Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében kétemeletes, zártsorú beépítést tartott kívánatosnak. Fontos körülmény volt, hogy a Belváros egészét védett területté nyilvánították. A második övezetbe a Palotaváros, Víziváros és Felsőváros csatlakozó szélét sorolták, ahol emeletes és földszintes zártsorú házakat kellett építeni, s új utcákat kellett nyitni. A harmadik sávban a Várkörút és a Mátyás király út, valamint a Hosszúsétatér, illetve a strand és a vágóhíd környékének levegős, előkertes beépítésével számoltak. A negyedik övezetbe a telepszerű részeket (Almássy-telep, Búrtelep) és az éppen folyó parcellázások (Olaj utca; a Széchenyi utca aluljárón túli része: Bercsényi, Eötvös utcák; a Maroshegynek a kanizsai vasúttól a Sóstó felé eső része) területét számították, ahol földszintes, városias, félig zártsorú beépítést tartottak kívánatosnak. Az ötödik övezetbe sorolták a falusias, paraszti városrészeket, ahol az utcára merőleges, félig zártsorú beépítés volt a jellemző. Ilyennek írták le a Károlyi József utca, Templom köz, Vendel utca, Sörpince utca, Fecskepart, a Havranek József utca Zámoly köztől északra levő részét, s ilyennek tartották a Zámolyi utcától a Kecskeméti utcáig tartó részt. Ilyen falusias területnek tartották az Öreghegy egy részét (a Bory-vár alatt a XIX. században kialakult részt), a Palotaváros Tátra, Mátra, Fátra utcáit és a Marosheg}' falusias részét. Hatodik sávként az Öreghegy nyaralóövezetét írták le az Aranybulla út, Fiskális út, Máriavölgyi út, Vágújhelyi, Pozsonyi és az Ungvári utak között. Tehát feloldották a szőlőheg}' zártságát, az új terveket a már kialakult nyaralóhasználathoz igazították. Megtiltották itt az állattartást, az utcák szélességét 20 méterben, a legkisebb teleknagyságot 400 négyszögölben állapították meg. A hetedik övezetben a gyártelepek helyét jelölték ki. A terv ezen a ponton volt a legkevésbé kidolgozott, hiszen készítésekor még csak a Vadásztölténygyár építkezése indult meg az egykori Homokgödör helyén, a Lovasberényi úttól északra, a Pestispincék mellett. A haditermelés szempontjából létrehozott üzemek tárgyalásain nem is tudta a város vezetése az eredeti elképzelését képviselni. Eredetileg az ipartelepet a Sárkeresztúri út tengelyébe tervezték,351 tehát a Sóstói légibázissal és a Börgöndi repülőtérrel alkottak volna eg}' övezetet (ez a terv tehát csak most, az ezredforduló után, a Sóstói Ipari Park kialakításával valósult meg). A hadiüzemek elhelyezési tárgyalásakor azonban már folyt a háború, így az elrejtésük, és a város határának különböző pontjaira való telepítésük lett a fő szempont. Ezért helyezték el a Vadásztölténygyár legfontosabb részét, a gépcsarnokot, a kazánházat és a transzformátorállomást a homokgödörbe, s ezért hívják ma is a legrégebbi részét Gödörnek. Feltűnő, mennyire messze építették meg a gyárat a vasútvonalaktól. A rejtés szempontja ennél a gyárnál, amely hadianyagot termelt, elsőrendű volt: semmilyen veszélynek nem tehették ki. Már csak azért sem, mert a tulajdonos részvénytársaságnak ez volt az egyetlen fejleszthető üzeme. Ezért aztán az épületeket, sőt az utakat is terepszínűre festették, a vasútról lovas kocsikkal szállítottak. A városfejlesztési terv fontos részét jelentette a város közforgalmi közlekedésének koncepciója. Ebben a vasút személy- és teherforgalmának korszerűsítésével, és a városi trolibusz-közlekedés megszervezésével számoltak, sőt azt a környező településekre (egészen a Velencei-tó és a Balaton településeiig) is kivezetni ajánlották.352 Leszögezték: „helyesebb lenne, hogy az átmenő forgalmat a város szélére helyezzük át”, ám egyben írták, hogy ez nehezen oldható meg. Olyannyira, hogy láttuk: éppen bevezették a forgalmat a városba. Hosszú távú tartaléknak tekintették viszont a város agglomerációs övezetét. Az energia kérdésének megoldásába a környező szénbányákat, a bauxitbányászatot és a timföldgyártást, az alumíniumkohók létrehozását és új hőerőművet terveztek. Éppen csak a világháború elveszítésével nem számoltak. A megalapozott és rövid távon is megvalósítható rendezési terv' keretei között valóban megindult a kitűzött területek beépítése. A Hosszúsétatéri-dűlő beépítése elkezdődött a családi házas sorral. A keleti oldalon a Sóstó felé nyúló hátság lábánál épült ikerházas és sátortetős munkásházsor is ezt a tervet valósította meg az 1950-es években, persze már típustervek alapján.353 Az 1970-es években folytatódik a Münnich- (Tóvárosi) lakótelep, illetve a Hosszúsétatér blokkházainak építése. Az 1940-es terv és az 1940. évi 23 te. által létrehozott előírt Országos Nép- és Családvédelmi Alap felhasználásával került sor két ONCSA-telep felépítésére. A Csutoratemető-dűlőben, a Levente utca, a Berényi út és az Izraelita temető közötti részen a sorházas munkástelep céljára 52 házhelyet alakítottak ki (Schmidl—Molnár tervei). A Berényi úti kislakásos telepről maga Kotsis Iván cikkezett. írásában354 már felhívta a figyelmet a gyárak, elsősorban a Vadásztölténygyár munkásainak letelepítésére, és arra, hogy Nyugat-Európában már voltak kísérletek a tervszerű, rendezett, sorházas lakótelepek kialakítására. Cikkét a „végre egyszer” felkiáltással végezte, majd ki is fejtette, hogy a korban Székesfehérvár többféle tekintetben is élen járt a városépítésben: „A polgármester úr, aki Székesfehérvárott a történelmi városmagok konzerválása és a belső modem települések fejlesztése tekintetében már maradandó példát statuált, a Berényi úti lakóteleppel a külső települések tekintetében kíván egy hasonlóképpen országos viszonylatban mintaszerű példát nyújtani.” A sokgyermekesek telepe mellett a tisztviselők számára is épültek ikerházak, és a háború alatt megindult a családi házas beépítés is.355 Megvalósult a Bercsényi utca környékének, illetve a Batthyány utca és a 551 FARKAS Gábor: Gazdasági, társadalmi és kulturális szerkezet Székesfehérváron. 1919-1941. Kézirat. SzVL. XV. 5. Kézirattár 445. 26. 352 FARKAS Gábor: Gazdasági, társadalmi és kulturális szerkezet Székesfehérváron. 1919-1941. Kézirat. SzVL. XV. 5. Kézirattár 445. 26. 353 TÓTH 1989, 17. 354 KOTSIS 1940b. 355 TÓTH 1989, 17. 87
