Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében kábelekre, s az 1938-as évre kialakították a díszkivilágítást. A Villanygyár hulladék hőjét a kórház és a Felmayer-gyár hasznosította. A 30-as éveket nagy útépítési láz jellemezte. Az országos főutak hálózatát is ekkor tekintették át, és ekkor adtak számot is nekik. 1935-től alakították át a Palotai út városból kivezető szakaszát. Ez lett az egyeben olyan országos főút 0. kilométere, amely nem a fővárosból indult: ez ugyanis a 8. számú grazi főút.319 Csitáry polgármester érdeme volt, hogy a 7-es számú, ún. balatoni utat átvezettette a városon. Ez akkor érdemnek számított, hiszen ez az út turisták tömegét, kereskedőket és vásárlókat hozott a városba. Hangulatos átvezető útszakasszá alakították a Balatoni út elejét: a régi Stop vendéglőben valóban mindenki megállt. Ekkor csadakoztatták az utat a Dinnyésről a szőlőheg}’ alatt beérkező úttal. Az út kiépítésével párhuzamosan állami kezdeményezésre a város 1909-ben elnyert kövezetvám-szedési jogát megvonták, a vámsorompókat lebontották, a kiesett vámbevételért cserébe a város átalányt kapott. A Schmidl Ferenc és Molnár Tibor által frissen tervezett, és éppen a jubileumi évre átadott Palotai utca és a Szeder utca találkozásánál épített vámházat dohányosboltnak adták bérbe, az itt lakó vámőrök más beosztást kaptak. Ez és néhány másik régi vámház még ma is áll, s helynevek is megőrizték a sorompók helyét. A Királysor és a Budai út találkozásánál kialakult csomópontot még ma is Sorompónak hívjuk. Ugyancsak a balatoni kivezető úttal függ össze, hogy az utat a beboltozott Jancsár-csatorna fölött, a Tátra és a Hátszegi utakat is bekapcsolva vezették el a kanizsai vasútvonal mellett, majd 1939-ben megkezdődött a felüljáróútszakasz építése (Sávoly Pál terve). A felüljáró vezetése miatt kisajátították a Vörösmarty tér 7. sz. alatti Sváb-házat, lebontották, s az útcsomópont mellett a közművek alapjából új városi bérházat emeltek. Mindehhez kapcsolódott a vasútvonal alatt átvezető Széchenyi utcai szakasz megépítése. Az aluljáró 1931-ben készült el, megépítését összekötötték a vízelvezetéssel.320 1936-ban határozták el azt, hogy a vasútállomás előtti rendezetlen területet lezárják, térré alakítják. Hönsch mérnök tervei alapján láttak munkához: először a Méntelep vonalában levő területet parcellázták, s azon emeletes házsor építését engedélyezték. A terv megvalósításához megszerezték a pénzügyminiszter engedélyét is, ami 25 évi adómentességet biztosított az itt építkezők számára. A nyitott csatornákat befedték, a vizes területeket kiszárították, illetve feltöltötték. A tér feltöltéséhez a MÁV Igazgatóság adta a pályaudvari salakot. Itt épült fel a Prohászkaemléktemplom (Fábián Gáspár terve alapján 1929—33 között), amelynek építési bizottsága élén a polgármester állt. A teret a Széli László tervezte Középfokú Gazdasági Iskola (a mai Vasvári Gimnázium), majd 1943-ban a polgári iskola (Béke téri iskola) zárta le. így alakult ki az egységes tér koncepciója, amelynek közepén a vasútállomás előtti mélyített pihenőpark várta a fáradt utasokat. 1938-ban nyitották meg az új vasútállomás aluljárós, szigetperonos közlekedését, és ekkor már az új park dísze a Városház térről elhozott Bon-alkotás, a Püspökkút volt. A Belváros egész közlekedési szerkezete megváltozott: a királyi bazilika feltárása és megnyitása miatt az itt állott itatókút megszűnt, a bérkocsik tehát már nem mehettek be a Városház térre. Ugyanakkor kiépültek a taxidrosztok a Magyar Király Szálló előtt. Az autóbusz-állomást is ekkor alakították ki a Piac téren. Széles utak épültek a beboltozott csatornák felett. A Malom-csatorna beboltozása tette lehetővé a korszak egyik legnagyobb beruházásának, a strand, a Csitáry-víz, valamint a már meglevő Rózsáskert együttesének az összekapcsolását, a nagy, modern városi parkká való fejlesztés tervével. A strand 1934. évi avatásakor medencéje nemzetközi versenyek tartására alkalmas uszodának számított, melegített vizét kellemesnek ítélték a fürdőzők, a strandvendéglő (amely a mai uszoda helyén állt) pedig népszerű, kedvelt vacsorázóhellyé vált, teraszán kitűnő zene szólt. A vendéglő épületét Schmidl Ferenc tervezte, a strand építész tervezője Matyók Aladár és Gulyás Kálmán volt, a kivitelezésben és a terv adaptációjában is részt vett a városi mérnöki hivatal és a közüzemek vezetősége is. Felépülésekor igazi szenzációnak számított építészi berkekben az új közvágóhíd. A régit 1934-ben bontották le, s helyén Kralik-Szabó-Farkas-Rimanóczi tervei szerint építették fel 420 ezer pengőért 1935-ben azt az újat, amelyet sokáig példaként tanítottak a műegyetemen, s amelyet mi, késői utódok éppen most bontottunk le. Molnár Tibor nagy kedvvel beszélt mindig az új vágóhídról, bizonyítandó, hogy „egy ilyen ellenszenvesnek gondolt üzem is lehet kibékítően szép”. Az új vágóhidat 1935. június 29-én, Péter-Pál napján avatták fel. 1937. január 31-én adta át Hóman Bálint miniszter a Molnár Tibor tervezte tornacsarnokot a Lövöldében. Akkor ez a létesítmény az ország egyetlen fedett sportcsarnoka volt (a II. világháború alatt semmisült meg). A Vásártéren hatalmas új középületek épültek: pl. a Hadtestparancsnokság (Barátság Háza, Hübner Tibor terve), az Állami Polgári Fiúiskola (Rákóczi Iskola), a Központi Elemi Iskola (Széna téri iskola, Thomasz Antal terve), a Tüdőgondozó (Kotsis Iván terve), az ún. Úrinők Otthona és a Vitézi Székház (Schmidl Ferenc tervei, részben a Szakszervezeti Székház, illetve a Széna tér sarkán álló egészségügyi intézmény, csecsemőotthon). Elekor épült a Leánygimnázium és az Egészségház a Várkörúton, az ún. ciszterci bérház, valamint a ciszterci rend új gimnáziumának épülete (Rottman Elemér terve), illetve az OTI-székház is a Távirda utcában. Nagyon nagy előnynek számított, hogy 319 FARKAS Gábor: Gazdasági, társadalmi és kulturális szerkezet Székesfehérváron. 1919-1941. Kézirat. SzVL. XV. 5. Kézirattár 445. 28-29. 320 FARKAS Gábor: Gazdasági, társadalmi és kulturális szerkezet Székesfehérvárén. 1919—1941. Kézirat. SzVL. XV. 5. Kézirattár 445. 34. 80 T
