Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Sztana-Kovács Adrienne: 18. századi utazók Fejér megyében
Szfana-Kovács Adrienn: 18. századi utazók F'ejér megyében állattenyésztésre használták. Leírásában egzotikus elemként emelte ki a juhok szarvának alakját. Az egzotikum, az otthonitól eltérő dolgok hangsúlyozására való törekvés szintén egyik fontos eleme volt a korabeli údeírásoknak, és az olvasók érdeklődésének felkeltését szolgálta. Székesfehérvárral kapcsolatban a város fekvéséről írt jellemzése érdekes: >tA város levegője igen rossz mert eg}’ nagy mocsár közepén fekszik, amely elég messzire kiteljed a Sárvíz (Sanvitsj) nevűfolyó mindkét oldalán, eltart egészen Simontomyáig (Symontonya)... ” Ezen kívül csupán a török kori épületeket említette meg.65 A század második felében, 1772-ben, Zorn de Bulach már sokkal bővebben írta le a dunántúli utazása során tapasztaltakat. O a Duna menti úton haladt, Budát elhagyva a tájról azt írta, hogy terjedelmes mocsarak és jól művelt szántóföldek váltották egymást. Ercsi, Adony és a környék többi falva még nyomorúságosabb volt, mint azok, melyeket korábban Bécs és Buda között látott. A talaj termékenységével és kiaknázatlanságának okaival kapcsolatos feljegyzését már idéztük. O is megismételte, hogy' milyen nagy' határú falvak feküdtek egymástól távol, és óriási kiterjedésű parlagföldeket is látott. A népességgel kapcsolatban azt írta, hogy száma a természetes szaporodás és a bevándorlás miatt egyre növekedett, de ezt a nagybirtokosok nem nézték jó szemmel, mert emiatt fogyott a legelőterület nagysága, és csökkent az állattenyésztés, amely a fő jövedelmet adta.66 67 A táj soknemzetűségéről így' írt: „...eddig az volt a politika, bog)1 mindenféle nemzetbelieket befogadtak, a magyarok és a németek a legszámosabbak, vannak borvátok, rácok egyiptomiak (cigányok), %sidók és egynéhányon oláh stb. is és, miként Szlavóniában, mindegyik népnek megvan a maga nyelve, de az uralkodó nyelv a magyar. ’V7 A viseletén túl a lakosság életkörülményei is érdekelték: megfigyelte, hogy' a Dunántúl keleti és déli részén leginkább vályogviskókban laktak, míg a nyugati falvakban már téglából épült házakat is látott. A köznép életkörülményeiről az volt a vélemény'e, hogy' nagyon igénytelen és egyszerű viszony'ok között éltek, de mind földművelőnek, mind katonának kiválóan alkalmasak, csak az osztrákok nem tudtak velük bánni.68 Ugyanebben az évben jelent meg Carl Gottlieb Windisch enciklopédikus összefoglaló műve, amelyben azt olvashatjuk Fejér megyéről, hogy' magyarok és németek által lakott, és kis számban szlávok {Slaved) is élnek. Székes fehérvár történelmének leírásán túl a szerző megemlítette a városban található jezsuita kollégiumot, a ferenceseket és a karmeliták templomát. Csíkvárról mint a török alatti erődített hely'ről emlékezett meg. Mórt, Sárkeresztúrt, Ercsit és Adonyt pedig mint nagyon jelentékeny falvakat szerepeltette összefoglalásában a szerző.69 A megyében utazó külföldiek leírásaiból jól kirajzolódtak a 18. század során lezajlott változások. A század elején a nagy' kiterjedésű határokkal rendelkező falvak és egymástól távol fekvő puszták voltak a jellemzőek. A népesség csekély száma miatt sok parlagföldet és a természet által visszahódított erdős, bozótos, vízjárta területet láttak az utazók. Bulach jellemzése 1772-ben megerősítette annak, a korabeli hazai forrásokban is szereplő földesúri birtokpolitikának a fennmaradását, hogy' jövedelmezőbb volt a földeket egyben megtartva állattenyésztésre hasznosítani, mint falvakat telepíteni.70 Ez főként a megye déli területének újranépesítésére ny'omta rá a bélyegét, és maradt tipikus gazdálkodási forma. A falvak népessége szegényen élt, lakáskörülményeik jellemzésénél feltűntek az idegen szemnek az etnikai különbségekből eredő építkezési formák. Kuriózumként kiemelték a sokszínű nemzetiségi helyzetet, amely a telepítési politika következménye volt. Windisch 1772-es Fejér megye-leírásában, annak déli harmadában nem tudott kiemelkedő nagyságú falut vagy mezővárost megnevezni, ami szintén egybevágott Bulach és a kortársak észrevételeivel. IRODALOM ABLONCZYNÉ NÁDOR Zsuzsánna 2005 Ungarn - Das gesegneteste Eand Europas Das Ungambild der niederländischen Reisbeschreibungen in der Periode 1555-1774. Eine vergleichende Analyse im Spiegel der retorisch-apodemischen Traditionen dargestellt an Werken der niderländischen, deutschen und englischen Reisbeschreibungen. Doktorarbeit. Debrecen. http://ganymedes.lib.umdeb.hu:8080/dea/bitstream/2437/3129/l/de_2635.PDF [2010. április 12.] BERKESZI István ford.” 1887 Gróf Hofmannsegg utazásai Magyarországon 1793—94-ben. Fordította és a bevezetőt írta: Berkeszi István. Bp. Franklin Társulat. 65 A francia jezsuita szerzetes, Francois Xavier de Feller 1766-ban csak a szép jezsuita templomot és rendházat tartotta említésre méltónak a városban. (G. GYÖRFFY 1991, 72.) “ BIRKÁS 1932, 11. 67 Idézi BIRKÁS 1932, 13. 68 Birkás 1932. 14. 69 [WINDISCH, Karl Gottlieb] 1772, 68-69. 7(1 A zirci apátság előszállási uradalmába csak 1811-ben telepítenek 120 - főként német - jobbágycsaládot a munkaerőhiány orvoslására. (FARKAS 1977, 259.) 285
