Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Sziráki Szilvia: A kolozsvári "Ként kapáló" szövegváltozatai
Szjráki Szilvia: A székesfehérvári „Ként kapáló” szövegváltozatai került az eredetitől”11 - írja Varga Imre. Nyilvánvaló, hogy abban a közegben, amelyben ez a drámatöredék keletkezett, nem voltak értelmezhetők ezek a mondások, és a módosított nevek mulatságosabbnak hatottak, mint az eredetiek. Összegezve az eddig elmondottakat, látható, hogy a három teljes forrás lényegében azonos szöveget tartalmaz — Varga Imre szerint egyik sem másolata a másiknak —, melyek „híven megőrizték azonban az ismeretlen ősforrás szöveghagyományait.”12 A negyedik, csonka változat pedig a történet tekintetében azonos, de néhány helyen a szöveget megrövidíti, átstilizálja, szerkezetileg is változtatja a másoló, javítja, egyszerűsíti, vagy értelmezi kora és környezete számára.13 Ként Kapáló Nemzetes Kénes Demeter Uram14 Mindenképpen népszerű és elterjedt drámáról van szó, és kétségtelen, hogy Erdélyben keletkezett, amit megerősít az erdélyi helynevek, szavak, szólásmondások bőséges előfordulása. Erdélyben a jezsuita iskolai színjátszás Nagyváradon, Kolozsváron és Gyulafehérváron virágzott, és ismerjük a Gyulafehérvári Drámagyűjteményt, amely drámánkat is magában foglalja. így tehát a három város valamelyike lehet a keletkezési helye. Néhány erdélyi településnév is előfordul a drámában: Bányabükk15, Szopor16, Enyed17; továbbá nem kizárt, hogy a monostori18 és a Fitodi19 is erdélyi helységneveket jelöl. A darab ízes nyelvezete, a szólások, szófordulatok, például az „ég benne a’ kénesnek kévánsága, mint az Enyedi Asszonyba a’ Pálinka” mondás, vagy a már említett „Csiki tűrő s’ égy ital fenyővíz” a dráma erdélyi keletkezését és a szerző erdélyi származását bizonyítják. A szövegben előforduló helységnevek inkább a kolozsvári keletkezés mellett szólnak. Keletkezési idejét 1767 (ismert előadása) elé és 1698 után kell tennünk, mivel Demeter Úr azzal érvel Buxinak a Puszta Várban elrejtett kincs valóságáról, hogy 1698-ban Pépa vakaró Kozma Uram arannyá váló szenet talált ott.20 „Minthogy azonban az iskolai színjátszás magyar nyelvűvé válásáról, tematikájának profanizálódásáról csak a XVIII. század második felétől beszélhetünk, ezért aligha tartjuk valószínűnek, hogy a komédia 1750 előtt keletkezett volna.”21 Tehát keletkezését a XVIII. század második felének elejére tehetjük. A dráma témaalapja az Európa-szerte ismert kincskereső mese,22 ám kétséget kizáróan bizonyította Kilián István, hogy a darab eredeti munka.23 hogy a’ mit régen főzök, ma kitálollyam,” „Meg tanullya, hogy kell a’ puszta Várba kéneset kapálni” „Fogadom, négy nyűstös bordába fogja Nemzetes Demeter Kénes kapáló Uramot” „de Buxi major Gazda Uramnak is része lész a zsusa lében; sok tormát törtt az orrom alá, de ígérem, hogy nem a’ Bányabűkki kupával mérem visszá a’ vén szotyornak” „Ez az a’ derék puszta vár, a’ hová őkemek Róka ügetéssel sietnek, hogy' a’ Darius kincsét ki-kapállyák. De én csak úgy vélekedem ... meg nem üti ma tárgyát ügyekezetek.” „Az utat el nem-vesztheti, hiszem égy, és égyenes a’ szoporba”. KILIÁN 1973, 164. " VARGA 1995, 391. 