Kulcsár Mihály (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 43. (Székesfehérvár, 2015)
Tanulmányok/közlemények - Régészet - Pokrovenszki Krisztián: Árpád-kori temetőrészlet Dégtől. Leletközlés
ÖSSZEGZÉS Dégen, az Erdősor utcában 2011-ben 127 sírt tárt fel a Szent István Király Múzeum egy tervezett szennyvízelvezető csatorna megelőző régészeti feltárása kapcsán. Az előkerült Árpád-kori temetőrészlet ékes példája annak, hogy nem szabad elhanyagolni a kevés lelettel kecsegtető feltárásokat sem. Régebben ezt sajnos nem vették figyelembe és a — mára már beépített — utca számtalan hasznos adat temetője is lett egyben. Az ásatás során előkerült tárgyak megtalálhatók szinte minden Árpád-kori temető leletanyagában. Összesen 27 sír tartalmazott mellékletet, melyek két jelentős csoportját az S végű és huzalkarikák, illetve a fluorit- és opakgyöngyök alkotják. Említést érdemel továbbá egy „rovásírásos” pántgyűrű, egy 150 szemből álló kásagyöngysor és egy I. Lászlókorabeli érmével keltezett sír, melyet halotti obulusként értelmezhetünk. A temető, leletanyagát tekintve, nem emelkedik ki a többi köznépi temető közül, viszont alátámasztja Dég Árpádkori megtelepedését, s újabb adatokkal járul hozzá a Bozót-patak völgyének kutatásához. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretném megköszönni Prander Péternek, hogy az ásatás vezetésében társ feladatokat láthattam el és a dokumentációt feldolgozhattam, Fehér Aliznak a terepi dokumentálásban nyújtott segítségét, Rácz Piroskának, a Szent István Király Múzeum antropológusának az embertani leletek vizsgálatát, Gere Natáliának a tárgyrajzokat, Keszthelyi Orsolyának és Szőllősy Csillának a szakmai segítséget, Fiedler Zsuzsannának és Szűcsi Frigyesnek a rezümé német nyelvre fordítását, valamint a Szent István Király Múzeum kollégáinak a közreműködést. ÁRPÁDÉN ZEITLICHE BESTATTUNGEN VON DÉG Dég liegt neben der Hauptverkerstraße Nr. 64 auf einem sumpfigen, sanft welligen Mezőséger Boden in Komitat Fejér, 55 km weit von Székesfehérvár und 35 weit von Siófok, im Tal des Bozót-Bachs. In seinem Gebiet befinden sich mehrere Bäche und Täler, die für die menschlichen Niederlassung gute Bedingungen sichergestellt haben. Die erste schriftliche Erwähnung von dieser Siedlung stammt aus 1138, sie steht als Degu im Lehnsbrief von Dömsöder Präpositur. Seit den 1970er Jahren wissen wir vom Friedhof in Erdősor Straße. 1973 hat die Archäologin Györgyi Csukás einen Friedhof um die mittelalterliche Kirche herum bestimmt. Das Sankt Stephan Museum hat im Jahre 2011 - wegen der geplanten Abwasserführung von den Gemeinden Dég und Lajoskomárom — mit Péter Prander’s Führung eine vorgängige Ausgrabung verrichtet. 127 Gräber oder Skelettreste wurden ausgegrabt, von denen 27 irgendeine Funde hatten. Ringe mit S-Ende und Drahtringe, bzw. Fluorit- und Opakperlen bilden die zwei bedeutenden Gruppen der Beigaben. Erwähnenswert sind noch ein Bandfingerring mit „Kerbschrift”, eine Perlenkette aus 150 Glieder und ein mit einer Münze von König László I. datiertes Grab. Die Münze kann als Toten-Obulus interpretiert werden. Das Friedhof — angesichts seiner Fundstücke — hebt sich von den anderen Friedhöfen des Gemeinvolkes nicht ab, aber es beweist die arpadenzeitliche Niederlassung von Dég, bzw. trägt mit neuen Angaben zur Forschung vom Tal des Bozót-Bachs bei. Der auftauchte Friedhof-Detail aus der Arpaden-Zeit ist Paradebeispiel dafür, dass man auch die Ausgrabungen mit weniger Fundstücken nicht vernachlässigen kann. Früher wurde es nicht ins Betracht gezogen, und die schon einbaute Straße wurde Friedhof von zahlreiche hilfreiche Angaben. Krisztián Pokrovens^ki (Übersetzung: Zsuzsanna Fiedler und Frigyes Szűcsi) 124
