Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Közlemények - Orosz György: "A bűnös pápa imája" A keresztény német népi jámborság egyik vallásos ponyvájának tartalmi elemzése
mert az Egyház helyett a nép saját magát teszi meg a búcsú42 kezelőjének. Nem szükségeltetik itt a részleges búcsú elnyeréséhez se a bűnök alóli feloldozás egyházi személy által, se az Egyház által előírt üdvös cselekedetek (böjt, ima, vezeklés, zarándoklat) teljesítése a hívő ember részéről. Nevezett imádságok elmondása esetén a záradékban levő ígéretek automatikusan teljesülnek. Erdélyi Zsuzsannának a vallási néprajz területén végzett tudományos kutatásai nyomán tudjuk, hogy' a záradék Európa-szerte az archaikus imádságműfaj közös jellemzője. E stiláris elemnek jutott a legnagyobb szerep a szöveghagyomány fennmaradásában. A nép szentül hitte, hogy' ha az előírás szerint jár el, imája foganatos lesz, azaz a kilátásba helyezett eredmény nem marad el. A záróformulák az egyházi személyek körében ellenzést, indulatot váltottak ki. De az egyház ellenzése jogos volt. Ezek a záradékok valamiféle önfeloldozást, pap nélküli, szentség nélküli bűnbocsánatot hirdettek.43 A bűnös pápa imája a nép körében, a népi vallásosságban volt használatos, némely helyen talán még napjainkban is mondják, olvassák, de ide vonatkozó konkrét adatokról nincs tudomásom. Népi imádságnak mondható, de a létrehozója semmiképpen sem a nép volt. Megírásához alapos jártasságra volt szükség a Bibliában és a teológiában. Szerzője az alsópapság soraiból származó valamelyik klerikus lehetett, aki közvetlen kapcsolatban volt a néppel, és ezzel a vallásos ponyvával népi lelki igényt elégített ki. A bűnös pápa imája vallásos ponyva Magyarországon a vallási néprajzban ez ideig tudományosan feldolgozatlan volt. Ide vonatkozó jelen írásomnak lesz egy' német ny'elvű változata is, ami révén ez a téma bekerülhet a nemzetközi néprajzi szakirodalom világába. Fenti mondanivalómat nem a kizárólagosság és véglegesség igényével fogalmaztam meg. Ebben a témában remélhetőleg mások tollából is születnek majd további elemzések. A bűnös pápa imájának magyar nyelvre való átültetésével a szöveget hozzáférhetővé tettem a vallási néprajzzal foglalkozó azon kutatók számára, akik nem tudnak németül, és így' ők is megismerhetik a népi vallásosságnak ezt a rendkívül érdekes és igen régi ponyváját. Ezzel a tanulmánnyal a magyarországi germanisztikai kutatásokban új irány't képviselek, mert hazai germanistáink eleddig többnyire elhanyagolták a keresztény német népi vallásosság jelenségeinek számbavételét és tudományos vizsgálatát. Oros% Qyötgi'- »A bűnös pápa imája” A keresztény német népijámborság egyik vallásos ponyvájának tartalmi elemzése — „Das Gebet des sündigen Papstes” Inhaltliche Analyse eines populären religiösen Lesestoffes aus dem Bereich der christlichen deutschen Volksfrömmigkeit Drey schöne Gebether, einem sterbenden Menschen sehr nützlich, und zur Seeügkeit ersprießlich zu gebrauchen 1792 Es war zu Rom ein Papst, der war mit vielen Sünden umgeben. Gott schlug ihn mit einer tödtlichen Krankheit, da er aber erkannte, daß er sterben sollte, da rufte er zu sich Kardinale, Bischöfe und Gelehrte, und sprach zu ihnen: meine lieben Freunde, was für einen Trost gebet ihr mir, da ich bald sterben muß, und mit meinen Sünden die ewige Verdammnis verdient habe. Ihm aber antwortete keiner: Der eine war ein frommer Kaplan, Johann genannt, sprach: Herr Vater! warum willst du verzweifeln an der Barmherzigkeit Gottes! Da sprach der Papst: was für einen Trost gibst du mir, weil ich doch sterben muß, und fürchte, daß ich mit meinen Sünden verdammt werde? worauf Johann antwortete: ich will dir dieses thun, und die drey Gebethe vorsprechen, ich hoffe, du wirst getröstet werden, und Barmherzigkeit von dem Herrn erlangen; indem konnte der kranke Papst nicht mehr reden, da kniete der Kaplan nieder, und alle die mit ihm da waren, und sprach ein Vaterunser kniend, darnach stand er auf und sprach dieß folgende Gebeth: 42 A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a katolikus hívő, aki megfelelően felkészült és teljesítette a kiszabott feltételeket, elnyer az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója, Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli, és abban részesíti tagjait. A búcsú részleges vagy teljes aszerint, hogy részlegesen vagy teljesen megszabadít a bűnök ideigtartó büntetéseitől. A búcsúkat alkalmazni lehet élőkre vág)' holtakra. Ld. A KATOLIKUS EGYHÁZ KATEKIZMUSA 1994, 305. A búcsúról ld. még SCHÜTZ 1993, 43-44. Christian Schütz „búcsú” szócikke. « ERDÉLYI 1991, 27-134.; ERDÉLYI 2001, 35-37. 361
