Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor A zjrci apátság előszállást uradalma. I. résty 1659-1826. tartották. Az egyik kulcsot az apát, a másikat a zirci szerzetes jószágkormányzó őrizte. Gazdasági kérdésekben a tanácsadó testület a gazdasági tanács volt. A perjel hetente egy alkalommal gazdasági tanácsot tartott Zircen, ahol a házgondnok, az alperjel, a rend ügyésze volt jelen, de havonta egyszer meg kellett jelenniük a külső gazdasági tiszteknek is. A gazdasági tanácsban döntöttek az uradalmi jószágkormányzók a gazdaságvezetők kérelmeiről, ismertették a gazdasági eredményeket. Itt tárgyalták meg az uradalmat ért károkat, elmarasztalták a hanyagul dolgozó alkalmazottakat. Hanyagságaikért példásan megbüntették őket, ezért a gazdatisztek az uradalomban szolgáló cselédekkel, pásztorokkal és napszámosokkal szigorúan bántak. 1812-ben az ispánok hamis jelentéseket küldtek az uradalom kormányzójához, miáltal kár keletkezett. 1813 tavaszától szigorúbb ellenőrzést gyakoroltak felettük. Az apátság elhatározta, hogy a hamis jelentést készítő ispánokat a szolgálatból elküldik. Az 1812. évben okozott kárt az ispánokkal pénzfizetéssel téríttették meg. Büntetéssel sújtották az ispánt, ha a gazdasági rendelkezést nem, vagy hanyagul hajtotta végre. 1813 őszén az ispánokat kötelezték, hogy az istállóban égő mécsekbe az olajat saját pénzükön vásárolják meg, mert Előszállás és Kisvenyim kivételével sehol sem vetettek elegendő napraforgót, így nem tudtak sajtolásra elégséges magot szállítani az olajütőbe. Az 1813. évi gazdasági leltárak elkészítését gondosabban végezték, s az ellenőrzésre való tekintettel minden kerület a leltárból egy példányt az uradalom archívumába elhelyezett. Az ispánoknak naponta feljegyzést kellett készíteniük a munkák menetéről, mely tartalmazta a munkafajtákat, azt, hogy milyen csoportok végezték azokat (robotosok, harmadosok, napszámosok vagy uradalmi erő: konvenciós cselédség) és mennyi időt fordítottak rá. A diáriumok vezetését a kormányzóság javasolta, de az ispánok ennek érdekében keveset tudtak tenni. Ugyanis gyakran meg kellett jelenniük az állatok etetésénél, az egyes munkacsapatokat, robotosokat meglátogatniuk, feddték és a vagyon megbecsülésére oktatták az uradalom alkalmazottait. Az ispánokat a kormányzóság példamutató, istenfélő és jámbor emberekké akarta formálni. Az uradalom megkövetelte a katolikus cselédektől és jobbágyoktól a vallásos életet. Az alkalmazottak nagyobb része katolikus volt. Herczegfalva telepítésénél elsődleges szerepet játszott a vallási szempont. A gazdatiszteknek a vallásos életben példát kellett mutatniuk. A kormányzóság a lelkűkre kötötte, hogy az uradalmi tisztek a vasár- és ünnepnapi istentiszteletek alkalmával ne a templom sekrestyéjében tartózkodjanak, „hanem a templomhajóban, s a% együgyű népet ájtatos példájokkal a lelki buzgóságra geijesszék, s feddhetetlen keresztény életükkel példásan kitűnjenek. A példátlan, jámbortalan tiszt mindenütt, de leginkább a papi uradalomban tűrhetetlen mételyes nyavalya. ” A rendelkezés azért hangzott így, mert egyes ispánok közömbös vallási magatartását az uradalom vezetősége kifogásolta, s a cselédek és jobbágyok is gyűlölték őket. Az uradalom a vallási közösségen keresztül akarta népszerűbbé tenni őket. A termelési biztonság A termelési biztonság megteremtése érdekében a direktorátus erélyes intézkedést, pönálét vezetett be. A herczegfalvi majorban egy szénakazlat az ottani pásztorok rendszeresen dézsmáltak, és ezt a csőszök huzamosabb ideig nem fedezték fel. A csőszöknek a kárért anyagi felelősséget kellett vállalniuk, sőt testi fenyítést is kilátásba helyeztek. A szigorú rendszabályokat a majori csőszök mellett kiterjesztették a pusztai csőszökre is. A csőszök hamarosan leleplezték a szénatolvajokat, akiket 38 forint kár megtérítésére köteleztek, az illetékes csőszöket pedig korábbi mulasztásaikért 12 pálcaütéssel büntették, hogy „ezáltal is ébresztessenek kötelességük teljesítésére." A csősznek a vagyonvédelemben kiemelkedő szerepe volt. A tisztiszéki ülés határozata úgy szólt, hogy7 a csősz köteles volt a kárt megtéríteni, ha nem tudta a kár okozóját felderíteni. Az uradalomnak joga volt a csősz teljes vagyonát elkobozni. A csősznek éjszaka is őriznie kellett a reá bízott vagyont. Utasítás szerint a csősz kerülje az összetűzéseket: „veréstől, mocskolódástól őrizkedjék”, fedje fel a „gonosztevő szándékot, az uraságnak hű őrtállója legyen. A szoros fenyíték legen a csősz Zabolája; a legkevesebb hívségtelen restséget az irgalmatlan és gyalázatos kicsapás fogja követni." 1814. május 24-én a kormányzó erélyes utasításban adta közre, hogy7 aki a tisztiszéken hozott rendelkezéseket nem tartja be, azokat az uradalom elbocsátja a szolgálatból. Ez a rendelkezés nemcsak a cselédségre, hanem a vezetésre is vonatkozott. A kormányzó szerint az engedetlen gazdatiszt első ízben „négyszemközt megfeddetik, második alkalommal a tisztiszéken nyilvánosan éri a bírálat, harmadik esetben hivatalától felfúggeszftetik. ” A biztonság érdekében Dréta intézkedéseket foganatosított. 1807-ben a kastélyt és személyzetét külső incidens, betyártámadás érte; ekkor elrendelte, hogy a kastélykaput télidőben este 8, nyáron 10 órakor be kell zárni. A kapuzárás ellen a számtartóság tiltakozott. Dréta azonban tudomásukra hozta, hogy szükséges a kastély biztonságára ügyelni, a kapuzárás urasági joghoz tartozó intézkedés, ami ellen nincs helye ellenvetésnek. A tarlógyújtó gondatlansága miatt 1807 nyarán 437 forint kár keletkezett az uradalomban. Ezt a kárt a tarlóégetőnek meg kellett térítenie, a megyei törvényszék (sedria) a tettest egy évi börtönre és 100 botütésre ítélte.129 (Egy Sitkéi nevű ember a karácsonyszállási táblákban kepéket gyújtott fel.) 1808. szeptember 18-án megtiltották a tarlókon, a szérűkön a tűzgyújtást és a pipázást. 129 VeML Ap.lt. Előszállási kormányzóság iratai. A. 1808.
