Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Lukács Miklós: A honvéd katonai hagyományok családunkban
1 Lintorfi Tábori Újság KIADÓ: A LINTORFI TABOR VEZETŐSÉGE 5. szám. December 24. hétfő 1945. SC A R A C S O M Y A nagy szavak ma mar nem érnék semmit. Meg csak nevetesre sem ingerelnek. Legjobb tehal, ha minden jelző nélkül megállapítjuk, hogy karácsony van. Vegeredmenyben külső megjelenéseden ez a nap is csak olyan mint a többi. A nap (eljön es lemegy. Az eső esik vagy nem esik. Esetleg eppen ho esik. Ez utóbbi nagyon jo eset s különösen az ábrándosabb iermeszetüek reszere hoz a hidege jóleső meiegseget. Ezektől függetlenül azonban mégis kell valami okanak nem a termeszeiben nyugszik. Sőt nem tévedünk sokat, ha azt állítjuk, hogy a karácsony es a termeszét legalább annyira ellentétesek, mint a nappal es az ejlszaka vagy a nyár es a tel. A termeszei következetesen kagyetlen, önző erő, amely teremtéseivel es öldökléséivé! történelemmel tölti meg az evezredek lapjait. Örökös harc, amelyben a bellum omnium contra omnes eive alapján erők erők ellen, ösztön ösztön ellen, növény növény ellen, altat allai ellen, ember ember ellen s meg külön mindegyik a másik ellen harcol. Vak es kegyetlen harc ez, amelynek legnagyobb mestere, az ember végül meghasoniott önmagával es a természettel. Valami megmozdult az emberben, ami ellentétes a termeszettel. Vagy valami után, ami legyőzi, kiirtja a harcot; beket hoz es volt ez. De nem az a szeretet, amit allalaban e szó alatt értünk. Nem azonos azzal a szeretettel, amit a szülő a gyerek iránt, a gyerek a szülő trant, testvér testver iránt erez; ez egy bizonyos életkorig az állatoknál éppúgy megtalálható. Nem más tehat, mint természeti szüksegszerüseg, amit a termeszei oltott belenk, igy nem is lehet ellentétes a fermeszettel. A szerretetben mines semmi szenvedély, csak vegtelen nyugalom. Nines benne önzés es önmagakereses. Ez a szeretet odaadja a sivatagban utolso csepp vizet a vadidegen haldoklónak, jóllehet tudja, hogy mar nem segíthet rajta. Nem ordítja, de ovatos orvosságként csepegteti bele az emberbe, az igazságot. A szemelyteien jóság es szépség cselekvő hirdetője. Az örök beke es jóság szelleme, amely lassan, de feltartóztathatatlanul meghódítja es emberre teszi az embçrt. Ez lesz majdan az igazi ember lényégé. Ma meg fejletlen es nem latjuk igazi arcai, de mar utunkba tévéd néha. Szivünk kémény, agyunk fejletlen befogadasara, de igy karácsony táján mindnyáján mindenkor ereztünk valamit belőle. A pogány nomai patricius maga szolgaita kt ezen a napon a rabszolgait arany falakon draga eleiekkel; mi ajándékokkal kedveskedünk egymásnak. Mindez abból a homályos tudatalatti érzésből fakad, hogy van valami bennünk, ami arra késztet, hogy adjunk, s hogy legalább egyszer egy evben sugározzuk a josagot es a beket; Mi tehat vegeredmenyben ez a szeretet? Egy a legtisztább emberi szellemiségből megszületendő készség es képesség, amely fejlettsegének tetőfokán kepes lesz az embert megszabadítani az Önzéstől es karos szenvedélyeitől. Az egyetlen, amely majdan igazan emberre teszi az embert. Gyakorlati példával elve hasonlít az anyanak a gyermekei iránt erzetf szeretetehez, ha kivesszük abból az ösztönös indítékot, s viszont hozzáadjuk az érdektelen, önzetlen szellemiseget, amely az igazság es jóság megvalositasara törekszik. Tálán első pillanatra úgy tűnik fel előttünk, hogy a mai karácsony es a hadifogság egyalialan nem feszi időszerűvé ezeknek a kerdeseknek a fargyalasat. Tevedes. Ennél időszerűbb sohasem volt a szeretet. Ha tábori eleiünket a céltalan, ösztönös sovargassal töltjük el, — regi közhely — sem önmagunknak, sem hozzalartozoinknak nem használunk egy szemernyit sem. Inkább ártunk, mert tönkre tesszük az idegrendszerünket. Ha ellenben az ösztön diktálta szeretet helyett eme önmagunkat tökéletesítő, világot epitö szeretet kifejlesztesenek szenteljük eleiünket, olyan nyereségre tehetünk szert, amit egyrészt fölünk senki el nem vehet, s ami másrészt hozzatartozoink szempontjából is olyan előnyös változást jalenf, hogy a hadifogságban elveszetett időért bőven kfrpotol. Emberek vagyunk s a hazateresünknek csak egy-ket napjat fogja kitölteni a viszontlátás öröme. ■ Aztán jönnek a gondnk. A gondokkal az idegesség. Az idegesseggel a türelmetlen, meggondolatlan szavak. S ezeknek elet — az elet sokszor megmutatta — az ösztön diktálta szeretet nem tudja letompitani. Vagy erre csak rövid ideig kepes. „Szerelemből nem lehet megélni" — mondja a közmondás. Ha nem vértezzük fel magunkat az igazi szeretet páncéljává!, aligha fogunk tudni megfelelni mostani reményeinknek s szeretteink belenk helyezett bizalmának. Pedig ök ma fölünk varjak a megváltást; s meg kell gondolnunk, hogy e szeretet nélkül nemhogy megváltani, de meg szamukra családi beket biztosítani sem leszünk kepesek. Az idő halad s vele együtt erünk mi is. Ha nem is teszünk erte semmit, a szeretet nélkülünk is terjedni es győzni fog; de igy nem lesz hasznunk belőle’. Dolgozzunk tehát erte. Építsük magunkat a szeretet erős az elet megprobaltatasai, kicsinyes askalodasai es súlyos szenvedései ellen. Sajnos, e varnak eleg erősnek kell lennie. B. F. 55. kép 281 T
