Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Történettudomány - Demeter Zsófia: Vitéz Láng István I. világháborús kiképzési és harctéri feljegyzései (1916. június 10 - 1918. március 20.)
Alba Regia 43. (2015) DEMETER ZSÓFIA VITÉZ LÁNG ISTVÁN I. VILÁGHÁBORÚS KIKÉPZÉSI ÉS HARCTÉRI FELJEGYZÉSEI (1916. JÚNIUS 10. - 1918. MÁRCIUS 20.) Vitéz Láng István (1897—1944) harctéri feljegyzéseit tartalmazó jegyzetfüzet az ezredfordulón fia, Láng Hugó adományaként került a Szent István Király Múzeum gyűjteményébe (lelt. sz. 2015.4.1.). A Székesfehérváron nagy tisztelemek örvendő család mindkét említett tagja a maga korában jelentős hivatali és közéleti szerepet töltött be a városban: az apát városi tisztviselőként, az 1930-as években a propagandairoda vezetőjeként, a fiút köztiszteletben álló tanárként, alpolgármesterként őrzi az emlékezet. A másik fiú, Láng Jenő mint ismert szavaló, önképzőköri tag sokat szerepelt városi rendezvényeken az 1930-as években. Jellemző és megható, hogy' az apa ezredének, a 17-es honvéd gyalogezrednek a szobránál szokás szerint megtartott egyik ezrednapon, 1936. július 16-án a 17-esek krónikásának, B. Szabó Istvánnak erre az alkalomra írott versét szavalta: Ti^enhetesek szobránál címmel.1 A vers szerzője (aki Láng István tiszttársa volt, főhadnagy, és maga is részt vett az ezred harcaiban) megjegyzése szerint a verset a gimnazista fiú számára írta, hiszen következetesen hős apát említ benne. Láng Jenőt tiszti várományosként Székesfehérváron avatták vitézzé 1938. május 22-én.2 A harctéri feljegyzéseket tartalmazó füzetke érdekes, a benne található jegyzetek különös műfajt képviselnek. Nem azonosítható a naplóval sem, és a visszaemlékezésekkel sem. Különös értéke, hogy valóban az eseményekkel szinte egy időben (a történés napján, vagy' 2-3 napot összefoglalva) rögzíti az író benyomásait, tapasztalatait, élményeit, ám nem az írói megörökítés igényével teszi ezt. Hiszen nem fogalmaz kerek mondatokban, nem ellenőrzi feltéüenül a helynevek helyesírását, nem kontrollálja saját benyomását máséval, nem a „megírás”, pusztán a rögzítés igénye mozgatja. Ilyen módon tehát csak saját egysége tevékenységéről, a saját maga által belátható frontszakaszról, lövészárokról, kavernáról stb. írhat. Nézőpontja, tapasztalata éppen ezért értékes: megfigyelései pontosak és részletesek. Ilyen részletekből állhat össze a nagy' tabló, de ez sohasem az írás, legfeljebb már csak az események utáni olvasás alkalmával történhet meg. A feljegyzésben a kicsiny belátható terület pontos, objektív leírásával az egyén nézőpontjának szubjektivitása áll szemben, hiszen a napló mindig szubjektív. A harctéri feljegyzéseken érződik persze, hogy' írójuk tudja: az általa rögzített tény'ek részei valamely nagy' eseménysorozatnak, amit még tisztként sem lát át, de tettei a kapott parancs folytán valamely végcélt testesítenek meg. Az írás formátuma, terjedelme és a rendszeres írás extrém körülményei miatt érthetően tömör, nehezen olvasható, és előfordul, hogy nehezen értelmezhető. Láng Istváné különösen is az. Többnyire csak a tények rögzítésével foglalkozik: szálkás, éles stílus jellemzi. Nem közli általában saját benyomásait, véleményét, nem szól ismerőseiről, barátairól, emlékeiről, nem ír arról, hogy7 mit gondolt, mire vágyakozott a háborús történések idején. A húszéves, egyévi önkéntesként (ez a tartalékostiszt-képzés egyik formája volt jeles tanulmányi eredményekkel középiskolát végzettek számára, akik így az egyévi önkéntes karpaszomány viselésére lettek jogosultak3) kiképzett, őrmesterként az orosz frontra kerülő fiatalember szinte megnyugvást talált a naplóírásban. Mindez sajátos napirendet, rendszeres emberi elfoglaltságot biztosított a harctéri, gyakran embertelen körülmények között is. Az 1897-ben, Csákváron született fiatal a Ciszterci Rend Székesfehérvári Katolikus Főgimnáziumának volt növendéke. Az iskola intézeti értesítői természetesen egyre intenzívebben foglalkoztak a háború hatásaival. 1913-14- ben emlékeztettek arra, hogy a katonai gyakorlatok vezetésére a 17. gyalogezred parancsnokságától kaptak segítséget, előbb Számmer Pál főhadnagy', utóbb Tóth Béla százados vezetésével. Jó eredményeket értek el a felsőbb osztályos diákok a lövészetben, és céltudatosan ismerkedtek a puska szerkezetével. A gyutacslövést az iskola udvarán (a régi gimnázium, a templom és a múzeum által közbezárt mára szépen felújított díszudvaron), az éles lövészetet a katonai lőtéren tartották. A katonai kiképzésen önként jelentkezők vettek részt.4 1 SIPOS szerk. 1937, 189.- DEMETER-GELENCSÉR 2002, 162. 5 SZIJJ főszerk. 2000, 146. 4 DOMBI szerk. 1914, 115., 216. 165
