Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
de jó hátas- és parádéslovak. A vásárokban az előszállási lovakat keresték a kereskedők és a gazdák. Az előszállási ménes azonban nem tudta az uradalmi igásló-szükségletet pótolni, így egy részüket vásárolták. Az igásló ára magas. Az apáti utasítás hangsúlyozta, törekedjék az uradalmi vezetés arra, hogy a ménesben több gazdasági lovat neveljenek. Ez évben kezdjék meg az igáskancák fedeztetését. A szarvasmarha-tenyésztésben három főirányt követett az uradalmi vezetés. Ez a tehenészet, a göböly- és sertéshizlalás és igásökör-nevelés. A mustrára kerülő ökrök, tehenek hizlalása nem vagy alig hozott jövedelmet. Ugyanis a tejterméket a vasút távolléte miatt nem lehetett naponta a városokba szállítani. A vajat a zsír ebben az időben kezdte kiszorítani a háztatásokból és a közétkeztetésből. (Meg kell említeni, hogy a vajhamisítás elterjedt, melyet a kereskedők is alkalmaztak.) Az extenzív állattartás Előszálláson kifizetődő, míg a takarmány előteremtése drága. Az uradalomban egy hold szántón 7-8 mázsa takarmány termett (a csapadékosabb vidékeken, pl. a móri uradalomban, 15-16 mázsa átlagtermést is elértek a gazdaságok). Előszálláson egyelőre a rideggulya-tartást forszírozták, mert annak takarmányozása olcsó, a rideg állatot a legelőn tartották, teleltetése silány takarmányon történt. Ezek az erős izomzattal rendelkező állatok igavonásra alkalmasak, az igásökrök pótlását a külön tartott tehéngulyából oldották meg. A négyesztendős tinó párja 300 forintért kelt el, az egyéves tinó párjáért 50-60 forintot kértek. Az igások egy részét néhány év múltán mustrára vitték, zömüket hizlalták. A tapasztalat az volt, hogy a négyéves tinók egyharmad része a legelőkön és a gyenge téli tartáson elsilányult. A vásárokon vett tinók egy részét sem tudták igásökörként alkalmazni. (A szakemberek a tinók legyengülését genetikai okokkal magyarázták. Véleményük szerint a tinók egy része satnya paraszttehenektől származott.) Az ilyen igások 3-6 esztendeig foghatók munkára, míg az uradalmi ökrök igázása 6-8 évig tartott. Ez utóbbiak tartása azonban költséges. Már születésekor az ökörborjú az uradalomnak 50 forintjába kerül. Születése után, amint az lehetséges, a borjút az anyával a legelőre hajtották. A nyári borjútartás költsége már csekélyebb, évente az 5 forintot alig haladta meg. A sertészet állománya kondorszőrű zsírsertésekből állt. Ez jövedelmező tartás volt. Az uradalom azon gazdaságait, melyekben alkalmas legelőket lehetett kialakítani a sertéskonda számára, fel kell hatalmazni, hogy sertéstenyésztésre rendelkezzenek be. A jelenlegi 136 anyasertést rövid időn belül 400 darabra kell gyarapítani — írta a jószágkormányzó memorandumában. Igások Az igásökör tartása olcsóbb, mint az igáslóé. A ló egy héten át 77 liter zabot fogyasztott, felélt naponta 7 kg szénát, vagy ilyen értékű mesterséges takarmányt. Ez évente 25 mázsa. Az igásökör naponta 12 kg szénát kapott. Ez évente 44 mázsát tett ki. Ha ezt 3 ökörre számítjuk, az 131 mázsa széna. Télen az ökör silány takarmányt kapott, de a lovat rendes takarmányon kellett tartani. A lótartás drága, de ehhez járult még a patkolás, és egyéb lóápolási cikk. Az uradalomban a ló tartása kétszer annyiba került mint az ököré. A környék uradalmaiban szívesebben alkalmazták az ökröket, és lovat csak minimális mértékben (kizárólag terményszállításra). Az utasításban azonban olvasható, hogy mégis meggondolandó a jövőbeli lótartás. Ha sikerülne nagy testű lovakat kitenyészteni vagy vásárolni, azokkal a vontatást meg lehetne oldani, és az igásökörállományt velük néhány évized alatt kiváltani. A nagytestű lovak lassúbbak, de erősek és megbízhatóbbak.100 Talajművelés Állandó használatra az uraság szegődményeseinek konvencióba szántót, rétet engedett át. A kis- és nagyvenyimi határban évi osztással a szomszéd községek lakóinak ugyancsak művelhető területet juttatott. Ezek a kiosztott földek, melyekért a juttatottak az uraságnak szántást és takarodást végeztek. A kiosztott földek terjedelme éves átlagban 700 kát. hold. Voltak évjáratok, amikor a tavaszi kiszáradás folytán az őszi mélyszántással is alig lehetett a talajt fellazítani. A hó ugyanis a talajt összetömörítette; a fogasborona a talaj felett elcsúszott, és nem tudta magát bevájni a fellazított szántórészbe. Ezeket a kiszáradt földeket tavasszal szántani kellett volna, ámbár ehhez nem volt elegendő igaerő. A tavaszi vetés ilyen esetekben kézi szórással történt, mert vetőgépet a hantok miatt nem lehetett alkalmazni. A takarmány és a kapásnövények a mélyművelést kívánták volna. Róbertvölgyben kísérletképpen a tavasziak alá a 4-5 hüvelyk helyett 7-8 hüvelykre mélyítették a talajt. Az eredmény: egynegyeddel több lett a termés. Köztudott, hogy az okszerű műveléshez legalább 10 hüvelyk mélységű szántásra volt szükség. Ehhez viszont a kor legkiválóbb eszközét, a Sack-ekét kellett alkalmazni. Arra törekedtek, hogy minden hatosfogatra 1-1 Sack-eke jusson, 100 holdankint pedig négyesfogatokra számítva egy hármasekét rendeltek. Ezek a 100 VeML Ap. It. Archivum vetus. C 4525 b. A. 1888. 234
