Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Haraszty István köszöntése - Zákányi Péter: Haraszty István Székesfehérváron felállított szökőkút-mobilja mint rendszerváltás-reprezentáció
Zákányi Péter: Haras^tÿ István Székesfehérváron felállított szökőkút-mobilja mint rendszerváltás-reprezentááó barátsága — Radnóti Sándor szavaival — egy „nyilvános barátság”, vagyis a „barátság politikája” nagy szerepet játszik benne. Radnóti szerint a „jénai romantikusok baráti együtt filozofálásától Kazinczy barátságokra alapított irodalompolitizálásán keresztül a Bloomsbury-körig, a worpswedei művészkolóniáig és tovább [...] számtalan a példa a nyilvános barátságokra. S ha valaki ellene vetné, hogy mindezek kulturális és nem vagy kevéssé politikai vállalkozások, akkor azt mondanám, hogy az antipolitika is politika, ezek a barátságok természetük szerint a nyilvánosság előtt zajlanak, s megrajzolnak valamilyen távoli elképzelést a közösségi együttélésről, a közélet módjáról.”25 Az Alapítvány aláírásakor készített televíziós interjúban Deák meglehetősen nyíltan beszélt magáról: „Magyarországon elsődleges csodának azt számítom, hogy az ember életben maradt, és egyáltalán kedve volt ahhoz, hogy bekapcsolódjék egy kollektív, mások számára is értéket adó munkába. A családom egyrészt a háborúban pusztult el, aztán a maradék a háború után, a Rákosi-érában. Mikor megszülettem, én ’31-es vagyok, akkor egy nagy családba születtem és ’74-re sikerült mindenkit elveszítenem a családból, nagyszülőktől a közvetlen családtagjaimig. Úgyhogy az élethez való kedvem valahol annak köszönhetem, hogy a művészetek éltemek, és a művészi öröm, az esztétikai rácsodálkozás az, ami engem mindig egy kicsit továbbvisz az életben és kedvet ad.”26 Bár korábban Deák már utalt székesfehérvári programjának morális jellegére,27 ezt a maga teljességében ugyanebben az interjúban érjük tetten. Deák így folytatja: A „gyűjtést kollektív élménnyé szeretném emelni múzeumi vonalon. Ebben egy optimizmus mutatkozik meg, úgy érzem, hogy valóban csak jóra nevelhetnek a képek és a művészeti tárgyak”. Deák és Székesfehérvár együttműködésének egy rendkívül fontos összetevője volt a politikai enyhülés és rendszerváltás,28 ugyanis ha Balázs Miklós tanácselnökön (1985—1986) múlott volna, Székesfehérvár nem tárgyal Deák Dénessel.29 Kovács Péter, miután a megyei vezetés nem kívánt élni a Deák által felkínált lehetőséggel, Kiss József (1926) javaslatára megkereste a várost,30 azon belül is kifejezetten Balsay István tanácselnök-helyettest, akivel korábban nem ismerték egymást.31 A Deákkal való kapcsolatfelvételhez feltétlenül szükség volt Balsay pártfogására, ahhoz pedig, hogy Balsay (és később Kovács is) egyáltalán politikai szerephez juthasson, a rendszerváltásra. Balsay tanácselnökké választása (1987) és az Oskola utcai képtárépület elkészülte (1988) egyszerre befolyásolhatta Deákot abban, hogy elkötelezze magát Székesfehérvár mellett, hiszen az épülettel, Kovalovszky Márta kiállításrendezői munkájával nagyon meg volt elégedve; Balsay tanácselnökké választását követően pedig felszabadultabbá, bensőségesebbé válhatott Deák és a székesfehérvári társaság kapcsolata.32 Nem beszélve arról, hogy Székesfehérvárt 1989-ben nyilvánították megyei jogú várossá (Balsay István kezdeményezésére), ezt megelőzően a város