Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor: A qjni apátság elős^állási uradalma. I. rés%: 1659—1826. szabó, 2 kovács, 1 kádár, 1 asztalos, 1 nyerges. A jobbágyság használatában 1872 pozsonyi mérős szántóföld és 468 kaszás rét volt. A telepítés óta eltelt 17 esztendőben a telkesek száma 4 családdal kevesebb lett, és a házzal nem rendelkező zsellérek (a lakók) nyilván a kézi munkaerő gyarapítására telepedhettek meg a faluban. Közterhek A herczegfalviakat 1814-ben közterhek viselésére kényszerítették. Az 1814—1815. katonai esztendőre Herczegfalva 345 dika (adókulcs) után adózott. A befizetett évi adó összege 1559 forint 40 dénár volt. Ebből 883 forint 20 dénár a hadiadó, 676 forint 20 dénár a vármegyei (házi-) adó volt. Az 1830—1831. évi adókivetés szerint a telkesek közadót, vármegyei adót és minden adóforint után 15 dénárt fizettek a falu pénztárába. Az állami adó 886 forint 38 dénár, a megyei adó 631 forint 21 dénár, a községi adó 218 forint 20 dénár volt. Esztendőnként 2 borjút adtak a földesúrnak a herczegfalviak. A borjúkat a tavaszi és az őszi vásárban vették Székesfehérváron, és az ottani ciszterci rendháznak adták át. Ezen állatokat „urbariális borjúknak” nevezték. 1831-ben 25 forintért vásároltak borjúkat a fehérvári vásáron.164 1831. augusztus 14-én az Alapon lakó Horváth Gábor másodalispánt felkereste a nótárius, majd 19-én Pettendre utazott, a főszolgabíróhoz. A főszolgabíró székhelye ekkor Csákváron volt, de Pettenden volt birtoka, és itt kereste fel a herczegfalvi jegyző. A jegyző (vagy másképpen nótárius) a községben fontos személy volt, aki a közdolgokban sokat utazgatott. O tartotta a kapcsolatot a földesúr megbízottaival Előszálláson és a kerületi ispánnal. 1834-ben a nótárius Ullmer Ferenc, az öregbíró Weninger Ferenc, a törvénybíró Müllner János volt.165 A jobbágyság utolsó nemzedéke Az 1847. évi „haszonvételi becsű” értékes adatokat szolgáltat a falu gazdasági állapotáról. Innen tudjuk, hogy a homoktalajú szántókat az uradalom minőségileg jobb ingadanokkal pótolta. Az elemzés szerint a falu szántóföldjei termékenyek, különösen kenyérgabona termesztésre alkalmasak voltak, a rétek két ízbeni kaszálással egészséges és jó füvet adtak. Kereskedelmi szempontból fontos, hogy dunai hajóval megközelíthető volt Buda és Pest, kétórányi járásra feküdt Földvár (Dunaföldvár), ötórai járásra Székesfehérvár. A helység legelői bőséges füvet termettek. A marhák itatására kutakat és egészséges vizet tartalmazó tavakat létesítettek. A helységnek erdeje nem volt, a jobbágyok fahasználati joga megoldatlan volt. Makkoserdő, szőlő nem volt a község határában. A lakosság kilencedet adott a földesúrnak, a tized fizetése alól mentesek voltak. 1811-ben a beltelkekhez fél hold gyümölcsöskertet mért ki gazdánként a földesúr. Nád a határban nem volt. A királyi sóház Földváron volt. Községi (önkormányzati) tulajdonban volt 18 hold szántóföld, 20 hold rét, 1 hold beltelek, fél hold kenderföld. A gazdasági szokásjog szerint az egész telkes gazdának 8 ökörrel kellett művelnie földjeit, de tartania kellett még négy7 kocsislovat, négy fejőstehenet, néhány növendék állatot, továbbá sertéseket. (A jobbágy' azonban nem tarthatott juhokat, kecskéket.) Herczegfalván a jobbágygazdák zöme fél telekkel rendelkezett, így a gazdaságokban általánosan 4 ökör, 2 ló, 2 fejőstehén alkotta az állatállományt. Két családi vagyonösszeírás adatait közlöm, melyek jól jellemzik a herczegfalvi parasztság vagyoni viszonyait. Endresz György' megözvegyült zsellér 1809-ben feleségül vette Paischl Katát. A házassággal vagyon került a zsellérházhoz, és elérték a telkesek gazdasági szintjét. A lány hozománya 1 tehénből, 1 fából készült ágyból, 6 vánkosból, 1 párnából, 3 lepedőből és 1 ládából állt. Néhány év múltán Paischl Kata apja meghalt; házát és ingatlan vagyonát eladták. Az örökségből 400 forint jutott leányának. A család a nagyvenyimi hegyen két szőlőt vásárolt. Az egyiket 250 forintért vették, a másikat maguk ültették. Endresz György 1829-ben meghalt. Az özvegye tulajdonában maradt ingóságokat és az ingatlan vagy'ont 1830-ban megbecsülte a községi elöljáróság. Megállapították, hogy Endresz György háza sárból készült, amelyet nád és zsúpszalma fedett. A ház az összeírás évében rozoga állapotú volt. A kertben gyümölcsfák, az udvarban sertések számára ól állt. A ház udvarán levő kútnak nem volt kávája. Az istállóban az összeírok egy' pár igásökröt találtak; megjegyezték, hogy volt még két ökör a család tulajdonában, de azokat az összeírás előtt az özvegy7 85 forintért eladta. Az állatállomány'hoz tartozott két vén ló, egy tehén és 4 sertés. A gazdaság és a ház felszereléséhez tartozott 1 vasalt kocsi, 1 vasalt ökrösszekér vendégoldalakkal és keresztfákkal, 2 eke, taliga, csoroszlya, 1 fából készült ökörszánkó, 2 hosszú vasas oldal, 1 kisafa, 2 csákotás tézsla, 1 pár lószerszám, gyeplő, 1 pár fakókocsikerék, 1 pár taligakerék, 1 kendertiló, 1 kendersimító, 2 kasza, 6 kaszanyél, 1 új kasza pántos nyéllel, 1 hétöles rudazó kötél, 1 murvavágó kapa, 1 ganéjhúzó kapocs, 1 dagasztószék, 5 lópatkó, 1 zabla, 3 kapa, 1 szecskaláda, 1 kerékkötő lánc, 1 törekrosta, 1 ritkarosta, 12 zsák, 1 lisztesláda, 2 ganéjhúzó villa, 1 szekerce, 2 szénarakó villa, 1 164 PML Acta locorum. Herczegfalva. A. 1814-1831. 165 FMI, Aera locorum. Herczegfalva. Öregbírói számadások. A. 1821-1831. 273
