Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében A székesegyház restaurálása azt a várakozást is tükrözte, hogy a kormányfőtanácsosi címmel frissen kitüntetett Marosi Arnold múzeumigazgató 1931. évi kezdeményezése nyomán a polgármester el szerette volna émi III. Béla és felesége földi maradványinak hazaszállítását. A törekvést maga Hóman Bálint is támogatta, amikor 1933-ban Marosi Arnold „a bazilika területén talált királyi sírok visszaszerzésére irányuló indítványát terjesztette elő”.325 A királysírok visszahozatala egyébként már Zavaros polgármesternek is kedves terve volt. A nagy terv nem sikerült — bár a Székesfehérvári Friss Újság már lelkes cikkekben számolt be a hamvak hazahozataláról folyó tárgyalásokról —, csupán a sírládák eredeti, kemény mészkődarabjai kerültek vissza.326 A templom külsejének megújítását a kegyúr, Székesfehérvár város, a belső restaurálását a belvárosi egyházközség végeztette el, összesen mintegy 160 ezer pengőért. A Városháza tömbje, abban az értelemben, hogy a város 1912-ben (az új Városháza tervezgetésének 40. évében) megvette a Zichy-palotát, az Obermayer-házat, a Kunze-házat és a Bierbauer-házat, tulajdonjogilag lényegében egységes volt. Korántsem volt az azonban építészetileg. Hangos volt a Városháza a helyhiányról, a hivatalok méltatlan elhelyezéséről és eldugottságáról szóló panaszoktól. Az idők folyamán felmerült, hogy az eredeti Városházára második emeletet húznak, de az is, hogy új helyen, sőt helyeken új épületeket emelnek. Azt is tervezték, hogy a Felmayer-házat és a gyárat, illetve a Magyar Király Szállót erre a célra átépítik. A múlt századfordulón közbeszéd tárgya volt az új Városháza építésének terve, sőt annak halogatását már egy bőgőtemetési vers ki is figurázta. A bőgőtemetés leírása a Tűzoltó Egylet húshagyókeddi mulatságán hangzott el: Meghalt a bőgő és „a palotai meszesek meszet oltottak a gyomrába, a kőmívesek maltert kevertek az építendő új városház fundamentumához.”327 A mai helyen, azaz az eredeti épület felhasználásával történő kialakítást 1935. szeptember 11-én határozta el a törvényhatósági bizottság. A megvalósítás persze így is nehéz volt: Széchényi főispán szerint a pénz előteremtése, a tervezés, valamint az építkezés ideje alatti ügymenet biztosítása terén Csitáry polgármester „bűvészkedésig leleményesnek” mutatkozott.328 A főispán a polgármester találékonyságát dicsérte dr. Kotsis Iván műegyetemi tanár felkérése miatt is. Kotsis viszont Schmidl Ferencnek, a város műszaki tanácsosának tulajdonította a végül is megvalósult elképzelést: az értéktelen részek lebontása, az értékesek kibontása és kiegészítése árán a meglévő városi épületeket össze kell nyitni. Az építkezés 1936 februárjától 1937 őszéig tartott. Az átépítéseket a polgármester 1936. évi jelentése szerint a júliusban kezdett hathetes építőipari sztrájk jelentősen hátráltatta. A Városháza régi épülete és a Zichy-palota között álló egyemeletes Bierbauer-házat lebontották, sarokerkélyét a Városház tömb Székesegyház felőli sarkára, Kecses Madonna szobrát a belső udvarra áthelyezték. Megszűnt a Városház köz (a Székesegyház és a Városház tömb közötti átjáró), a Szent Anna köz (a régi városháza és a Bierbauer-ház közötti átjáró) és a Zichy-palota rendezetlen udvara is. A köz egymás hegyén-hátán álló, bár a legrégebbi barokk városmaghoz tartozó épületeit a Szigethy-házzal (Csemegekereskedés a Fekete Elefánthoz, Városház köz 6.), az Obermayer-házzal és az egykori Ormai-kocsmával (az Ormai név az Obermayer család magyarosított neve volt), később vegyvizsgáló állomással együtt lebontották, a Zichypalota homlokzatát mindkét irányban kiegészítették, a Székesegyház felé befordították, és a főépülettel összekapcsolták. Az utcák felől minden oldalról emeletes épületet az udvar felől szinte észrevétlenül egy' földszintessel bővítették. Az így kialakított belső udvar az igazgatási épület és az új közgyűlési terem megvilágítását, a régi köz átjáró funkcióját is biztosította, lezárva pedig látványos szabadtéri díszudvarrá alakult, ahol 1938. augusztus 18-án tartották története addigi legfontosabb rendezvényét, a fehérvári ünnepi országgyűlést. Kotsis munkájának jó sajtója volt. Természetesen maga is írt a munkálatokról, de a nagy átalakulást 30 szép képpel illusztrálva Friedrich Paulsen is bemutatta 1938-ban a berlini Bauwelt című építészeti szakfolyóiratban. Több új ház terve és több rekonstrukció is fűződik Kotsis Iván nevéhez.329 Több épületen fehérvári munkatársaival együtt dolgozott. A múzeum régi épületének rekonstmkcióját ő tervezte, az új képtári szárny tervezése és kivitelezése pedig Schmidl Ferenc és Molnár Tibor munkája. Elmondhatjuk, hogy a megszokottól teljesen eltérő volt ekkor Kotsis itteni működése: nem csak bizonyos épületekkel foglalkozott, hanem valóban a műemléki város egész környezetét tervezte, ehhez az átfogó koncepcióhoz talált jó társakra a helyi építészekben. A Városháza Kotsis Iván tervei szerint nemcsak kívülről, hanem belülről is átalakult. Az átalakítás teljes költsége elérte a 380 ezer pengőt. Mint kedves munkájáról, szóljon róla maga Csitáry polgármester: „Gyönyörűen berendeztük a városházi hivatalokat, különösen az új közgyűlési termet; a visszavonuló szobákat. A közgyűlési termet Kontuly Béla nagy freskójával — ,az aranybulla meghozatala’ — díszítettük, itt nyert elhelyezést Árpád fejedelem és Szent István király gyönyörű kőszobra, míg a falakon — piros betűkkel - a város viharos történetét örökítettük meg. Módjában állt a bizottsági tagnak a város múltját megismerni. A terem kiképzése és berendezése annyira sikerült, hogy ettől kezdve a terem a városban látványosság lett. A mellette lévő visszavonuló szobát a Szépművészeti Múzeum által örök letétként 325 DORMUTH 1938,2. 326 CSITÁRY G. 1995a. 327 A Nagybőgő temetése. Székesfehérvár, Kaufmann Fáni nyomdájában. Év nélkül. 32» SZÉKESFEHÉRVÁRI FRISS ÚJSÁG 1938. január 21. 2. 329 Molnár Tibor építész vo^ városi főmérnök emlékei az 1910-1980. évek Székesfehérvárára. Kézirat. Szent István Király Múzeum Könyvtára. 1986, 28.
