Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor: A %irá apátság előszállási uradalma. I. rés%: 1659-1826. tettek. A ciszterci gimnáziumok (Eger, Pécs, Székesfehérvár), a népiskolák, az egyházak, a rendházak fenntartása, működtetése, a személyzet ellátása anyagiakkal az apátsági birtokok feladata volt. Az apátság kiadásai a modem korban fokozódtak: ki kellett fizetni a váltságösszeget, amely Zirc függetlenítésével keletkezett. Az intézmények korszerűbbé tétele sem tűrt halasztást. Építkezni kellett Zircen, tataroztatni a rendházakat, a gimnáziumok épületeit. Sürgetően vetődött fel a gabona- és a szarvasmarha-kereskedelem fokozása. A francia háborúk alatt mezőgazdasági termékek konjunktúrája volt. Közbejöttek tragikus események is: 1827-ben leégett az egri templom, a gimnázium és a rendház. A franciák megszállták Zircet, a monostorban és a majorban rombolás ment végbe. Új személyek kellettek a megoldandó feladatokhoz. A hazai világi hatóságok e feladatok irányítására Dréta Antalt szemelték ki, aki teendőit a veszprémi püspök támogatásával hajtotta végre. Első teendői közé tartozott a személyi feltételek megteremtése. Az apátságban a porosz szellemiségű szerzeteseket valóban meg kellett reguláznia, s a renden belüli kulcspozíciókból eltávolítani őket. Az előszállási uradalmi kormányzót, Tschöke Bernátot 1804. január 3-án Zircre rendelte, új perjelt áhított Zách Tóbiás személyében. A perjel azonban együttműködött a porosz szerzetesekkel, akik Tschöke visszahívásával megerősödtek. Státusban maradt a zirci gazdasági kormányzó, Christoff Bonaventura is, így Zircen egyelőre a sziléziaiak akarata érvényesült, Előszálláson azonban a hazai szellemnek szabad volt az útja. A munkaerő gyarapítása, az uradalmi személyzet 1803. augusztus 29-től Dréta Antal lett az előszállási jószágkormányzó. Hozzálátott az uradalom szerkezeti megújításához. 1803 őszén maga mellé vette Kovách Sándort, és megbízta az uradalmi inspektorátus (intéző) teendőinek ellátásával. Kovách, aki előzőleg a veszprémi káptalani birtokok inspektora volt, bő szakmai tapasztalattal rendelkezett. Kovách 10 tíz évig állt Előszállás szolgálatában, s csak betegsége miatt vált meg az uradalomtól. Utóda Vargha Márton lett, majd őt követte Modrovich Ignác. Mindhárman világi szakemberek voltak, akik Dréta akaratát végrehajtották. Az 1803—1804. gazdasági évben új vezetői személyzet állt munkába, a gazdasági tisztek is kicserélődtek. A 7 fős tisztiszemélyzet 1804. január 1-jén kezdte szolgálatát.122 A tisztikar: Schvalm János számtartó, Lohninger Ferenc magtáros, Schmidt Ferenc ispán (Előszálláson), Székely Imre ispán (Kisvenyimben), Barabás Ferenc ispán (Újmajorban), Érti Dávid ispán (Nagyvenyimben), Vohánka Fülöp kulcsár (Előszálláson). Konvenciósok Előszálláspusztán: Pekker Ignác vadász; Olmász János kosárfonó; Veger János tehenes; Csorba Mihály, Kohlman Krisztián, Kálmán Márton majorosok; Radies István hajdú; Pásztor Mátyás pásztor; Lampek Mátyás, Vaiser Péter göbölösök; Tibold Péter lovász; Balog János kovács; Plum György méhész; Nyuli István gulyás; Szerencsés János kanász; Kőszegi István erdész; Haider Pál, Bánoczky András vincellérek; Oroszi Mihály és Kálmán István kocsisok; Kálmán Anna majorosné; Huszár Éva szolgáló. Előszálláspusztai béresek: Fábián János, Berger József, Molnár András, Veszprémi Ferenc, Kis Pál, Waldinger János, Molnár János, Hoffman Pál, Szaber György, Szőllős Mihály, Molnár Adám, Szekfű Ferenc, Trenner János, Sudár Simon, Bencze Adám, Bah István, Molnár Mihály, Kolomár János, Simon Ferenc, Boros István, Horváth József. Az előszálláspusztai konvenciós alkalmazottak létszáma 45 fő volt.123 Kisvenyimben 19 fő szolgált, köztük Polónyi György pusztagazda; Ménesmajorban 20 fő dolgozott Vajda István pusztagazda irányításával. Az uradalom a juhászokat 1803-ban Szent Mihály-napon fogadta fel. Juhászok a következő személyek voltak: Vakter Simon és Kronauer József Karácsonyszálláson; Kronauer Ferenc és Aisenfelder Mátyás Előszálláson; Vinis Pál Kokasdon; Rajongli István Újmajorban; Saivald Ferenc és Tiringer András Nagyvenyimben. A pusztacsőszök létszáma 13 fő volt: Előszálláspusztán Bula György, Markovics Jakab, Sziládi István; Karácsonyszálláson Plum József, Bódis József; Újmajorban Markovics György, Vadász István; Nagyvenyimben Plum Márton, Markovics István; Mélykúton Kutas István; Kisvenyimben Major Ferenc és Bula György'; Kokasdon Erő Jakab. A csőszök 1804. január 1-jén léptek szolgálatba, természetbeni juttatást kaptak. A juhászt a számadóval együtt jól megfizették: évi 60 forint készpénz mellett természetbeni juttatást kapott, tarthatott juhokat is. (Ezek száma több száz is lehetett, akár 800-850 db.) A juhászok juhállománya az 1804. évben 4284 db volt. Két tanítóról tudunk 1804-ből: Előszálláspusztán Pangl Mihály, évi javadalma 49 forint, továbbá 12 pozsonyi mérő nagyságú szántó volt, amelyet az uradalom művelt (őszi és tavaszi gabonával vetették be); Újmajorban Harnos Ignác volt a tanító, akinek javadalma évi 31 forint, továbbá 8 pozsonyi mérő nagyságú szántóföld volt (őszi és tavaszi vetések számára, uradalmi műveléssel). Az előszálláspusztai béreskonvenció 1804-ben a következő volt: évi 26 forint, 10 font marhahús, 19 pozsonyi mérő gabona (részletezve: 3 pozsonyi mérő tisztabúza, 16 pozsonyi mérő kétszeres gabona), 2 mérő árpa, egyharmad mérő bab, 30 font só, 5 font vaj, 10 font tengeri, 5 pozsonyi mérő nagyságú szántó tavaszi és őszi vetésnek. Az 122 VcMI, Ap. lt. Előszállási kormányzóság iratai. 1. cs. 1. f. A. 1803-1804. 123 VeML Ap.lt. Előszállási kormányzóság iratai. Status personalis et salaris. A. 1809. 248
