Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Szemle
Alba Regia 42. (2013-2014) SZEMLE - RUNDSCHAU WEÖRES SÁNDOR SZÉKESFEHÉRVÁRI ÉVEIRŐL - ÜNNEP UTÁN „Weöres Sándor alakja köré barátai és ismerősei számtalan anekdotát szőttek. E történetek mindegyike eg)' rendkívüli műveltségű, mégis elsősorban gyermeki lényt örökített meg, akinek a személye saját élettörténetében sem azonosítható.”1 E mondatokkal kezdte Schein Gábor Weöres Sándor életrajzát, melyeknek igazságát a székesfehérvári éveit megörökítő emléktábla kapcsán is megerősíthetjük. A székesfehérvári régi múzeum (Országzászló tér 3.) utcai homlokzatára tervezett múzeumi panteonról, benne Weöres Sándor költő, a második világháborút követően első fehérvári múzeumigazgató emléktáblájáról 2005 után többször is beszélgettünk szerzőtársammal, L. Simon Lászlóval, aki az ügyet támogatván a Magyar írószövetség irattárából lemásolta nekem Weöres nyilvántartási lapját. Itt a Hol, mikor, milyen állást töltött be? kérdésre: Pécs 1942 könyvtáros, S^fehérvár 1946 könyvtáros bejegyzést tették. Örömmel vettem át Weöres Sándor fehérvári korszakának számomra első írásos dokumentumát. Annak ellenére, hogy a szóbeliségben múzeumigazgatóként élt, nem aggasztott, hogy nem csak Pécsen, hanem Székesfehérváron is könyvtárosként tartották nyilván, gondolva a háborút közvedenül követő időszakban a két vidéki közgyűjtemény közötti átjárhatóság lehetőségére is. Másik, csupán kikövetkeztethető írásos adatot Weöres múzeumigazgatóságának időpontjáról Fitz Jenő: A S^ent István Király Múzeum 125 éve című, jubileumi összefoglalásából nyertem. Ebben Fitz Jenő nem is említette Weöres Sándort, azt írta, hogy a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége 1947-ben Fülep Ferenc személyében az első régész igazgatóra bízta a múzeum ügyeinek vitelét.2 Mivel a szóbeli hagyományból úgy tudtuk, hogy Weöres közvedenül a háború után volt múzeumigazgató, az írószövetségi dokumentum szerint még 1946-ban is fehérvári közgyűjteményben szolgált, helyére az új igazgatót 1947-ben nevezték ki, arra következtettem, hogy itteni igazgatósága 1945-46-ra esett. Néprajzkutatóként különösen figyelek a szóbeliségre, mindent megjegyzek, számon tartok. Weöres múzeumi működését gyakran emlegette az 1970-es években idős restaurátorunk, Lencsés József (1902—1995), aki 1929-től altisztként, a háború után restaurátorként állt a múzeum szolgálatában. Elmondta, hogy a háborús években Dormuth Árpád múzeumigazgató katonai behívása, majd Németországba menekülése miatt egyedül maradt a múzeumban, a múzeumépületet néhány belövéstől nem, de kiállításait, gyűjteményét kifosztani szándékozó szovjet katonáktól sikerült megőriznie. Szomszédságában két ház bombatalálatot kapott, megsemmisült, közelében a színház leégett, de a múzeum csodával határos módon megmaradt. A régi altisztek, múzeumi szolgák, akik a nehéz helyzetben helyükön maradtak, megvédték a gyűjteményt, hálából a Magyar Nemzeti Múzeum alaptanfolyamát elvégezve, restaurátori kinevezést kaptak. Utóbbi képzésről Weöres Sándor kapcsán még említés történik. Arról, hogy Weöres Sándor Kutyatár című verse a mi munkahelyünkről, a Szent István Király Múzeumról szól, hogy a Harap-utca három alatt megnyílt kutya-tár a római kőtárunk, amit Weöres Sándor múzeumigazgató rendezett be a háború után, s Kutyafilü Aladárként a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, Radnóti Aladár (1913—1969) síppal-dobbal nyitott meg, először Nagy Árpád régésztől hallottam 1974-ben. Vargha László (1904—1984), a népi építészet kutatásában kollégám, 1946—49 között a Néprajzi Múzeum főigazgatója, 1940-47-ben a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének főfelügyelő-helyettese az 1970- es évek második felében több alkalommal is felidézte nekem utóbbi minőségében közvedenül a háború után a székesfehérvári múzeumban tett látogatásának emlékét. A Nemzeti Múzeum szervezetéhez tartozó Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének feladata volt többek között a vidéki múzeumok korszerűsítése, egységes gyűjteményi nyilvántartás megteremtése, a múzeumok működésének folyamatos biztosítása, ellenőrzése, közreműködés a gyűjtemények háborús kárainak felszámolásában. Vargha László megérkezésekor Lencsés Józsefet a múzeumépület tetején találta, a belövésektől, a légnyomástól összetört vagy elmozdult hódfarkú cserepet javította. Lencsés ekkor még egyedül dolgozott a múzeumban. Úgy hittem, hogy' a fontos és gyors tetőjavítást 1945 nyarán végezte, de az is lehetséges, hogy csak később jutott cseréphez, így a tetőjavításra 1946 nyarán került sor. Arra is gondoltam: az apai ágon Vas megyei, nemesbődi származású Vargha László az országos múzeumi főhatóság részéről biztosan támogatta a szintén vasi, csöngei Weöres Sándort. Tévedtem, a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége nem állt igazgatói kinevezése mellé. 'SCHEIN 2001,5. 2 FITZ 1998, 8. 369
