Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Lukács Miklós: A honvéd katonai hagyományok családunkban
kísérleteit rendre visszautasították, míg végül 1946 szeptemberében mégis hazaszállítottak. A katonai szűrővizsgálatok után közölték velem, hogy törvénytelen előléptetés miatt rendfokozatom érvénytelen...” Havay Sándor az angol fogságból több dokumentumot is hazahozott. Őrizzük kétkötetes angol—magyar és magyar—angol szótárát, amit a „KJE” Világszövetség hadifogoly segélyakciójától kapott. Ezek zubbonyzsebében is elfértek. A New York-London—Budapest székhelyű Egyesült Biblia Társulatoktól megkapták János evangéliumát. Még egy orosz nyelvű János evangéliuma is hozzá került. A Brit és Külföldi Biblia-Társulat kiadásában megjelenti oltárok könyveben Károlyfalvi Béla evangélikus lelkész ajánlása olvasható: Zsolt. 116 — Zsolt. 119: 1-19.V. Isten áldását kérve, szeretettel Regőczy-Nagy László zls-nak emlékül az angol fogságból. Eselheide, 1946. aug. 27. — A 116. zsoltár 13. versében ezt olvashatták: A szabadulásért való hálaadásnak poharát veszem, és az Úrnak nevét hívom segítségül! A Daloljatok ay Úrnak! című füzet két kiadását is hazahozta, amely római katolikus leventék és katonák számára nyomtatott imákat és énekeket is tartalmaz. A korábbi kiadás impresszuma: Ezen ima- és énekfüzet a rajnavidéki és westfaliai fogolytáborokban lévő magyar leventék és katonák számára készült 5000 példányban. Kiadja: Kovács Mihály piarista tanár, a leventék lelkigondozására kiküldött római katolikus tábori lelkész. A szedést V i n n a i Ferenc végezte. lintorf bei Düsseldorf, 1945. október. Később a Magyar Vöröskereszt németországi angol zónái kirendeltsége is kiadta (Rhede, 1946. február). Ebben az Apostoli hitvallás előtt ezt a mondatot olvashatták: A megpróbáltatásokban legnagyobb erősségem a Hitem. Havay Sándor megőrizte a schwienkuhli hadifogolytábor Fogolyderű című, kézzel írt újságját, valamint négy képeslapot a kelet-holsteini Lütjenburg városáról. Észak-Rajna—Vesztfáliában a lintorfi táborban (Lintorf-Camp, Untorf bei Kätingen) hosszabb időt töltött. Innen magával hozta a már nyomdában készült, magyar és német nyelvű Lintorfi Tábori Újság (Lintorfer Lager-Zeitung) hat számát, az 1945. november 21-én megjelent első számtól, az 1946. január 9- én megjelent, II. évfolyam első számig. Magyar ékezeteket nélkülöző betűkből szedték. Lintorf Düsseldorf környékén fekszik, itt is járhatott, egy düsseldorfi képeslapot is őrzött. Hozott a fogságból egy térképet, amely Németország és Nagy-Berlin amerikai, brit, francia és orosz megszállási övezeteit, valamint a Lengyelországnak és a Szovjetuniónak ítélt egykori német területeket ábrázolja. Hazahozta a fogságból dögcéduláját, amelyhez egy alumínium medált kötött. Egyik oldalán kettős keresztes, kardos államalapítónkkal, Spent István királyunk, erősíts bennünket felirattal. Másik oldalán Szűz Mária jobb kezét óvón egy frontkatona fölé tartja, Boldogasszony anyánk, oltalmazz minket felirattal. Édesapám, Lukács László (1950) 1969. szeptember 1-jén vonult be a Magyar Néphadsereg 4228-as számú gépkocsizó lövészezredébe Hódmezővásárhelyre. Az akkor hatályos honvédelmi törvény értelmében az egyetemi felvételt nyert fiúkat tanulmányaik megkezdése előtt 11 hónapos katonai szolgálatra kötelezték. Hódmezővásárhelyen az egyetemi ezred II. zászlóaljának 5. századában képezték ki a budapesti, a debreceni és a szegedi egyetem leendő bölcsészhallgatóit, így édesapám is oda került. A harmadik rajának golyószóró-irányzója lett. Az alapkiképzés hetei után katonai esküt tett. 1970. április 1-jén őrvezetővé, augusztus 3-án őrmesterré léptették elő. Már az alapkiképzés heteiben a bölcsészszázadban irodalmi színpadot alakítottak, édesapám is tagja volt. Buda Ferenc: Roham című oratóriumát adták elő, amellyel 1969. október 12-én sikeresen szerepeltek a katonai kisegyüttesek fesztiválján Mezőtúron. Az oratóriumot a hódmezővásárhelyi városi művelődési központ színpadán is bemutatták, katonai és civil közönség előtt. 1970-ben a nagyhéten a Rohammal szerepeltek a kiskunfélegyházi hadosztályhoz tartozó helyőrségekben: Kiskőrösön, Kalocsán, Jánoshalmán és Kiskunhalason a helyőrségi klubok színpadán. Édesapám számára emlékezetes maradt a nagygyakorlat 1970 áprilisában a Bakonyban, a rezi táborban (Zala m.), amit az Alföldről érkezvén hegyi kiképzőmek neveztek. Felejthetetlen marad számára a katonaként átélt 1970-es május—júniusi nagy Tisza-völgyi árvíz. Előbb Szatmárban Kisar község körül építettek homokzsákokból nyúlgátat, majd az elöntés közben kimenekítették a lakosságot, javaikat, állataikat, a termelőszövetkezet lovait, borjúit és sertéseit is. Tiszakerecsenyben, közvetlenül a szovjet határnál teljesített gátőrszolgálatot, azután Szolnok közelében a körtvélyesi vízműtelepnél támasztották meg homokzsákokkal az erősen átázott, kipúposodott gátat. Júniusban két hétig minden éjszaka gátőrségre járt Vásárhelyről Maroslelére, Algyő közelében. Helytállásáért a kormány által alapított Árvízvédelemért érmet kapott, tizenegy hónapos katonáskodása legfőbb eredményének tartotta, hogy a három egyetem leendő bölcsészhallgatói megismerték egymást, az egyetemi tanulmányok során is tartották a kapcsolatot, amely sokuknál napjainkig megmaradt. IRODALOM BÚS János-SZABÓ Péter 1999 Béke poraikra. Dokumentum-emlékkönyv a II. világháborúban, a keleti hadműveletek során elesett magfar katonákról és munkaszplgálatosokról. Budapest. 259 T T
