Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Szemle
Alba Regia 42. (2013-2014) LUKÁCS LÁSZLÓ: EZER ÉV GYÖNGYE. A MAGYAR TÖRTÉNETI NÉPHAGYOMÁNY KÖRÉBŐL. A Szent István Király Múzeum Közleményeid sorozat, 47. szám. Székesfehérvár, 2013. 328 p.* Lukács László lassan fél évszázada folytat néprajzi kutatásokat a magyarság körében, országhatáron belül és kívül egyaránt. Tudományos eredményei számos tanulmánykötetben, folyóiratban láttak napvilágot vagy hangzottak el előadás formájában. A szerző az elmúlt években elkezdte ezeket a tudományos eredményeket számba venni, és mintegy szintézisként önálló kötetekben is megjelentetni. így született meg a táj- és népkutatással foglalkozó írásainak szintézise Sárfőtől Ménfőidig címmel, majd a Néprajzi látásmód a% ezredfordulón című munkája, amely a tudományos munka mellett kibontakozó, azzal szorosan összefonódó közéleti és közművelődési tevékenységének eredményeit, valamint kutatói irányultságát és hivatástudatának mélységét, összetettségét tárta fel. 2013-ban két kötete is napvilágot látott, az egyik a Tárgyak, életformák, népszokások című, tematikus néprajzi tanulmányokat tartalmazó kötet, a másik pedig az Ezer év gyöngye című könyv, benne számtalan adattal, történettel, legendával a magyar történeti néphagyomány köréből. Vajon mit ért a szerző ezer év gyöngyén? Lukács László, könyve bevezetőjében Csoóri Sándor: Bölcsőhelyem esőben című versére utalva fogalmazza meg, hogy ezredéves történelmünk során, elsősorban történeti mondákban fennmaradt kulturális örökségünk értékeit nevezi ezer év gyöngyének. De ha elolvassuk ezt a könyvet, a történeti mondákkal együtt feltárul a teljes paraszti kultúra mentalitásban és világszemléletben tükröződő értéke, amely segíthet abban, hogy mai, modern világunkban könnyebben eligazodjunk. A szerző a több évtized alatt összegyűjtött és publikált történeti mondákat a történelmi események sorrendjében tárja a nagyközönség elé. A magyar honfoglalás mondáit középkori történetek követik, elsősorban Szent Istvánról és Mátyás királyról, és külön fejezet foglalkozik az 1848—49-es szabadságharchoz kapcsolódó folklorisztikai hagyománnyal. De a népi emlékezet nem csak a királyokat és a nagy történelmi eseményeket tartja számon, hanem irodalmi nagyságokat, közéleti szereplőket is, például Csokonai Vitéz Mihályt, Vörösmarty Mihályt, Kossuth Lajost. Lukács László korábbi, Néprajzi látásmód az ezredfordulón című munkájának írásaiból kirajzolódik egy olyan objektív néprajzi látásmód, amely a magyar nemzet értékeit komplexen és európaiságában vizsgálja. De egy szubjektív néprajzi szemlélet is megismerhető, amelynek legfontosabb eleme az elődök tisztelete és a lokálpatriotizmus. Mind az objektív, mind a szubjektív néprajzi szemlélet végigvonul az Ezer év gyöngye című köteten is. A témaválasztás kapcsán sokszor maga a szerző utal kutatási irányultságára, érdeklődési körére, amely általában lokálpatriotizmusából, azaz a szülőföld szeretetéből, illetve egyetemi tanulmányainak helyszínéhez, Debrecenhez való kötődéséből fakad. így került érdeklődésének homlokterébe Csokonai Vitéz Mihály, és természetszerűleg Szent István, vagy a Fejér megyei születésű Vörösmarty Mihály. A népi kultúrára való komplex rálátás is lényeges vonása a kötetben közölt szövegeknek, hiszen a szerző nem csak azt vizsgálja, hogy egy-egy történelmi esemény vagy személyiség hogyan jelenik meg a szóbeli hagyományban, azaz a folklórban (tehát népdalokban, mondákban, hiedelemtörténetekben), hanem a tárgyi kultúra vonatkozó emlékeit is számba veszi, és ezeket fotókkal is illusztrálja. A népi emlékezet és történeti tudat azonban nem zárul le a modernizációval és a paraszti kultúra átalakulásával. A történeti néphagyománynak mi magunk is részesei, létrehozói vagyunk. Amit mi ma teszünk, írunk vagy mondunk, arra emlékeznek majd az utódaink, és a következő generációk abból építik majd fel a történelemszemléletüket. A néphagyomány folytonossága a mi gesztusainkban is megnyilvánul, akár köztéri szobrot avatunk, akár kiállítást nyitunk, akár ünnepi szentmisén veszünk részt. Lukács László könyvében számos példát találunk a történeti emlékezet jelenkori fenntartására, és ezek a példák nem pusztán hagyományápolásról szólnak, hanem olyan létfelfogást tükröznek, amelyben koherens egészként jelenik meg múlt, jelen és jövő. A kötet rendkívül sok történetet, adatot, információt tartalmaz, és a szövegekből megismerhetőek a paraszti mentalitás azon összetevői, amelyek a modern kor embere számára is alapvető értékeket és fontos üzeneteket fogalmaznak meg. A történeti mondákkal kapcsolatban felvetődik a kérdés, hogy mi az az alapvető emberi szükséglet, amely a történeti mondát életre hívja, és akár évszázadokon keresztül is megőrzi. Nyilván annak az eseménynek, amelynek rendkívül nagy az egész közösségre kiható jelentősége, annak az emléke hosszú ideig fennmarad a népi emlékezetben. Elhangzott 2013. december 9-én a Szent István Király Múzeumban rendezett könyvbemutatón. 419