12 VARGA 1995,391. 13 VARGA 1995, 390-393. 14 Jelzet nélküli iskoladráma-fuzetben Székesfehérváron a Püspöki Levéltárban. Szövegét közölte Kilián István. KILIÁN 1973, 164-183. Ezúton mondok köszönetét Mózessy Gergelynek, a Székesfehérvári Püspöki Levéltár igazgatójának, hogy7 a tanulmány megírásához a kéziratot rendelkezésemre bocsátotta. 15 Első kimenetel, P’itodi mondja Buxiról: „sok tormát törtt az orrom alá, de ígérem, hogy nem a’ Bányabűkki kupával mérem visszá a’ vén szotyornak.” KILIÁN 1973, 164. Bányabükk: Kolozs megyei község, mai neve: Válcele. 16 Első kimenetel, Fitodi mondja Kálmánról: „Az utat el nem-vesztheti, hiszem égj', és égyenes a’ szoporba”. KILIÁN 1973, 164. A töredékes szöveg kihagyja. Szopor: Kolozs megyei község, később Mezőszopor nevet vette fel, mai neve: Soporu de Cámpie. 17 Tizedik kimenetel, Fitodi Demeterről: „ég benne a’ kénesnek kévánsága, mint az Enyedi Asszonyba a’ Pálinka”. KILIÁN 1973, 172. Nagyenyed: Fehér megyei város, mai neve: Aiud. 18 Utolsó kimenetel, Buxi a remetéről: „hogy a’ Monostori csűrön fellyül légyen temetése”. KILIÁN 1973, 177. Monostor: Temes megyei község, mai neve: Mámástire. 19 A főszereplő neve, Fitod: volt Csík megyei puszta neve; Fitód: falu Hargita megyében, közigazgatásilag Csíkszentkirályhoz tartozik, mai neve: Fitod. (Csíkszeredától 3 km-re DK-re a Fitód- és a Hosszúaszó-patak völgyében a Nagysomlyó déli lábánál fekszik. Neve népies magyarázat szerint abból ered, hogy a Hosszúaszóban lakó fiák egyre lejjebb „tódtak”, azaz építkeztek.) 20 „In Anno 1698. Ezt a’ Várat ell járván, égj haszontalan rakás holt szénre akada vitézlő Pépa vakaró kozma Uram fel vészen abból édgjet, haza érkezvén, ki veszi azt a’ zsebéből, s’ láttya, hogy a’ holt szén arannyá vált, látván ezt, őszve gyűjti tselédgjit, nagy siettséggel, vissza tér a’ várba, hogy a’ szenet mind fel szedgye, de már semmit sem találla.” KILIÁN 1973, 167. 21 KILIÁN 1973,146. 22 Témánk szempontjából figyelemre méltónak tartom Benjamin Franklin alábbi gondolatait: „Ugyanis, mint közölte velem, közülünk számos fisztességes iparos és munkásember hanyagolta el kenyérkeresetét, attól a hiú reménytől táplálva, hogy egy csapásra meggazdagodhatnak, s ekképpen majdhogynem romlásba döntötték önmagukat és családjukat, szánt szándékkal a végkimerülésbe hajszolván testüket-lelküket holmi képzeletbeli rejtett kincsek utáni meddő kutatásukban. Nappal az erdőben és a csalitosban kóborolnak, hogy rábukkanjanak a jelekre és nyomokra, éjfélkor aztán visszatérnek az ígéretesnek tetsző helyekre ásókkal és csákányokkal felszerelkezve; és várakozástól eltelve, vadul dolgoznak, miközben minden tagjuk kocsonyaként reszket a félelemtől, hogy megidéznek holmi rosszindulatú démont, melyekről úgy tartják, hogy az efféle helyeket kísértik és őrzik. Végül hatalmas üreg tátong a földben... de jaj, nincs sehol a hordócska vagy a vasládikó... Valamely hiedelem nyomán, miszerint hajdanában a folyót gyakorta felkereső kalózok sok mindent elrejtettek volna errefelé, eme különc kedély, mely kincsekért túrja a földet, évek hosszú sora óta módfelett elterjedt közöttünk, olyannyira, hogy aligha sétálhat ki fél mérföldnyit a városból 290
