Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Szent Borbála kultusza, a tüzérek Borbála-ünnepe
Az egy vagy két napon át zajló Szent Borbála-napi tüzérünnep az évek során változott, újabb elemekkel bővült, bár bizonyos elemek esetenként elmaradtak. Az ünnepsor összességében az alábbi eseményeket, mozzanatokat foglalta magában: — katonai, polgári, egyházi vezetők, hozzátartozók, más civilek meghívása, — a tüzérek menete, bevonulása a ciszterci templomba, katonazene mellett, — ünnepélyes szentmise, — díszszemle, díszmenet, — katonai eskütétel, — ünnepi ebéd a legénységnek, — műsoros emlékünnepség, — az újoncok avatása (tüzéravatás), — tüzértiszti társasvacsora, estély, — az altiszti kar ünnepsége. A viszonylag konstans szokáselemek mellett a székesfehérvári Borbála-ünnep a politikai, katonai, sőt gazdasági, társadalmi viszonyok által meghatározottan, azokba beágyazottan változott. Benne vallási és profán elemek egyaránt megtalálhatók voltak. Az akkori társadalom különböző rétegei vettek részt rajta, bár egy-egy réteg csak bizonyos cselekményhez kapcsolódott. A Szent Borbála-ünnep egészét, egyes mozzanatait áthatotta az ókeresztény vértanú tisztelete, egyes részesemények során azonban — azok jellege miatt (pl. bál, tüzéravatás) — csak röviden említették meg, illetőleg emlékeztek meg róla. A székesfehérvári Borbála-napi tüzérünnep szervesen illeszkedett a magyarországi (tágabban az Osztrák—Magyar Monarchia) tüzérünnepei közé. A tisztek a Ludovika Akadémiáról, illetve az altisztekkel együtt más helységekből hozták magukkal a hagyományt, a gyakorlatot, és Székesfehérváron terjesztették, erősítették azt. A Ludovika Akadémia hagyományőrző, hagyományalakító szerepét különösen ki kell emelni. Az ott zajló ünnepségek egésze, szelleme, az eseménysor, a részesemények, sőt, az apróbb részletek követendő mintát, példát nyújtottak, amit a ludovikás tisztek helyőrségükbe is igyekeztek átplántálni, meghonosítani vagy a már meglévő gyakorlatot kiegészíteni, erősíteni. Az e tárgykörhöz tartozó kiadványok is elősegítették mindezt. Magyarországon a tüzérek Szent Borbála-napjának megünneplése a honvédtüzérség felállítását, 1912-t követően jött ismét szokásba. Az I. világháború időszakában is sor került Borbála napján a csapatünnepségre, melyet megelőzően a tüzérek egyházi szertartáson vettek részt. A II. világháború idején, bár megtartották a fegyvernemi napokat, már kevesebb figyelmet fordítottak a rendezvényekre. A II. világháború befejezése után, 1945-től 1948-ig még megünnepelték Borbála napját. 1949-től a tüzérségnél és más fegyvernemeknél megszüntették a védőszent napjának ünnepét.51 A tüzérek Borbála-kultuszának kiteljesedése tehát a két világháború közötti időszakhoz köthető, különösen az 1930-as évekhez és az 1940-es évek legelejéhez. Adamkó Tibor (sz. 1927), későbbi tüzér alezredes jól emlékezett a Borbála-ünnepségek megszüntetésére. 1948 tavaszán vonult be Pécsre, a Zrínyi Miklós Hadapród Iskolába. Akkor még a Szent Borbála-hagyományok éltek, ápolták azokat. De 1948 őszétől már nem. A döntéshozók a Borbála-kultuszt akkortól már károsnak tartották. A hadapródok ezzel egyidejűleg kerültek át a Nagy Jenő lak lányába, ahol megkezdődött a tiszti kiképzés. A politikai hatalom változása ideológiai, szövetségi rendszerbeli és szervezeti változással járt együtt. IRODALOM ALMAY Lajos 1989 Emlékezés tüzérségünk védőszentjének, Szent Borbálának névünnepén: december 4-én. Hadak útján - Bajtársi Híradó, 1989. november-december. 9-10. BABUCS Zoltán - SZABÓ Péter 2009 „Szent Istvánnal álljak mindig a vártát.” A. székesfehérvári magyar királyi „Szent István” 3. honvéd gyalogezred a második világháborúban. Budapest, 2009. BÁLINT Sándor 1977 Ünnepi kalendárium. I—II. kötet. Budapest, 1977. BEDEŐ Pál 1847 Szentek élete. A zsenge ifjúság számára. Pozsony, 1847. sí SÁRKÖZI 1994, 34-36. 340
