Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében azt az intézményrendszert, amelyet azonban tőkeszegénysége miatt nem tudott igazán kihasználni. Ok hozták létre 1845-ben a Városi Takarékpénztárt, illetve részt vettek az első Életbiztosító Intézet megalakításában 1847-ben.202 Akkor, amikor Székesfehérvár újdonságként regionális pénzintézeti központtá vált, ezek a családok már nem tudtak ebben részt venni. Az új polgárság két rétegből alakult ki. Egyrészt a Bach-korszakban vándoroltak be cseh, morva, németországi területekről pl. a Karl, Felmayer, Flavranek, Gramanecz és a Knazovichky családok, másrészt az 1850-es évekbeli zsidó tőkés elit, a Wertheim, Deutch, Grósz, Schlezinger, Pollák, Pinkász, Weisz és Túli családok letelepedésével jutott szerephez.203 Előbbiek iparosok, kereskedők és hivatalnokok, utóbbiak tőkés nagybérlők, nagykereskedők és gyárosok voltak. Mindkét réteg tőkés vállalatok és pénzintézetek alapításában forgatta tőkéjét. Jellegzetes vállalkozásuk volt pl. a Kereskedelmi Bank, amelyet 1869-ben alapítottak, vagy a Fejér Megyei Takarékpénztár, melyet 1872-ben hoztak létre. Részt vettek ipari vállalkozásokban, de a szolgáltatás alapintézményeiben is. Vasúti vállalkozásokat alapítottak és 1872- ben hozták létre a székesfehérvári gáztelepet, mely 1903-ig végezte a gázszolgáltatást.204 1905-ben vállalatot alapítottak az Árpád fürdő építésére. A bank saját Fő utcai palotáját is ekkor építtette.205 Ugyancsak ehhez a körhöz köthető a Kölcsönös Népsegélyző Egylet, melynek köszönhetően a kisegzisztenciák lakáshitelekkel való ellátása révén egész új városrészek épültek Fehérváron. Ilyen hitelekkel épültek munkáslakások a Maroshegyen, Feketehegyen, Szárazréten, Demkóhegyen, a Disznóhídi-dűlőben és a Búrtelepen.206 A pénzintézeteknek tehát egyrészt a városi infrastruktúra kiépítésében, illetve az új építkezési periódus finanszírozásában volt döntő szerepe. Másrészt viszont — különösen az Osztrák—Magyar Bank, és az általa alapított Fejér Megyei Takarékpénztár tevékenységében — hangsúlyos szerepet kapott a környező területek, főként uradalmak birtokosainak hitelekkel való ellátása.207 A gazdag tőkések közül az ipari vállalkozók jó része a XIX—XX. század fordulóján elköltözött. Az ipari vállalkozások közül a textilipar, a bőripar és az élelmiszeripar (malomipar, szeszfőzés, ecetgyártás) üzemei maradtak meg Székesfehérváron. A Felmayer család kékfestőgyára volt a legnagyobb ipari üzem, 1841-től egyre nagyobb területen működött. A 80-as évek végén már egész Európába szállított, a festéshez szükséges indigót Indiában termeltette.208 1900-ban 300 főt foglalkoztatott. Jövedelmükből a Fő téri ház átépítésére (1893), és a gyár folyamatos bővítésére is tellett. Gyáruk utóda, a Pamuttextil Művek 1996-ban került felszámolásra, és lebontották. Helyén épült fel 1999-ben az Alba Plaza, melynek falán 2002-ben emléktáblát helyeztek el a gyár emlékére. Weiss és Túli tímárműhelye 1834 óta működött, de igazi bőrgyárrá csak 1869-ben fejlesztették. A XX. században már önálló védjegye volt, a Herkules, elsősorban zsíros felsőbőröket és lószerszámbőröket gyártott. Hamarosan megvették a szomszédos üzemet, a Kovács-féle bőrgyárat. Kovács Ferenc bőrgyárát 1884-ben alapította. Elsősorban a hadseregnek szállított talpbőröket. Mindhárom felsorolt üzem a Palotavárosban működött. A Belváros és a Felsőváros határán, a vásártér mellé telepedett a Kari család ecetgyára. A család a fővárosból települt ide, s az itteni kereskedelmi lehetőségek kihasználására nyitott 1863-ban fűszerkereskedést a Fő utcán. Jól menő kereskedőkként vásárolták meg a Hoffmann-féle ecetgyárat a Kígyó utcában, majd ezt generációk alatt felfejlesztették. Likőröket, párlatokat készítettek, önálló márkájuk a Kajofi és a Hobokol a BNV-pavilonban is szép sikereket aratott. A legtekintélyesebb családtag, Kari István a város legelső virilistája volt az 1930-as években, több pénzintézet tőkése, a Kereskedelmi Társulat elnöke (mellesleg a polgármester apósa). A korszak kereskedelmi vállalatai a Belvárostól kifelé, övezetesen helyezkedtek el. A boltok, a csarnokok, divatáruüzletek, a norinbergi és fűszeráruk boltjai a Nádor utcában, Városház téren, Kossuth utcában voltak, és tevékenységüket, áruikat már intenzíven hirdették. A nagykereskedelmi raktárak, a szállítmányi és bizományi vállalatok a Palotavárosban, a Búza- és a Halpiacon, a Vásártéren és a Fazekas utcában helyezkedtek el. Utóbbiak a vasútépítés után hamarosan a vasútról bevezető útvonalakra húzódtak, míg a vasút környékén az építési anyagokkal kereskedők, illetve a vasutasok ellátását célzó kiskereskedések települtek. Ennek a fellendülési periódusnak eredménye és a következő alapja is egyben, hogy az 1870. évi XL. te. Székesfehérvárnak önálló törvényhatósági jogot biztosított, s ezzel a kelet-dunántúli régió központjának tekintették. Ezzel tehát a megyei hatalommal azonos jogállást vívott ki.209 Növekvőben volt a környező nagyobb települések gazdasági függése a nagyvárostól, erősödött a kulturális, oktatási, katonai és egészségügyi szerepkör, a modern infrastruktúrához, benne kifejezetten a vasúthoz és a hitelélethez, illetve a banki szolgáltatásokhoz való kapcsolódás 2'12 FARKAS Gábor 1995, 250.; FARKAS Gábor főszerk. 1997, 214. 203 FARKAS Gábor 1995, 250. 204 SASVÁRI 1972. 2,15 DEMETER - GELENCSÉR Ferenc 1990, 194. 2116 FARKAS Gábor 1995, 252. 297 FARKAS főszerk. 1997, 213. 2I* DEMETER - GELENCSÉR Ferenc 1990, 188. 209 FARKAS Gábor; Vámtörténeti tanulmány. Székesfehérvár a két világháború között. Kézirat. SzVL. XV. 5. Kézirattár 445. 4. 69
