Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Farkas Gábor†: A zirci apátság előszállási uralma. II. rész: 1826 - 1896
előszállási szőlőket; 1856-ben Róbertvölgyet; 1862-ben Kisgyörgyszállást, Tetétlent, Szentivánt, Nekeresdet, Jakabszállást, Pázmánt, Szentandrást, 1860-ban Alapot. Renoválásra került (Keller Kelemen kormányzata alatt) az előszállási templom. Ezt a tényt az oltárkép alatt felirat örökítette meg: Sub Ferdinándo Villax Abbatae Clemens Keller Administrator bonorum hoc templum curavit (1839). 1862-ben leválasztották az előszállási plébániáról Középbaracs és Bogárd helységeket. (Ebben az évben lelkészségek lettek.) Későbbi évtizedekben további puszták épültek, melyek cselédségét szintén Előszállásról pasztorálták: Gulyamajor (1863), Daruhegy (1865), Ménesmajorerdő (1866), Antalmajor (1868).20 A herczegfalvi lelkészség pasztorációjába tartoztak: Újbaracs, Mélykút, Kis- és Nagyvenyim, Kokasd. 1820-ban temetőkertet nyitottak Újbaracson, 1821-ben Mélykúton, 1822-ben Kisvenyimben, 1840-ben temetőnagyobbítás történt Nagyvenyimben.21 Iskolák Az 1840-es évek elejéről rendelkezünk az iskolai viszonyokat tükröző bővebb tartalmú forrásokkal. 1841-ben az előszállási és a többi pusztán (uradalmi) tanköteles gyermekek száma 163 (108 fiú, 55 leány). Az adatokat felvevő szolgabíró megjegyezte, hogy a téli hónapokban valamennyien látogatták az iskolát, de nyáron a fiúkból 70, a leányok közül 10 járt iskolába. Az iskolai felszerelést, a téli fűtést, a könyveket és az írószereket az uradalom szerezte be. A tanító, Lindenthal Ferenc, segédtanítóval látta el az oktatási feladatokat. A tanító az uradalomtól konvenciót kapott: évente 50 forintot, 8 hold őszi és 8 hold tavaszi gabonával elvethető szántót, a 8 hold ugarföldet és 8 hold rétet. A falu „lélekgabonát” adott a tanítónak, de a lakosság szegénysége miatt erre a jövedelemre nem számított. A tanítót a zirci perjel nevezte ki. (Lindenthal Ferenc képzett tanító Budán végezte tanulmányait. A gyermekeknek „keresztény tudományt, bibliát”, olvasást, írást, számolást magyar nyelven oktatott. A tanulók közül kevesen németül tanultak írni és olvasni.) Herczegfalván 1841-ben 220 az iskoláskorú. Az iskolát a szülők tartották fenn. A jelentés szerint az iskolát a gyermekek télen látogatták, nyáron egyetlen tanuló sem járt iskolába. Egy másik jelentés szerint az iskolaépület jó állapotú, tanítási célokra megfelel, a tanterem tágas és világos. Az uradalom gondoskodott az épület, a tanterem felszerelésről. A tanítók Hanik András és Hanik Antal. Előbbi Morvaországban, utóbbi Pécsett végezte felsőbb iskoláit. A tanító 148 pár (szülők) után 37 pozsonyi mérő kétszeres gabonát és 37 forintot kapott. A pénzről azonban megjegyezték, hogy az elég rendszertelenül folyik be. A tantárgyak: keresztény tudomány, olvasás és számolás (a négy alapművelet), társasági szabályok, éneklés, biblia. Az oktatás nyelve magyar. Ez meglepő, mert a lakosság kétharmada német anyanyelvű, azaz sváb. (Az 1850. évi népösszeírás szerint a német lakosság többségben volt.) Herczegfalván az istentisztelet nyelve német és magyar. Az 1850-es évek germanizáló irányzata a lakosságban mély nyomokat hagyott.22 A magyarizáló törekvések az egyházban és az iskolában egyaránt érvényesültek. Az irányzat egyik fő képviselője, Schweighardt Jakab főtanító, aki Székesfehérvárról került a községbe. Az asszimilációs törekvések néhány évtized alatt mutatkoztak: 1896-ban minden herczegfalvi lakos értette és beszélte a magyar nyelvet, ámbár a német csoport vezérei (egy kemény mag) nem kívánta feladni „germán identitását”. Ellenzékieskedő magatartásuk révén az uradalmi tiszttel, a községi vezetéssel, az értelmiséggel, a lelkésszel is szembekerültek. (Erről a későbbiekben megemlékezünk.) 1840 körül a karácsonyszállási lakosság létszáma miatt nem lehetett az állandó tanító alkalmazását halogatni. (1841-ben 43 családban 50 iskoláskorú gyermek élt.) A történelmi forrás szerint a tanulók télen látogatták az iskolát. A tanítóról vannak adatok, de nevét nem ismerjük. Azt tudjuk róla, hogy 3 évfolyamot végzett teológus, aki tanulmányainak folytatását tervezte, és ehhez itt anyagi forrást szerzett. A tanulók számára a könyveket, tanszereket, az iskolai felszerelést, a tüzelőanyagot az uradalom szerezte be, fizette a tanítót: évente a tanítónak 80 forintot adott, továbbá természetbenieket is juttatott (32 pozsonyi mérő kenyérgabona, 12 mérő árpa, 30 font só, kapott még 2 juhot, 1 hold szántóföldet és 1 hold kertet). A tanító kereszténytudományt, írást, olvasást, számtant magyar nyelven oktatott. Az iskolaépület primitív, elhanyagolt állapotú. Erre a célra egy gazdasági épületet alakítottak át (1 terem, ahol még a tanító ágya és személyes holmija volt elhelyezve.) 1866-ban a tanító, Fittler János 21 fiú- és 13 leánytanulót oktatott. A tanítás napi négy órában volt; délelőtt és délután 2-2 órában. Fittlert altanítói minőségben fogadták fel, uradalmi konvenciósként. Évi jövedelme 1866-ban 314 forint 50 krajcár; a pénzbeli juttatás 21 forint, míg a többit a cselédekhez és más uradalmi mesteremberekhez hasonlóan természetbeni juttatásokban részesült: 3 hold szántó, 1 hold kert, 4 pozsonyi mérő búza, 28 pozsonyi mérő kétszeres gabona, 12 pozsonyi mérő árpa, 5 akó bor, valamint az uradalomban a cselédeknek és más alkalmazottaknak járó sómennyiség. Tarthatott az uradalom terhére 2 tehenet, 2 mustra birkát és 20 VAJDA szerk. 1896, 421-427. 21 SZVL Historia domus. Herczegfalva. 1820—1840. évek. 22 VAJDA szerk. 1896, 426. 202