pénzügyileg a megyétől függött. E függés megszűnése megkönnyítette a Képtár épületének 1990-es évek elején tervezett bővítését. Az eddig leírtak perspektívájából a szobrot afféle jutalomként, a székesfehérvári kapcsolat fenntartását szolgáló ajándékként interpretálhatjuk, amelyet közvetett módon - hasonlóan az Alapítványhoz — a fent leírt székesfehérvári közeg érdemelt ki és inspirált is egyben. A következő fejezetben a mecénás szoborra vonatkozó konkrét elképzeléseivel foglalkozom. kiállításaink különféle »kísérő-rendezvényei«, a dokumentációban is szereplő előadások, koncertek programjai. Ugyanis mindig hittük, és ma is hisszük, hogy a képzőművészet sem steril környezetben működik. Teljesítménye, ízei nem igazán érthetőek és érezhetőek a kor irodalmának, zenéjének és társadalmának ismerete nélkül.” Továbbá ld. Kovács Búcsú a polgártól címmel Deákról írt nekrológját: KOVÁCS 1993. Ez utóbbit összevethetjük Lóska Lajoséval (LÓSKA 1993), aki szintén ismerte Deákot. Kovács személyes hangvételű szövegéhez képest Lóska hűvös, távolságtartó. 25 RADNÓTI 2013,1374. 26 VÁROSI TELEVÍZIÓ 1990, vö. LÓSKA 1989, 16. — Deák a következőket mondja Lóskának adott interjújában: „Az igazi műgyűjtő mindig jó értelemben vetten dilettáns. Minden szép tárgy iránt egyformán érzékeny: a furcsa alakú kavics éppen úgy felkelti az érdeklődését, mint a festmény.” 27 Vö. HERNÁDI 1988, 12. — Itt Deák a következőket mondja: „Az ember nem tehet nagyobb szolgálatot egy műnek, mint hogy közgyűjteménybe helyezi, hogy azután az a maga rilkei kisugárzását (»Változtasd meg életed!«) háborítadanul folytathassa, százakra, ezrekre hatva. [...] Azért mindenekfölött mégis a képek érdekelnek. A képek és nem az emberek tisztelete indít a meggyőződésre, hogy remekműveket nincs jogom hosszú távon, még rövid életem végéig sem birtokolni.” 28 A rendszerváltás székesfehérvári eseményeinek kronológiáját adja Magony Imre (MAGONY 2003), a politikatörténettel Sipos András foglalkozott (SIPOS 1998, SIPOS 2001a, SIPOS 2001b, SIPOS 2001c, SIPOS 2001d), egy változó színvonalú szakdolgozat kifejezetten Balsay szerepét taglalja (FÜRI 2003), az időszak (helyi) gazdaságszociológiájának szakértője Leveleki Magdolna (LEVELF1KI 1996), Kovács Péter egy helyütt sorra veszi a helyi kulturális változásokat, vázlatosan áttekinti Székesfehérvár 1989 és 1995 közötti kulturális életét (KOVÁCS 1996). 29 Beszélgetés Kovács Péterrel és Kovalovszky Mártával Székesfehérváron 2009. január 30-án. 30 Kiss József akkoriban az Alba Regia Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatója (1989-ig) és a Fejér Megyei Múzeumegyesület elnöke volt (1990-ig)' 31 Beszélgetés Kovács Péterrel és Kovalovszky Mártával Székesfehérváron 2009. január 30-án. 32 Tanulságos összevetni az 1986-os ajándékozási szerződés aláírásáról tudósító felvételt az Alapítvány papírjainak aláírásáról tudósítóval, a helyszín részben ugyanaz (tanácselnöki iroda), valamint mindkét felvételt a Városi Televízió készítette (VÁROSI TELEVÍZIÓ 1986, VÁROSI TELEVÍZIÓ 1990). A két felvétel egymás tökéletes ellentéte. 1986-ban az irodában sokan vannak jelen, Deák öltözete elegáns, az esemény hivatalos jellegét le sem tagadhatjuk, míg 1990-ben az ismert barátokon kívül csak a sajtó és egy fő van jelen, Deák pedig magáról mesél a televíziónak (2. kép). 308 T
