és iratok.

Délig tart ez csupán, aztán jön az Angol, Mely lovon minden nap félnapot lovagol. Nem bírja lova már sokáig a strapát, Megkezdtük már ásni odakint a sírját.

De ha már itt tartunk, megemlíthetjük még, Sarkantyúja olyan, akár a „Gőring”-é.

Csuda valami az akár a pálcája,

Az is vagy két méter, akár a gazdája.

Üteg körletében kidönti a fákat,

Nem bírja a beteg, savanyú pofákat.

Most jön a vers vége, most olvasok rája: Eszményi katona igazi példája.

Remélem mindenről szólottám sorjában, Nem fog haragudni semmiért Borbála.

Hisz az ő nevében írtuk meg versünket, Nézzük most továbbá díszes ütegünket.

342