Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)

Szemle

A hármas jubileum tiszteletére jelent meg a Földi árnyban égi fény című iskolatörténeti füzet Ferenczy Noémi tanárnő szerkesztésében. Címét Endrődi-Kupricz Sándor (1850-1920) öregdiák, költő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja Ötven év után című verséből vette:

Öreg város, vén iskola,

Ti nagy múltú szent falak - Megölellek a szívemmel S ifjú tűzzel áldalak.

Valamikor itt kezdtem el Egy-egy álmot szőni én,

S földi árnyban itt hajszoltam Mindent, ami égi fény.

Ugyanezzel a címmel nyílt meg 2014. március 5-én Nagyváradon a Szigligeti Színházban az iskola évszázadait bemutató kiállítás Benkő-Igaz Krisztina (Vörösmarty Színház), Ferenczy Noémi (Ciszterci Szent István Gimnázium) és Lukács László (Szent István Király Múzeum) rendezésében.

E hármas jubileum alkalmából a néprajztudomány szemszögéből is mérlegre tehetjük az iskolát. A székesfehérvári gimnázium padjaiból több mint három évszázad alatt számos író, költő, nyelvész, történész és néprajzkutató került ki. Természetesen ez csak úgy történhetett, hogy a tanári katedrán is gyakran ültek magyar nemzeti szellemben oktató, nevelő férfiak. Közülük az első Virág Benedek pálos rendi tanár, aki tizennégy évig, 1780—94 között tanított itt. Virág Benedek Pesten, 1804-ben kelt levelében a népszokások gyűjtésére bíztatta Kazinczy Ferencet: „Eszembe jutott: összeírni a’ Magyar szokásokat, a’ már eltörlötteket, a’ még élőket, minden helységben p.o. ilyen volt: Miklós tántga, S^ent Iván tüsy, Gergely napján a’ gyerekeknek házról házra járások, és éneklések: »Szent Gergely Doctomak híres tanítónak az ő napján mennyünk oskolába.« etc. A’ mátkatál. Pünkösdi Királyné, etc. etc. Vajha találnál valakit, ki ezekben gyönyörködnék! minden faluban vagyon, úgy vélem, írástudó; könnyen, ’s hamar öszve lehetne sok szokásokat szedni, és nyalábként kiadogatni. Ez által is sokan felébrednének a’ hazai dolgokra. Az idegen szokásokat tanullyuk; a’ baga bélieket el felejtjük, illetlen dolog. Eféle gyűjtemény sokra hasznos volna. Tegyünk próbát. ’S te az Ersemlyénieket tanúid ki, így Debreczenben biztass fel valakit az írásra.”1

A magyar nyelven előadott dramatikus népszokásokat már a jezsuita gimnáziumban felkarolták. 1767-ben az iskola diákjai Székesfehérváron, majd 1768-ban Győrben mutattak be magyar nyelvű betlehemes játékot, amelynek szövege a sárospataki református kollégium könyvtárában fennmaradt. Herschman István (1742—1789) ciszterci áldozópap írta le, aki a játékban a logicusok osztályának növendékeként Heródest alakította. Az 1767-ből ránk maradt székesfehérvári betlehemes játék az egyik legrégibb ismert magyar nyelvű karácsonyi játékunk.2

A pálosok gimnáziumában tanult Egyed Antal (1779-1862), ahol tanára, Virág Benedek erősítette irodalmi érdeklődését. Tolna megyében: Bonyhádon, Pakson, végül Dunaföldváron volt plébános, 1832-től apát, 1833-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Költői, műfordítói munkássága mellett: „Egyed Antal a reformkor legjelentősebb helytörténeti, táj- és népéletkutató szerzői közé sorolandó.”3 Tolna megye, Bonyhád, Paks és Dunaföldvár ismertetését, „leírását” a Tudományos Gyűjteményben közölte. Átírta, majd 1852-ben kiadta a dunaföldvári vőfélyek lakodalmi verseit is. Tolna megyéről nagyszabású feldolgozást tervezett, ehhez állította össze kérdőívét, amelyben rákérdezett a település történetére, népességére, a gazdálkodásra, a népszokásokra. Kérdőívére 61 községből kapott választ, de ez a munkája kéziratban maradt, csak 1986-ban jelentette meg a Tolna Megyei Levéltár.4 Egyed Antal a magyar reformkor egyik legműveltebb embere volt, számos nyelvet ismert, híres könyvtárat gyűjtött. Bonyhádi éveiben kötött barátságot a nála jóval fiatalabb, a Perczel családnál nevelősködő Vörösmarty Mihállyal, akit tanácsaival, gazdag könyvtárával segített pályakezdésénél. Vörösmarty 1822-ben Börzsönyből Vigyed Antalba^ címzett versében így köszöntötte mentorát:

Oktass és magyarúl terjesszed az isten igéjét;

így vele terjed majd a hazanyelvnek ügye,

S a honn is gyarapúl; te pedig fő karba jutandasz: Fényleni fog neved is Hunnia díszes egén.

1 VÁCZY 1892, III. 574.

2 GELENCSÉR-LUKÁCS 1991,14-22.

3 PALÁDI-KOVÁCS 2006,192.

4 CSERNA-KACZIÁN szerk. 1986.

398