Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Demeter Zsófia: Vitéz Láng István I. világháborús kiképzési és harctéri feljegyzései (1916. június 10 - 1918. március 20.)
Dut54 10 h-kor hagytuk el állásainkat, s mindenki ment a maga irányába. Csapatommal sikerült észrevédenül eljutni az orosz előretolt állás elé 200x-re, közben az élnek kiküldött csoport eltévedt. Mikor ott embereim elhelyeztem, észrevett az orosz, rakétákat55 lőtt fel, s utána nyomban háromszor össztűz,56 azután gyors egyestüz kb 5 percig. Alig indul meg a tűz ellenünk, egyik sortűz belevág a járőr vonalába, de Isten csodája, hogy senki nem sebesült meg. Embereim, románok lévén, mikor a tüzet kapták, se szó, se beszéd, felugranak, elkezdenek futni, s otthagynak magamra. Nem tudom mire vélni a dolgot, egy darabig figyelek, azután lövésre kész fegyverrel megyek utánnuk. Szerencsére egy magyar fiú volt utóvédem, s megállította a szétzüllött bandát. Kérdem, miért futnak, azt mondják, odalött a muszka. Jól leszidom őket, azután újra figyelő állást veszek fel. Csendben telt az idő s fél háromkor bevonultunk, amikorra az él is megkerült, s Így senki sem hiányzik. Útközben megtaláltuk az újság csomót, behoztam. Holnap új járőr elviszi a ruszkinak. 1917. aug. 2. Az éjjel megint járőrben voltam. Elmentünk a második erdőig, ott várakozó állást vettünk fel. Az orosz bombákat lőtt balra a Vydumka majorba, meg a németekhez,57 majd kézigránátot dobott ki, de járőre nem volt kint. 1917. aug. 6. Ma éjjel is járőröztem. Szépen rendben elmentünk a Vydumka házig, amikor észrevettük, hogy egy kisebb csoport az ellenséges drót előtt van. Felfejlődtünk, de észrevették, s visszalógtak. Állást foglaltunk az erdő szélén, én egy tizedessel lementem a völgybe, s egy csomó újságot, amit egy járőr oda letett felvettük, elvittük az orosz drót elé, ott kiteregettük, hogy jó korán meglássák a ruszkik azután rendben baj nélkül bevonultunk. 1917. aug. 10. Az éjjel egy csomó újságot kellett volna elvinni az orosz drótokra. Szokás szerint tizenöt emberrel mentem ki, s minden baj nélkül eljutottunk a Vydumka majornál levő erdőig. Ott a járőrt hátra hagyva, egy tizedessel előre kúsztam, azonban alig mentünk 100 lépésnyire, hallottuk, hogy az oroszok az állásokon dolgoznak, ugyanakkor erős puskatüzbe kerültünk. Mivel félő volt, hogy elfognak, vissza mentünk, s más úton próbálkoztunk előre jutni. Azonban ott is lehetetlen volt. Újra visszamentünk, s egy másik emberrel harmadszor is előre mentünk, amennyire tudtunk, s az újságot egy leásott cövekre helyeztük. Alig jöttünk vissza, embereim látták, hogy az oroszok közül két ember előre jött és elvitte az újságot. Dolgunk végeztével bevonultunk. 1917. aug. 15. Ma délután osztrák magyar és német egyenruhába öltözött oroszok jártak az állások közt a Vydumka majorban. Erős volt a feltevés, hogy a major fáin géppuskákat akarnak elhelyezni. Ezért az éjjel járőr kutatta át a majort, amelynek a parancsnoka én voltam. Süni ködben haladtunk lépésről lépésre előre, feszülten figyelve mindenre. Átkutattuk az egész terepet, nem találtunk semmit, csak két ujságdarabot, ami egymásra hajtva egy fa mellett volt letéve kb. 150 méternyire az ellenséges állás előtt. Itt állást foglaltunk, s kitartottunk 3 óráig, akkor visszavonultunk. Alig indultunk meg, két kézigránátot találtunk a hátunk mögött. Ezt is, az újságot is behoztuk s átadtuk a zlj-nak. Megjegyzem hogy az egész kint tartózkodás alatt leghevesebb gyalogsági tűzben voltunk, de hála Isten, jó nagy köd lévén kárt nem tett bennünk. 1917. aug. 19. Ma, a Király születésnapján szolgálatmentesség van. Volt egy kétfogásos ebéd, kaptunk fejenkint egy üveg jó fojtott bort. Szóval éltünk felségesen. A ruszki is csendben van eddig. Egyébként ma a zlj parnok beadott kitüntetésre az ellenség előtti bátor magatartásomért, azért hogy nyolcszor mentem ki önként járőrbe. 1917. aug. 22. A tegnap esti ezredparancsban a bronz vitézségi éremmel tüntettek ki. Ma reggel 3 órakor azzal ébreszt fel a küldönc, hogy harckészültség. Gyorsan felöltözöm, kirohanok, kiosztatom a kézigránátokat, elmegyek a szakaszomhoz. Az egész vonalon halálos, vihar előtti nyomasztó csend van. 3 óra 31 perckor egymásután három nehéz ágyulövés, utána megkezdődik a tüzérség pokoli koncertje, a pergőtűz az oroszok ellen. Ugyanakkor, hogy az ellenfél zavara teljes legyen, a vonalban elkezd a gyalogság hevesen tüzelni, a géppuskák ontják a golyókat az ellenséges állásokra. Vonalunk mögött egy világitó fényár van, a tüzérség működik. 54 A napot a katonai nyelvben két részre osztották: délelőtt (éjféltől délig) és délután (déltől éjfélig). 55 Elsősorban a tüzérséggel való kommunikáció érdekében használtak színes jelzőrakétákat. 56 Általánosságban a következő tüzérségi tűznemeket különböztették meg: előkészítő, zavaró, romboló, záró, megerősítő, megsemmisítő tűz és a tűzhenger. 57 A 17-esek állásaihoz délről egy német ezred védőszakasza csatlakozott. 172
