Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Haraszty István köszöntése - Zákányi Péter: Haraszty István Székesfehérváron felállított szökőkút-mobilja mint rendszerváltás-reprezentáció
Zákányi Péter. Harasyfy István Székesfehérváron felállított szpkőkút-mobilja mint rendszerváltás-reprezentáció Deák Dénes és Székesfehérvár kapcsolata Deák Dénes és Székesfehérvár kapcsolata egészen különleges. Deák 1985-ben mint civil műgyűjtő - akkoriban úttörő módon — Székesfehérvárnak ajánlotta képzőművészeti gyűjteményének egy részét, azzal a meghagyással, hogy állítsák ki az anyagot. Deák és Székesfehérvár együttműködése a későbbiekben folytatódott, ugyanakkor a városvezetésben történt személyi változásoknak köszönhetően azt egy sajátos barád légkör szőtte át. Tanulmányomat e közeg rövid bemutatásával kezdem, amely egyben a vizsgálódásaim tárgyát képező szobor ötletének kontextusa is. Deák Dénes 1991. május 7-én hatvanegyedik életévébe lépett,5 ebből az alkalomból május 10-én, egy pénteki napon, a székesfehérvári Városi Képtár — Deák Gyűjteményben „meghitt házi ünnepség”-et rendeztek a tiszteletére.6 Az eseményen a Városi Televízió egy rövid interjút készített Deákkal,7 amelynek gerincét a gyűjtő jövőbeni tervei adták, vagyis a Képtár anyagának bővítése és egy Székesfehérvárnak szánt, saját finanszírozású köztéri mobilszobor felállítása.8 Ami a terveket illeti, az újabb képadományozási szándék illeszkedik abba a folyamatba, amely azzal vette kezdetét,9 hogy Deák a birtokában levő legkvalitásosabb képzőművészeti alkotások állandó kiállításon történő együttes bemutatásának reményében 1985-ben felkereste az István Király Múzeum igazgatóhelyettesét, Kovács Pétert (1939).10 Kovács közvetítette Deák ajándékozási szándékát, de a megyei vezetés nem kívánt élni a lehetőséggel (biztosítaniuk kellett volna egy kiállítóhelyet). A város viszont nyitott volt a tárgyalásokra. Először 1986-ban rendeztek kiállítást a Székesfehérvárnak ajándékozott műegyüttes egy részéből (a mai Pelikán Galéria helyiségeiben), majd ezt 1988-ban — az időközben folyó műemléki helyreállítás végeztével — végleges helyére (Oskola u. 10.) költöztették.11 Deák már a kibővített Képtár 1988-as megnyitásakor kifejtette, hogy idővel szeretne egy önálló épületet berendezni, amelyben — képzőművészeti gyűjteményének egészén túl — helyet kaphatnának ásatási anyagai, szőnyegei, bőrgarnitúrája és könyvei is.12 Szerette volna, ha gyűjteménye - nevét megörökítve — egyben marad. Deák szándékával összhangban a város két, a már meglevő kiállítótérrel összenyitható épületrészt szerzett meg 1990-ben. A tervezett építési munkálatok végét 1992-re jósolták, ezért a kérdés, hogy a múzeum majdani új szárnyában mely művészek munkáit szeretné a gyűjtő kiállítani, 1991-ben egyre aktuálisabbá vált. Deák másik terve, a köztéri mobilszobor, ellentétben a Képtár fejlesztésének szándékával, meglehetősen ötletszerűnek tűnik. Az alábbiakban Deák és a város kapcsolatának behatóbb vizsgálatával szeretném ezt az ötletszerűséget árnyalni. Deák közel egy évvel a születésnapi ünnepség, vagyis a szobor ödetének bejelentése előtt, 1990. július 26-án alapítványt tett Székesfehérvár javára (Deák Dénes Alapítvány), amelynek célja a „város érdekében végzett kiemelkedő tudományos, művészeti, kulturális vagy városcsinosító tevékenység (értve ez alatt a szervező munkát is) elismerése, a kimagasló eredmény honorálása”.13 A Tejér Megyei Hírlap erről tudósító újságcikke a következőképpen indul: „Köteden beszélgetéssel kezdődött tegnap