Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Néprajz - Gelencsér József: Szent Borbála kultusza, a tüzérek Borbála-ünnepe
Alba Regia 43. (2013) GELENCSÉR JÓZSEF SZENT BORBÁLA KULTUSZA, A TÜZÉREK BORBÁLA-ÜNNEPE A szent legendája, művészeti ábrázolása Szent Borbála vértanú szűz névnapja, ünnepe december 4-e. A rá vonatkozó rövid, frappáns összefoglaló szerint 306 körül halt meg Nikodémiában, a mai Izmitben (Törökország). A segítő szentek egyike, a jó halál, a bányászok, a tüzérek, az ágyú- és harangöntők, a kőművesek, a kőfaragók védőszentje, aki házasságszerző szentként is tisztelt. Jellemző ábrázolása három ablakú toronnyal (raboskodásának helyével), kehellyel és szent ostyával, pávatollal, karddal (vértanúsága eszközével), ágyúcsővel, bányászszerszámokkal (utalásul elrejtőzésére, annak helyére), pálmával, koronával történt.1 Attribútumai közt feltűnt még a legyőzött apa a szent lábainál, a kalapács (a vértanúság eszköze), a strucctoll (a szüzesség jelképe) is. Legendája szerint a 3. században élt. Feltűnő szépsége miatt apja toronyba záratta, hogy ne közeledhessen hozzá senki. A leány titkon mégis felvette a kapcsolatot korának híres teológusával, Origenésszel, és kereszténnyé lett. A toronyba (más változatok szerint a hozzá tartozó fürdőházba) egy harmadik ablakot vágatott, ami a Szentháromságot jelképezte. Mikor apja erről értesült, meg akarta ölni, de Borbálának sikerült egy csoda folytán megnyílt sziklahasadékba menekülnie. Ez a mozzanat tette őt a bányászok védőszentjévé. Később egy pásztor mégis elárulta a rejtekhelyét; elfogták, bebörtönözték, majd nyilvánosan megvesszőzték volna, de a vesszők tollá változtak. Ezután égő fáklyákkal kínozták, majd levágták a melleit. Halála előtt azért imádkozott, hogy aki Krisztusnak és mártírjainak szenvedéseiről megemlékezik, az az utolsó ítéletkor kegyelmet kapjon. Egy égi hang megígérte ennek a kérésnek a teljesítését. A kegyetlen apára, aki kardjával végül megölte, azon nyomban villám sújtott le.2 A villámot gondolattársítással összefüggésbe hozták a robbanóanyaggal, így lett a tüzérek, fegyverkészítők, katonai mérnökök védőszentje, és mindenkié, aki robbanóanyaggal dolgozik. Ez utóbbi körülmény újabb indok, hogy a bányászok védőszentként tekintsenek Borbálára. A gyerekek és az egyszerű nép körében kedvelt olvasmánynak számító Szentek élete a 19. század közepén naivabb formában, régies szövegezéssel ekképpen mutatta be Szűz Szent Borbála történetét. „Borbála Dioscorusnak, nicodémi gazdag pogánynak egyeben leánya vala. Atyja nagyon gyanakodó lévén leányát, miszerint a világgal érintkezésbe ne jöhessen, egy magányos várban zárva tartotta. Itt alkalma volt Borbálának az eget, s azon olly pompásan tündöklő csillagokat szemlélgetni. Csuda fényökrőli elmélkedése közt azon gondolat ödött eszébe: váljon ki teremtette mind ezeket? Nem sokára atyja elutazván isteni malaszttól ihletve a keresztény vallásban, melly erről alapos tudományt nyújt, tanítana magát. Visszatérvén atyja sejdítette leányán a változást, s kérdőre vonta, miilyen vallása légyen? Borbála bátran megvallotta, hogy keresztény, s atyjának a bálvány imádás alaptalanságát fejtegette kérvén, térne ő is az igaz hitre. A gyengédség, mellyel eddig iránta viseltetett, dühösséggé változott. Neki esett leányának, ütötte, verte, s talán mégis ölte volna, ha a világi hatóság félelme vissza nem tartóztatja. Boszusan Marczián pogány bíró elé hurczolta, s mint makacs keresztényt bevádolta. Ez eleve hízelkedett Borbálának, s Ígéretekkel akarta hitétől elcsábítni, de ő, valamint az atyja házánál, úgy a biró előtt is megvallotta, hogy dicsőségnek tartja kereszténynek lenni, s kész ezen hitért életét is feláldozni. A biró kényszerítő eszközökhöz nyúlt — Borbálát megostoroztatta, s a sebes helyeket égő fáklyákkal sütögettette; ki a kimagyarázhatadan kínokat csendes lélekkel szenvedte. Ez által a biró még inkább felbőszülvén emlőit is kitépette. De Borbálának erős lelkét ezen kin sem renditette meg. Végre lefejeztetni parancsolta. — Atyja, ki a kinzást mind végig egy kedvüleg szemlélte, Marcziántól engedelmet kért, hogy ő üthesse le leánya fejét; mit a körülállók legnagyobb borzadására teljesített is. így Borbála hitéért életét feláldozta, s vérével pecsételte 240. év körül. Tisztelői ájtatosan hiszik, hogy' a ki szent Borbálát segítségül híja, utolsó szentségek nélkül e világból ki nem múlik.”3 A Magyar Katolikus Lexikon szerint Szent Borbála 235—239 között halt meg Nikodémiában. A legendája arról szól, hogy' a szép és okos lányt, Borbálát atyja, a nikodémiai Dioszkorosz egy lakótoronyba zárta, úgy őrizte. Amikor 1 S. LACKÓV1TS 2006, 21. SEIBKRT 1986, 55-56. 3 BEDEŐ 1847,23. T 329
