Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Szemle
Alba Regia 42. (2013-2014) SZENT VENDEL TISZTELETE MAGYARORSZÁGON* A gazdasági év végén, az őszi pásztorünnepek között tartjuk számon Szent Vendel napját (október 20.). Vendelt, vagy miként egy 1853-ban kiadott imakönyv kalendáriumi része feltünteti, Vendel pásztort, az állattartó gazdák és a pásztorok - elsősorban a juhászok — tisztelték védőszentként, és főként az állatokat pusztító járványok, dögvész, pestis alkalmával és megelőzése céljából kérték közbenjárását. Legendája szerint Szent Vendel, akit Wendelin, Windilin néven is ismernek, a VI. század közepén született. ír vagy skót nemzetségből való királyfi volt. A kereszténység iránti érdeklődése hamar megmutatkozott: vallásos témájú könyveket olvasott, s a papi hivatással rokonszenvezett. Apja, hogy a fiú figyelmét más irányba terelje, szolgai munkára kényszerítette: egy juhnyáj őrzését bízta rá. A juhok legeltetése, a mezők csendje hatására azonban Vendelben még jobban megérlelődött a remeteség, a szemlélődés iránti vágy. Elhatározta, hogy elzarándokol Rómába és a Szentföldre. Rómába sikerült eljutnia, a Szentföldre a háborús állapotok miatt azonban nem. Hazafelé indult. Útközben a remeteség iránti vonzódása annyira megerősödött, hogy Trier közelében egy erdőben tanyát vert. Egy közelben lakó gazda nyájának őrzésével kereste a kenyérre valót. Legendája elmeséli, hogy Vendel mindig a legjobb legelőt kereste a nyájának, ahol tiszta víz is fakadt. Juhászkodásával kapcsolatosan több csodát is feljegyeztek róla. A remeteélet azonban mindennél jobban vonzotta. Felhagyván a pásztorkodással, Trier közelében telepedett le immár többedmagával. A bencés regula szerint élő remeteközösség Vendelt elöljárójává választotta. 617-ben halt meg. Ott temették el, ahol a remetekunyhója állt, s tiszteletének központja itt, Dél-Németországban a legnagyobb napjainkig. Innen indult el kultusza, s terjedt el Európa-szerte Hollandiától Tirolig. Több mint 1500 templom és 160 zarándokhely áll az ő oltalma alatt. Ereklyéit St. Wendelin városában őrzik, ez a hely híres búcsújáróhely, Szent Vendel tiszteletének európai központja. A magyarországi Vendel-kultusz legjelentősebb gócai a Dunántúlon (különösen a Mezőföld területén, a Kisalföldön, Baranya és Zala megyékben), a Jászságban, a Heves megyei palócok falvaiban, valamint kisebb mértékben a Tisza középső és alsó, dél-alföldi szakaszán találhatók. A kultusz természetesen nem egyenlő időben és nem egyenlő intenzitással terjedt el Magyarországon. Először a 18. század második felében a Dunántúlon; s a 19. század elején érte el Kelet- és Közép-Magyarországot. Imádságos könyvek első részében lévő kalendáriumokban a 19. század közepétől találjuk ünnepét október 20-án. Tiszteletét a 18. század második felében betelepített, a Rajna-vidékről érkező német pásztortelepesek, juhászcsaládok hozták magukkal. Őket a magyar juhászoktól való megkülönböztetésül „birkásnak”, Pusÿenmeistemek nevezték. Székesfehérvár és környéke és a Mezőföld a Szent Vendel-tisztelet egyik kiemelkedő területe volt a Dunántúlon. A vidék a 18. századtól híres volt a juhtenyésztéséről. A Németországból importált, nagy gyapjúhasznot jelentő merinói juhok tenyésztése a mezőföldi uradalmakban kezdődött. Az új fajtához értő német juhászok az egész Dunántúlon letelepedtek, s Vendel tiszteletét szülőföldi hagyományként hozták magukkal. Itt jegyezném meg, hogy a Vendel mint keresztnév különösen gyakran fordult elő pásztorcsaládokban. A régi magyar racka juhnál jóval érzékenyebb, a betegségekre fogékonyabb merinói fajta elterjedése biztosan hozzájárult az állatbetegségek mennyei patrónusának, Szent Vendel kultuszának terjedéséhez is. Számos faluban templomot, kápolnát, szobrot emeltek tiszteletére, s a hétnek azt a napját, amikorra Vendel esett, abban az esztendőben a négylábú jószágért való imádkozásnak szentelték. A szent népszerűségének elterjedtsége a Magyarországra telepített németség mellett a katolikus egyház pártoló tevékenységének és a barokk kor szellemiségének is köszönhető. A 18. század jeles veszprémi püspöke, Padányi Bíró Márton (1696-1763) sokat tett Szent Vendel kultuszának dunántúli népszerűsítéséért. Németből lefordította és kiadta „Rövéd summája szent Wendelinus confessor életének” címmel Vendel életrajzát, ami 1763-ban Kassán jelent meg, továbbá Sümeg melletti birtokán, Deáki pusztán kápolnát emeltetett a szent tiszteletére, sőt 1755. október 20-án körmenetet is vezetett ide a dögvész eltávoztatásáért. A veszprémi püspökség mellett hasonlóan szerepet játszott a Vendel-tisztelet terjesztésében a váci és az egri egyházmegyei vezetőség is. Különösen az Alföldön pedig a ferences rend prédikációs tevékenységének köszönhetően vált a nép körében kedveltté Vendel alakja. A székesfehérvári egyházmegye igen gazdag Vendel-emlékekben. Vérteskozmán, Várgesztesen, Gánton, Balinkán, Móron, Perbálon, Biatorbágyon templom, illetve kápolna; Etyeken, Kálozon, Pusztavámon, Törökbálinton, ‘ Az előadás elhangzott 2013. szeptember 28-án Vérteskozma határában, az erdőben felavatott Szent Vendel-dombormű átadási ünnepségén. 415
