Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében fontos volt, hogy minden munkát el tudott vállalni, nem volt szüksége alvállalkozókra (központja: Ady u. 13., alegységei szétszórtan, romos épületekben).387 1954-ben épült a 323-as Vörösmarty Mihály Ipari-, Építőipari Szakmunkásképző Intézet — melyet az AREV sajátjának tekintett.388 A vállalat 1980. január 1-től vette fel az Alba Regia Építőipari Vállalat389 nevet, 1991. december 31-vel alakult részvénytársasággá. (Bár a városépítés feladata döntően az AREV-re hárult, mellette kisebb részben mások is részt vettek a kivitelezésben, mint pl. a FETEV.) A lakótelepek növekedésével a városi ingatlankezelés ügyeit vállalati rendszerbe szervezték. 1949. szeptember 8- án adta ki a város a Székesfehérvári Ingadankezelő Községi Vállalat alapítólevelét, ekkortól lett városi cég: az állami tulajdonú lakások kezelésével, felújításával foglalkozott.390 A kezelt ingatlanok száma 1958-tól folyamatosan növekedett, ezzel nőtt a létszám, az állóeszközök száma és értéke. Már 1952-ben kialakították a javítóműhelyt, s ezt folyamatosan fejlesztették.391 Központi telepüket Szárazréten alakították ki. Az átalakítás első nagy rendezési tervét a Városterv készítette 1952-ben. Ezt a tervet utóbb azért kritizálták, mert kiragadta a várost a regionális kapcsolati hálóból, és igen mérsékelt fejlesztését javasolta.392 Tehát éppen megfelelt a politikai kurzus akaratának. Már az 50-es években megfigyelhető volt a tervezőasztalokon a változás Székesfehérvár jövőbeni szerepével kapcsolatban: 1955-ben (Székesfehérvár, módosítás és ütemterv, Városterv) már nem visszafejlesztésével, hanem hosszú távon regionális felsőfokú központtá való fejlesztésével számoltak.393 30 évre, 75-80 ezres lakossággal terveztek.394 A legkorábbi várostervezés leszögezett néhány alapelvet, melyeket a későbbi rendezések igyekeztek betartani. Tiltották a pályaudvartól délre lakóterület kialakítását, itt hosszú távon iparterületet írtak elő (déli iparterület rendezési terve, VÁTI, 1968, Sajó). A Belvárostól keletre csekély szanálással, attól nyugatra teljes szanálással többszintes lakóépületek és alközpontok létrehozását tervezték. Hangsúlyozták a zöldterületek védelmét és növelését, valamint az ekkor épülő M7-es és a 8-as úthoz való kapcsolat kiépítését és a várost elkerülő szakaszok megépítését. Bátran mondhatjuk tehát, hogy ezek az alapelvek megvalósultak, tudjuk, a Palotaváros leradírozása árán. Nem valósult meg viszont, amit a déli iparterület feltételeként hangsúlyoztak, hogy a pályaudvartól keletre vasúti felüljáró épüljön,395 s később a családi házas beépítés is elindult a legdélebbi területeken. A déli iparterület, úgy, ahogyan többször megtervezték, nem valósult meg. Annak ellenére sem, hogy a területek fogyásával egyre nagyobb értéke lett a termőföldnek. Már az 1978-as városi tanácsi beszámoló sajnálkozott azon, hogy a déli iparterület mezőgazdasági hasznosításra nem alkalmas, mégis az iparterületet a város délkeleti részére telepítik ki, holott ezek a legjobb földek.396 A déli iparterület a börgöndi és a budapesti vasútvonal között létesített rendező pályaudvar és iparvágány,397 valamint a felüljáró hiányában máig beépítetlen; csak a Váralja ipari fejlesztése történt meg. A beépítetlen rész mára értékelődik fel a börgöndi repülőtér új hasznosításának, illetve a technopolis-tervnek a függvényében. Beépítendő területként írták le elsőként a pályaudvartól északra elterülő romos területet, majd a pályaudvar, Köztársaság út, Lövölde út, Engels út, Május 1. tér közötti területet, amelyen három új alközpontot akartak kialakítani (a Berényi út és a Május 1. tér; a Vöröshadsereg út és az Olaj utca, illetve a Vöröshadsereg út és a Sztálin út, ma Deák Ferenc utca találkozásánál).398 Ez a széles sáv a Belvároshoz zöldövezettel csatlakozott volna. A városrendezési tervhez az 1954-es beépítési javaslat (VÁTI, Ilonczai Nándor) csadakozott, amely a fejlesztési területen nagyarányú bontást irányozott elő. A szanálást a Nagy Imre-kormányprogram megakadályozta, s csak a Sztálin úton történtek bontások.399 Javaslatot tettek a Búrtelep átépítésére is (Bur-telep rendezési terve, 1960. VÁTI, Ilonczai Nándor), ez a vasúti felüljáró halasztása miatt nem épült át, ma is lényegében családi házas övezet, csak a tömbbelsők feltárása és beépítése történt meg. Családi házas beépítést javasoltak a Stiegler-kert (a Mártírok útja és a kórház közötti utcák) és a Jezsuitadűlő (a Kadocsa utcától az Aszal völgyi-árokig) még beépítetlen részére. Ezek a településrészek ma is annak 587 KRESZÁN szerk. 2005, 80. 388 KRESZÁN szerk. 2005, 92. 389 KRESZÁN szerk. 2005, 87. 398 BÁNYÓCZKY szerk. 1974, 4. 391 BÁNYÓCZKY szerk. 1974, 10. 392 TATÁR 1972, 6. 393 ILONCZAI 1972. 394 Városfejlesztési terv. Székesfehérvár Megyei |oeú Város levéltára. Sagittarius Kft. tervtára. 395 ILONCZAI 1972,10. 398 MENYHÁRT 1978,39-43. 397 ILONCZAI 1972,12. 398 FARKAS Gábor - SZALAI 2006,115-116. 399 FARKAS Gábor - SZALAI 2006,116. 91
