Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Szent Borbála kultusza, a tüzérek Borbála-ünnepe
személyeket tisztelték. A gyalogság Szent Lászlót, a lovasság és a páncélosok Szent Györgyöt, a műszaki csapatok Szent Kristófot, a tüzérség pedig Szent Borbálát. Tisztelték, ám ennek hivatalossá tételi problémája az egész korszakon végighúzódott.21 A tüzérek székesfehérvári ünnepe megtartására két másik katonai ünnep közveden szomszédságában került sor. Egyrészt rá két napra, december 6-án a kormányzó neve napját, a Miklós-napot ünnepelték. Másrészt a városban december 10-én rendszeresen megemlékezést tartottak a császári és királyi 10. huszárezred, a Mackensen huszárok részvételével megvívott fényes győzelmű limanowai csata évfordulóján. Kétségtelen, hogy az említett napok befolyásolták a tüzérünnep jelentőségét, eseményértékét, megrendezését. Szent Borbála-ünnep Székesfehérváron Az ünnepségekről részben korabeli hírlapi tudósítások, részben egykori katonák, hozzátartozók szóbeli adatközlése nyomán rendelkezünk ismeretekkel. Az Új Fehérvár című lap 1935-ben már azt írta, hogy „a tüzérek védszentje, a Nikodémiában vértanúhalált halt Szent Borbála, akinek dszteletére évről évre ünnepséget rendeznek Székesfehérvárott is”.22 A szöveg azt sugallja, hogy az ünneplés hosszabb időre nyúlik vissza. Ám a honvédség újjászervezésének és az első hírlapi tudósításoknak az idejéből inkább arra következtethetünk, hogy 1930 körül — a gazdasági világválságból is lassan kilábalva — ünnepelték Székesfehérváron a tüzérek először Szent Borbála napját. Az Osztrák—Magyar Monarchia, illetve az egykori Habsburg Birodalom más helyőrségeiből természetesen korábbi adatok is ismertek. Az első tudósítások még rövidek, aztán mind hosszabbak. Párhuzamosan nőtt a terjedelem a tüzéregységek és az események számának emelkedésével. Az előbbi természetesen szoros összefüggésben állt a háborús készülődéssel, majd a kezdeti sikerekkel. Ugyanis a II. világháború 1939. szeptember 1-jei kitörését követően is tartottak ünnepségeket, és ezek a tudósítások is megjelentek. A Borbála-napi ünnepről elmondható, hogy fokozatosan teljesedett ki, hogy aztán a front közeledte beszűkítse, és a katonai vereség véget vessen neki. A talán legelső tudósítás 1934-ből még igen lakonikus és nyelvtani-stilisztikai hibáktól sem mentes: „A helybeli tüzérüteg a tüzérezredek Szent Borbála védszentjük ünnepét ma tartották meg. Délelőtt a ciszterciták templomában szent mise volt, majd a laktanyában az egész helyőrségi tisztikar részvételével ünnepség folyt le.”23 Már ebből a híradásból kitűnik az ünnepség két fontos és később is állandó helyszíne, illetve eseménye. Egyik a belvárosi, Nádor utcai (ma Fő utca) cisztercita templom, ahol a szent misét tartották. A ciszterek, helyi kifejezéssel a njrciek temploma abban az időben a katonaság temploma is volt a város számos római katolikus egyházi épülete közül. Emlegették helyőrségi templomnak is. A másik helyszín a Budai úti laktanya. Ez elsősorban a korábbi, mára elbontásra került lovassági laktanya épületeit jelentette. A Borbála-napi tüzérünnepek kezdetétől az események elmaradhatatlan részét képezte, hogy a tüzérek - lehetőleg felekezeti hovatartozásuk szerint — egyházi szertartáson vegyenek részt. A katolikusok számarányából, szentek iránti tiszteletéből adódóan országszerte ezen alkalmakkor a katolikus szertartások bírtak a legnagyobb jelentőséggel. Különösen így volt ez a katolikus lelkületű Székesfehérváron. Az 1935-ös eseményekről már három helyi lap is részletesen tudósított. Az ünnep kiteljesedett. Az egyik hírlapíró arra is felhasználta az alkalmat, hogy Szent Borbáláról és kultuszáról kicsit részletesebben szóljon: „Idestova ezerháromszáz éve annak, hogy Szent Borbála vértanúként halt meg Nikodémiában. Azóta a tüzérek, katonai várak, s a bányászok oltalmazója. Tűzben, vízben, halál óráján őt hívták segítségül. A művészetekben toronnyal, ágyúcsővel és pálmával ábrázolják.” Velencében a Santa Maria Formosa templom egyik oltára felett áll Palma Vecchio világhíres festménye: Borbála asszony. „Aki csak reprodukciókról ismeri is ezt a finom tónusú oltárképet, sohasem felejti el, hogy müyen átható, mélytüzű s éles tekintete van ennek az egyébként áhítatos, szép arcnak. Borbála nézése ide is elhat a fehérvári tüzérek laktanyájába. Bizonyára boldogan látja, hogy szolgálatukat mintaszerűen teljesítik.”24 December 4-én délelőtt 10 órára a fehérvári tüzérek — tüzéreink, ahogy az egyik újságíró említi — katonáim hangjai mellett vonultak fel a ciszterciták templomába, ahol ünnepélyes siyntmisét hallgattak.25 Az ünnepi ebéd nem bírt hírértékkel, így nem is szóltak róla a lapok. Ám annál inkább a késő délutáni — esti „S^ent Borbála emlékünnep”-ről. A magyar királyi 1. honvéd önálló üteg 1. szakasza rendezte a volt lovassági laktanya gépkocsitárolójában 17 óra 30 perces kezdettel. A műsor az alábbiakat foglalta magában:- Borbála-dal, melyet a legénységi dalárda adott elő, az üteg zenekara kíséretével, 21 CS. KOTTRA 2007,1. sz. 22 ÚF 1935. 23 SZFÚ 1934. 24 FMN 1935a. 25 FMN 1935a; ÚF 1935. 333
