Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Haraszty István köszöntése - Zákányi Péter: Haraszty István Székesfehérváron felállított szökőkút-mobilja mint rendszerváltás-reprezentáció
Zákányi Péter Harasztÿ István Székesfehérváron felállított szökőkút-mobilja mint rendszerváltás-reprezentáció biztosan ismeretlen minőséget jelenített meg, ami már önmagában vitatottá tette a szobrot a város lakossága körében. Több szempontból is elgondolkodtató ennek tükrében olvasni Nemes Csaba (1966) következő kérdését: „És hová tűntek azok a művészek (Pauer Gyula, Pincehelyi Sándor, Maurer Dóra, Haraszty István stb.), akik a hatvanas évektől lényegében a rendszerváltásig (vagy inkább a nyolcvanas évek közepéig) progresszív rendszer- és társadalomkritikus műveket alkottak?”130 Deim Pál (1932) 1993-ban Győrött felállított Golgotaja is tekinthető rendszerváltás-reprezentációnak {21. kép), annál is inkább, hiszen Kolozsváry Ernőnek, a híres műgyűjtőnek, Győr 1990 és 1994 közötti polgármesterének tevékeny szerepe volt a szobor felállításában:131 „Az ’56-os emlékműnél ravaszsághoz kellett folyamodnom, ne mondják már, hogy megint a polgármester akar rájuk tukmálni valamit, zsűrizést kértem. Rokop József, az amerikai Szigethy Attila Foundation vezetője adta az emlékműre a pénzt. Amikor felvetettem, hogy én Deim Golgotáit szeretném felállíttatni, eléggé meredten néztek rám, valami hagyományosabbat akartak.”132 Az időszakban készült 1956-os emlékművek — Deim szobra is az - a rendszerváltásra is utalnak. Deimmel egy újabb neoavantgárd alkotó exportálta köztérre formavilágát. A Deák Dénes-kút helyzete egyedinek tűnik, hiszen a történelmi múltra közveüenül nem referenciális (csupán Harasztÿ korábbi munkáinak egy-egy eleme köszön vissza benne). Azok az alkotások, amelyeket a rendszerváltással mostanáig kapcsolatba hoztak, jórészt szimbolikus, történelmi tartalmakhoz köthető, s nem egyszer efemer művek. Ilyen Bachman Gábor (1952) és Rajk László (1949) Ravatala, amely 1989. június 16-án Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének díszletéül szolgált, de említhetjük akár A szabadság lelkének szobrát (1992) Szentjóby Tamástól. Ezek egy adott, pontosan leírható történelmi pillanathoz köthető művek. Ide (is) kell sorolnunk továbbá Jovánovics György (1939) rákoskeresztúri mártíremlékművét (1992), amelyről Radnóti Sándor írja, hogy „valóban szerencsés pillanatban keletkezett: kevéssel előtte és kevéssel utána már nem lehetett volna megvalósítani”.133 Úgy tűnik azonban, hogy az említett műcsoport mellett (a rendszerváltáshoz közveüenül kapcsolódó, szimbolikus művek) egy új, szintén köztéri műcsoport körvonalazódik, amelybe a háttérben meghúzódó, ugyanakkor a rendszerváltáshoz való viszonyukban megkérdőjelezheteden alkotások sorolhatók. Érdekes ezt összeverni a rendszerváltás fogalmának művészettörténeti használatával, ebben ugyanis nincsen konszenzus. Kürti Emese szerint „a rendszerváltás kora” kifejezésről „máig nem döntöttük el, hogy az 1980-as és 1990-es évek történetének kronológiai határát jelenti-e csupán, vagy hogy a társadalmi jelentősége kiterjed a művészettörténet korszakaira is”.134 Az említett győri és az elemzett székesfehérvári példa talán hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövőben meg tudjuk majd válaszolni ezt a kérdést. E példákhoz hasonlóan az új társadalmi berendezkedéssel kerül közveden kapcsolatba az úgyszintén a rendszerváltás előtt kialakított művészi nyelv Rajk László 1990-es országgyűlési választási plakátján, amelyet Beke László közölt 1992-ben.135 Termékeny szempont lehet a korszak művészetének feltérképezése során a civil szféra vizsgálata. Sinkó Katalin írja, hogy „az Inconnu művészcsoport akciói különben korántsem azonosíthatók a későbbi engedély nélküli emlékműállításokkal, hiszen ők egyáltalán nem emlékművet akartak emelni a 301-es parcellában, hanem a civil szféra világát újjáteremteni magában a temetőben. [...] A halál ugyanis - a »nemzethalál« gyakran puffogtatott közhelyeivel szemben — mindig személyes, az egyén legszemélyesebb »birtoka«. A rendszerváltás forgatagában az Inconnu művészcsoport és a Történelmi Igazságtételi Bizottság között fellángolt feszültségek nem tették lehetővé, hogy maguk a szereplők felismerjék: az Inconnu művészcsoportnak a civil szféra méltóságát kiküzdő politikai akciói és a később, a 301-es parcellában felállított síremlékegyüttes lényegüket tekintve szorosan egymáshoz tartoznak.”136 Láthattuk, hogy Székesfehérváron is civil közreműködéssel, Deák Dénes révén születhetett meg Harasztÿ nagyszabású szökőkútmobilja, amelynek felállítása azon aktusok egyike, amelyek során a széles körben még nem ismert neoavantgárd alkotók művei az új társadalmi berendezkedés hirdetőivé váltak.137 130 NEMES 2010,13. 131 Deim és Kolozsváry barátságához ld. KOLOZSVÁRY szerk. 1998, 25, 80. »2 OSZTOVITS 1993. 133 RADNÓTI 2001. 134 KÜRTI 2009, 8. 133 Ld. BEKE 1992,115. 136 SINKÓ 1998, 39. 137 Vö. FRANK 1993c. — „Avantgárd köztéri szobor állítása fehér holló Magyarországon.”
