Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor A %irá apátság elős^állási uradalma. I. rés% 1659-1826. Az apátság anyagi helyzete 1803 augusztusában az alábbi: a letéti pénztárban 38 ezer 328 forint, az apátnál 40 ezer 783 forint, az adósoknál pedig 103 ezer 957 forint volt.98 Az uradalom gazdálkodásának eredménye következtében az apátság vagyona gyarapodott. Különösen az állattenyésztés növelte a jövedelmet. Ebből származott az uradalmi jövedelem nagyobb része a XIX. század első évtizedeiben. Dréta takarékos és átgondolt gazdálkodásának eredményeként 1812 végén az apátságnak nem volt adóssága, a gabona egy részét eladták, a rendházak ellátását pedig az uradalmi termékek fedezték. A rend ekkor 50 főnek nyújtott teljes ellátást. Az apátság 1699 óta a kölcsönök egész sorát vette fel magánosoktól, közületektől. Az apátság nevében a mindenkori apát volt a kölcsönfelvevő. 1758-ban Wiesner apát a wellehradi apátságtól 17 ezer forintot kölcsönzött, melynek visszafizetése évente 500-600 forintos részletekben történt. 1813 után a zirci apátság is rákényszerült hitelek felvételére. Ezt közületektől és magánosoktól egyaránt felvette. A nagy összegű hiteleket Dréta 1813 ésl823 között vette fel. 1816-ban a fehérvári Nepomuki Szent János-templom pénztárától kölcsönzött 1 ezer forintot, de 1822-ben 30 ezer forintra volt szüksége. 1824-ben viszont Magino Frigyestől 25 ezer, és még abban az évben Krentz Jánostól 10 ezer forintot kölcsönzött. A zirci konvent az utóbbi hitelt nem vette tudomásul, mivel (az érvek szerint) az apát ehhez nem kért királyi engedélyt, és a konvent sem látott garanciát arra, hogy a hitel visszafizetéséhez az apátság elegendő tőkével rendelkezik. Ekkor már kiéleződött a viszály a konvent és az apát között, és ez Dréta haláláig tartott. A ZIRCI APÁTSÁG FÜGGETLENÍTÉSE Állami beavatkozás az önálló apátság megteremtésére A zirciek kapcsolattartása a sziléziai anyamonostorral nehézkes volt. Heinrichau 1742-ben, Szilézia elcsatolásával Poroszországhoz került. Az osztrák hatóságok bizalmadanok voltak az idegen uralom alá került sziléziai apátsághoz, mégis 1749. november 9-én Mária Terézia sziléziai szerzetest nevezett ki Zirc élére, Rieger Candidot, aki a tisztséget 1763-ig viselte. 1763-ban a helytartótanács úgy rendelkezett, hogy Heinrichauba Zircről ne kerüljön jövedelem. (Ez a hétéves háború esztendeje volt.) A zirci perjel ekkor tette meg az első lépéseket, hogy a sziléziai rendtől elválassza Zircet. Ez több mint fél évszázadig tartó szívós küzdelem után sikerült. Heinrichau Zircet — mint neki jól jövedelmező filiális apátságot — feltéden meg kívánta tartani, és ehhez a porosz állam segítségét is igénybe vette. 1763. szeptember 20-án Mária Terézia zirci apáttá Haschke Konstantint nevezte ki, aki egyben heinrichaui apát is volt. Az újonnan kinevezett apátot meghívták az 1764. évi rendi országgyűlésre. Haschke maga helyett a diétára a zirci perjelt küldte. Az apát 1778. augusztus 30-án meghalt.99 * 1774. október 26-i keltezéssel a heinrichaui apát levélben értesítette a zirci perjelt, hogy császári parancs érkezett Heinrichauba, mely szerint Zirc és a sziléziai anyamonostor között a pénzforgalom tilos. Haschke utóda, a heinrichaui Wetzel Márk kinevezése 1779. augusztus 13-án történt.’00 Wetzel apát halálát a heinrichaui konvent a zirciekkel 1792. december 2-án tudatta.101 József császár szerzetesrendeket eltörlő rendelete nem érintette a zircieket. Ennek magyarázatát abban leljük, hogy anyaegyházuk idegen országban (Heinrichau Poroszországban, a sziléziai tartományban) volt. Az államosítás politikai bonyodalmakat okozhatott volna az Osztrák Birodalom és Poroszország között. A zirci apátság önállósításáért Bajzáth József veszprémi püspök járt közben, akinek a perjel ígéretet tett, hogy átveszik a veszprémi elemi iskolát, és tanítókat küldenek Veszprémbe. A sziléziai anyaapátságtól történő elválasztás egyik mozzanata volt, amikor a helytartótanács 1786. szeptember 2-án elrendelte, hogy7 a zirci novíciusokat ne Heinrichauban, hanem a pesti központi szemináriumban képezzék. A zirci magyar szerzetesek összegyűjtötték sérelmeiket, melyeket a sziléziai apáti kormányzat okozott nekik. Ezek között súllyal szerepelt a magyar származású rendtagok kirekesztése a rendi elöljárói tisztségekből: perjel, alperjel és jószágkormányzó magyar nem lehetett („mintha kánoni büntetés alatt állnánk”). A zirci magyar és német szerzetesek meghasonlottak egymással. A kevés számú magyar szerzetes diszkriminációnak volt kitéve. Kifogásolták azt is, hogy a zirci jövedelem Heinrichauba vándorolt. Amikor a meghasonlásról az apát értesülést szerzett, kilátásba helyezte a sérelmek orvoslását, és egyben kérte a magyar szerzeteseket (1790. május 18.),_hogy a diétára ne vigyék függetlenítési törekvéseiket.102 1790-ben Veszprém vármegye is közbelépett, hogy világi hatósági oldalról sürgesse a leválasztást. A nemesi vármegye közgyűlésén felhatalmazták a veszprémi követet, hogy a pozsonyi diétán az ügyet vesse fel. A helytartótanács ’8 VeML Ap. It. Archivum Vetus. C 1531 a. A. 1803. 99 VeML Ap. It. Archivum Vetus. E C 27., 534., 541, 861. A. 1763. ii» VeML Ap. It. Archivum Vetus. C 916, 272 06. A. 1779. 101 VeML Ap. It. Archivum Vetus. E C 381. 102 VAJDA szerk. 1896, 34. 244
