Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Szemle
Alba Regia 42. (2013-2014) A CISZTERCI SZENT ISTVÁN GIMNÁZIUM ÚJ ÉPÜLETÉNEK TÖRTÉNETE Az új épület igénye akkor merült fel, amikor sokasodtak a panaszok a régi épület pincéjében elhelyezett tornacsarnok miatt. 1905-ben Vajda Ödön zirci apát ezt a ciszterci rend megoldandó problémái közé emelte. Ennek megfelelően kezdte megvásárolni a rend a régi gimnáziummal szemben levő házakat: 1906-ban a 18-as, és a 15-ös számú házat. Az elképzelés tehát az volt, hogy itt épül majd föl a tornacsarnok. Ez a hely azonban kevés volt, s hozzá csak az I. világháború után sikerült megvenni a Jókai u. 16-os számú házat (mellyel a mostani gimnáziummal szemben lévő utcafrontig bővítették volna az építendő csarnokot). Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, a gimnázium egykori diákja már inkább egy teljesen új, korszerű épületet javasolt. A növekvő diáklétszám és a régi épület problémái egyre inkább efelé fordították a gondolkozást a miniszter halála után. Ekkorra a gimnázium már a Brein Ferenc által tervezett 1874—75-ben végrehajtott átalakítás utáni épületet is kinőtte. Ezt az épületet 1875. október 3-án adták át: ezt az évszámot adja a kapu felett elhelyezett márványtábla kronosztikonja a régi gimnázium falán. A mostani épület előtörténetéhez tartozik, hogy 1868-ban az iskola helyén álló házak egyikében jött létre a Belvárosi Óvoda, amely Székesfehérvár első ilyen intézménye volt. A sűrűn beépített területen végül is igen bonyolult telekcserék előzték meg az új gimnázium építését. Werner Adolf idején szerezte meg a rend a csatornapartig terjedő területet. A Jókai és az Oskola utca között tehát a rend tulajdonában volt három ház: ezeket eladták a városnak, árukból megvették a mostani épület helyén állt három házat, amelyek immár a rendi tulajdonú kertekkel a csatornapartig (a mai Mátyás király körútig) húzódtak. A szóban forgó házakat mind a rend, mind a város lebontatta, így lett hely az építkezéshez, és a kis tér kiképzéséhez. Ekkor a teret XI. Ince pápa térnek nevezték el (ma Bartók Béla tér). A város a tér lezárásaként építtette meg a városi kultúrházat (Vörösmarty Mihály Könyvtár és Csók István Képtár), illetve a rend a Jókai utca déli oldalán az új épületet. A Jókai utcai oldal negyedik házát, a 18. számú ún. Kégl-házat viszont már az 1939—40-es bővítés miatt bontották le. Az eredeti terv szerint a régi és az új épületet az Oskola utca fölött fedett gyalogosátjáró híd kötötte volna össze, s a tervezésnek ebben a fázisában az új épület az Oskola utcai rendi házak helyén épült volna föl. Az elképzelést a tervező a városkép szempontjából hátrányosnak ítélte, sőt fölhívta a figyelmet arra, hogy így a termek mind északi fekvésűek lennének. Werner Adolf zirci apát határozott úgy, hogy a Jókai utcai déli fekvést használják ki, így következtek a várossal kötött megállapodások, melyek feltétele az volt, hogy a város a telekcserék után itt teret alakít ki, amely összeköti a két rendi épületet. A ciszterci rend a terveket zártkörű tervpályázat után (részt vett rajta Lechner Lóránd és Nagy Márton is) 1937-ben rendelte meg Rottmann Elemértől. Az eredeti Rottmann-terv is változott azonban. Eredetileg a Jókai utcában egy egyemeletes neobarokk stílusú igazgatósági épület épült volna (igazgatói iroda, díszterem és tanári szobák céljára), melyet a mögötte elhelyezendő háromemeletes tantermi szárnnyal egy oszlopokon álló folyosó kötött volna össze. Ebben az esetben a tantermi szárny a várfalon kívülre, tehát a várárokba esett volna, s ez rendkívüli költségeket vetített előre. Ezután egy három épületből álló tömböt tervezett Rottmann Elemér az utcafrontra: a három-, illetve kétemeletes, összetolt épületekhez egy földszintes szárny is csatlakozott. Ebből csupán a tantermi és tornatermi szárny épült meg az első ütemben. A végleges megoldás a Kégl-féle ház lebontása után a telek igénybevételével alakult ki, s arra, hogy ebben az irányban, és nem a csatorna felé lehet megvalósítani a tervet, csak az alapozási nehézségek miatt, már az építkezés folyamán derült fény. Az új telek felé nyúlt tehát a kétemeletes szárny, így annak alapozása egyszerűbbé vált. A helyszíni adottságok indokolták azt is, hogy a szokásosnál szélesebb, de rövidebb tantermek alakultak ki, emiatt itt nem a szokásos három padsoros, hanem a négy padsoros belső kiképzést alkalmazták, és ezzel magyarázható a folyosók szokatlan szélessége is. 411