délelőtt Székesfehérváron, a városházán egy igazából hivatalos esemény.”14 A szerző — hasonlóan az egy évvel későbbi születésnapi ünnepségről tudósító kollégájához - fontosnak tartotta rögzíteni az esemény különleges, félhivatalos jellegét. Az Alapítvány esete több szempontból is nagyon hasonló a szoboréhoz. Deák 1989 decemberének végén egy székesfehérvári látogatás alkalmával a Városi Tanács épületében ismertette az 5 Deák Dénes életrajza megíratlan. Az egyetlen szöveg, amely összképet ad Deák életéről L. Réti Anna riportja: RÉTI 1991. Deák Budapesten született eg)' nagypolgári család második gyermekeként. A háborúban anyját mellőle vitték el a nyilasok. Apja és bátyja túlélték a háborút, bátyja pszichiátriai kezelés alatt állt, míg 1972-ben öngyilkos nem lett. Apja gondozásra szorult, 1974-ben hunyt el. Vezetéknevét az ötvenes évek közepén változtatta Deutschról Deákra. 1955-ben végzett könyvtár-magyar szakos egyetemi tanulmányaival, majd a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa lett. 1961-ben került az írószövetség könyvtárába, ahol rövidesen könyvtárvezetővé nevezték ki. Az úrószövetségi közegre emlékezik a tavaly elhunyt Fogarassy Miklós egy 2009-es írása (Fogarassy Deák kollégája volt az írószövetségben, FOGARASSY 2009). Deák a ’60-as évek második felében kezdett képzőművészeti alkotásokat gyűjteni, 1975-től lényegében a gyűjtés vált fő foglalkozásává. Időnként megjelent egy-egy képzőművészeti, irodalmi témájú írása. Publikációinak szisztematikus összegyűjtése még várat magára. Több önálló kötet fűződik a nevéhez, így a Medgyessy Ferenc arcképe. Medgyessy Ferenc írásai. írások Medgyessy Ferencről (1981) és a Festő a világháborúban. Mednyánszky László festészete, 1914-1918 (1991). Társszerzője többek között A budapesti Zsidó Múzeum című kötetnek (1987). Depresszív alkat volt, 1993-ban Székesfehérvár díszpolgáraként hunyt el, önkezével vetett véget életének. Irathagyatékát, személyes tárgyait és képzőművészeti gyűjteményének legjavát a székesfehérvári Városi Képtár - Deák Gyűjtemény őrzi. 6 Az idézett kifejezést a Fejér Megyei Flírlap újságírója használja: GÁBOR 1991. 7 VÁROSI TELEVÍZIÓ 1991. 8 A szoborral kapcsolatban Deák ekkor még több lehetséges alkotót és felállítási helyszínt említ. Ezeket később tárgyalom. 9 Vö. LÓSKA 1988. - Az interjúban következetesen 1978 szerepel mint a székesfehérvári tárgyalások kezdete. Vélhetően elírásról van szó. A Kovács Péterrel és Kovalovszky Mártával folytatott beszélgetésem (Székesfehérvár, 2009. január 30.), valamint a Deák-irathagyatékban található, Székesfehérvárról Deáknak küldött legkorábbi levél is az 1985-ös dátumot támasztja alá. 10 Nem mellékes, hogy Kovács Péter és Kovalovszky Márta a hatvanas évektől kezdve országos jelentőségű képzőművészeti programot vitt az intézményben (ez Deákot is motiválta a kapcsolatfelvételben), ld. erről LAKAT szerk. 1997, LAKAT szerk. 1999, KOVÁCS-KOVALOVSZKY 2000, LAKAT-SASVÁRI szerk. 2001, KOVALOVSZKY 2013. 11 Az 1986-ban Székesfehérvárnak ajándékozott 130 mű az Oskola utcában már teljességben kiállítható volt. Az 1986-ban ki nem állított, de elajándékozott műveket Deák őrizte. A városnak adományozott műveket csak 1988-ban leltározta be Kovalovszky Márta. Az 1988-as Oskola (akkoriban Zalka Máté) utcai kiállítás a mai termek töredékére, csak az első, parkettával burkolt teremsorra terjedt ki. 17 VÁROSI TELEVÍZIÓ 1988. 13 Idézet a Deák Dénes Alapítvány alapító okiratából (2009.907.1., Városi Képtár - Deák Gyűjtemény adattára). 14 ZSOHÁR 1990. 306
