Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Szent Borbála kultusza, a tüzérek Borbála-ünnepe
Viszonylag kevés írásos adat áll rendelkezésre a II. világháború kitörése utáni első Borbála-ünnepről, az 1939- esről. Ezúttal is megjelent hírlapi ismertetésben a védőszent legendája: „Szent Borbála napja, december 4-e a tüzérek ünnepe. Kr. u. 264-ben ezen a napon halt vértanúhalált a tüzérek védszentje. Szent Borbálát évszázadok óta patrónájuknak dsztelik a harangöntők, később a tüzérek is. A legismertebb legendák szerint Szent Borbála Nikodémia városában Kisázsiában élt, ahol pogány atyja egy fényűzően berendezett toronyban tartotta fogságban csak azért, hogy a keresztény hit tanítóitól megóvja. Isten azonban úgy akarta, hogy Borbála kereszténnyé legyen. Ezért atyja megkínoztatta és saját kezűleg vágattatta (!) le a fejét. Az Úr azonban megbosszulta ezt az igazságtalanságot és lefejezése helyszínén villámmal agyonsújtotta az elvetemült atyát és hóhértársait. Ezért a csodáért kérik azóta is Borbála segítségét villámcsapás és hirtelen halál ellen.”37 A tudósításból kiderül, hogy amiként országszerte megünnepelték tüzéralakulataink védőszentjük neve napját, úgy a székesfehérváriak is. Amiről tudunk, az hagyományos módon zajlott le. A légvédelmi tüzéralakulat és a lovastüzérüteg legénysége tisztjeik vezetése alatt a ciszterciták templomába vonult, ünnepi szentmisére. Délben ünnepi ebédet fogyasztottak. Délután pedig műsoros előadást rendeztek „derék tüzéreink”. Az előadás színhelyéül az altiszti kaszinó szolgált.38 Részletesebb tudósítás történt az 1940. évi, érzékelhetően fényesebb, eseménydúsabb Borbála-ünnepélyről. „A Székesfehérváron állomásozó tüzéralakulatok impozáns keretek közt ünnepelték meg védőszentjük, Szent Borbála névünnepét.” A két napon át húzódó rendezvénysorozat december 3-án este, a Magyar Király Szálló éttermében tartott ünnepi vacsorával vette kezdetét. Az estet a IV. tüzérosztály tisztikara rendezte. Az ünnepségen a kormányzót Schweitzer István altábornagy, a II. hadtest parancsnoka és vezénylő tábornoka képviselte, aki köszöntőt mondott. Az ünnepi beszédet vitéz Syposs János tábornok, a II. hadtest tüzérségi parancsnoka tartotta. Az estélyen részt vett a helyőrség hivatásos és tartalékos tisztikara. Ott volt „vitéz Temessy Milán altábornagy, Michnay Géza, vitéz Paksy Ernő, vitéz Madaras Béla, Vitéz Temesy István tábornokok, továbbá Jankovics Miklós főispán, Theisz Andor alispán és más meghívott polgári előkelőségek, a város és a vármegye közönsége igen nagy számban.” A fényesen sikerült tiszti estélyen megjelent hölgyek névsorát a korabeli hírlap - ahogy erre más rendezvényeknél is sor került - közölte. A teljes névsor áttekintéséből kiderül, hogy a rendezvényen a tábornokok, tisztek feleségén túl a megye és város közéleti vagy gazdasági vezetőinek családtagjai, másrészt az arisztokrácia tagjai vettek részt. A polgári előkelőség láthatóan nagy számban képviseltette magát. íme a névsor: Andrássy Ilona grófnő, Ágoston Béláné, dr. Akots Gyuláné, Akots Kornélia, Bán Tiborné, Benke Gyuláné, Brandenburg Józsefné, Boér Győzőné, Bordás Ferencné, Cziráky Alice grófnő, Ecsedy Józsefné, Esterházy Ilona grófnő, Esterházy Maritta grófnő, Eisenbarth Magda, vitéz Falkay Gyuláné, Gulácsy Tiborné, Gergely Sándorné, Gergely Ilona és Margit, vitéz Ginszkey Oszkárné, Hadik Béláné grófnő, Heim Éva, Jármy Andrásné, Kántor Béláné, Kégl Györgyné, Králitz Jolán, Keller Károlyné, Kalocsay Józsefné, Kustyán Magda, Lőherer Magda, Lőherer Andorné, Merán Anna grófnő, Mály Nándorné, Mecklenburg) hercegné, Magay Éva, Mály Éva, Merényi Károlyné, Merényi Mária Mozsonyi Marietta, Orbán Nándorné, Purza Béláné, Paulovits Gyuláné, vitéz Paksay Ernőné, Petrutz Katalin, Perédy Józsefné, Perényi Szilárdné, Pomesánszky Melitonné, Salamon Árpádné és Mária, vitéz Syposs Jánosné, Szabó Istvánné, Szentirmay Mária, Sedény Mária, dr. Szilágyi Károlyné, Sztankovits Aladárné, vitéz Temesy Milánné, Vargyasné Varga Elly, Vidos Gézáné, Veres Kamilla, vitéz Vörös Gézáné. (A nyomdatechnika kezdetlegessége miatt egyes esetekben nem állapítható meg, hogy a keresztnév Márta vagy Mária. A szövegben mindig az utóbbit szerepeltettük.) A honvédség népszerűsége, tekintélye ebben az időszakban az országgyarapítás révén még folyamatosan nőtt. Hiszen az 1938. november 2-i első bécsi döntéssel a Felvidék egy része és Kárpátalja déli övezete, az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntéssel Észak-Erdély és a Székelyföld került visszacsatolásra. Az említett területekre a honvédség, köztük több székesfehérvári alakulat diadalmenetben vonult be. Ezen kívül 1939 márciusában elfoglalta Kárpátalja további területeit. Természetes, hogy ebben a mámoros közhangulatban nagy volt a részvétel az elegáns honvédségi eseményeken. Az 1940. év Szent Borbála-napján a helyőrség tüzérsége — lényegében a kialakult gyakorlat szerint — délelőtt 11 órakor a zirciek templomában ünnepélyes szentmisén vett részt. Ezt a Városháza terén, a püspöki palota előtt a látványos díszmenet követte. Délután tartották meg a laktanyákban „a legénységi ünnepségeket a szokásos újoncavatássar. Ez a hírlapi közlés azért figyelemreméltó, mert a később részletezésre kerülő tü^éravatásról szól, amiről további székesfehérvári híradást nem ismerünk. A Borbála-napi eseményeket december 4-én este az altiszti kar ünnepsége fejezte be, melyen a helyőrség tüzértisztikara is nagy számban vett részt. A hadtestparancsnok képviseletében Perédy József ezredes jelent meg.39 37 SZFÚ 1939b. 38 SZFÚ 1939b. w SZFÚ 1940a; SZFÚ 1940b. 335
