Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor: A zirci apátság előszállást uradalma. I. rész; 1659-1826. puszták használatától. Az 1702. évi birtokösszeírásban Venyim, Karácsonyszállás és Előszállás a ciszterci rend birtokaként szerepelt.52 Az apátság a fegyverváltsági adót 1714. június 6-án fizette ki Karácsonyszállás, Előszállás, Venyim birtokok után. 1710-ben az apát kitiltotta a szomszéd birtokosokat az uradalmi területről, akik a földeket önkényesen elfoglalták.53 Az uradalmat környező birtokosok a következők: Perkáta a jezsuiták győri rendházáé; Adony, Mindszent, Alsó-Szentmiklós Zichy Imre tulajdona; Hantos, Kertpuszta a Csajághy családé; Szentivánt Daróczy István bírta; Pentele (Dunapentele), Baracs, Pázmán a Rudnyánszky családé; Alap közbirokosoké; Földvár a Szent Ilona Apátságé, Lók közbirtokosoké volt.54 Legelőbérlők A sziléziaiak, azaz a heinrichaui apátság, bérlet útján hasznosították a pusztákat. 1715-ben Fiath János győri alispán és Hermann János 3 évre, évi 150 forintért bérelték a pusztákat. 1718-ban Fiath kivált a bérletből, helyére Fördős Mihály fehérvári lakos került. A két bérlő versengett a bérletért. Fördős 200 forintot ígért a bérletért, továbbá a ménesből lovat és csikót. Hermann viszont nem volt hajlandó többet fizetni, s perrel fenyegetőzött. Ügyvédje, Schönberger, Pápán a filiális rendházban felkereste a perjelt, és megígért neki 250 forint évi bért. 1719—1723 között Hermann és Fördős bérelték a pusztákat, később Hermann kivált a bérletből, de Fördős maradt, a rend szerencséjére. Fördős állandóan a pusztán tartózkodott, ügyelt a rendi érdekekre is. „Ha Előszálláson tartózkodtunk, Fördős grátisz tartott minket. 0 ugyan kálvinista, de nagy tisztelettel van irányunkban. Amikor Hermannt elbocsátottuk a bérletből, Fördőst megtartottuk ” - olvasható egy jelentésben. Fördős 1723-ban 8 évre kapta meg a bérletet. A bérlet lejárta előtt Fördős megbetegedett, szélütést kapott. Egy heinrichaui okmány szerint „ezyel a betegséggel az emberek nem élnek sokáig, így a bérleti idő lejárta előtt elhalálozjk".55 1720-ban bizonyító eljárások folytak az előszállási birtokok határairól. Ekkor Hantos (Nagyhantos) és Kishantos határjeleit vizsgálták meg, és tudakozódtak a sismándi templom kerítésének vonaláról, majd a perkátai lakosokat figyelmeztették, hogy7 jogtalanul használták a venyimi legelőket, földeket.56 A venyimi határ egy részét Czipzer gyrőri polgár bérelte évi 150 forintért. A bérlet 1724-ben lejárt. A rend tervezte, hogy a puszta egészében vagy' annak egy' részében házi gazdálkodásba kezd, és állattartásra rendezkedik be. A hantosi részen Gindel és Korster hivatalviselő személyek gazdálkodtak, akiknek rovására írta a birtokkezelő, hogy bérletükbe perkátai parasztokat engedtek, akik ott legeltettek, saját részükre szénát készítettek. A perkátai rácok vitatták, hogy Venyimnek a kisvenyimi része zirci apátsági birtok lenne. Perkátai állítás szerint Kisvenyim a győri társaskáptalan birtoka, mert erről a részről a káptalan szedte be a földesúri szolgáltatásokat, ami biztos jele annak, hogy földesúri jogokat vindikált magának. Kisvenyimre (a pentelei és perkátai út mellé) betolakodtak az adonyi rácok is. A ciszterci rend képviselői szerint ennyi betolakodóval leheteden békés egyezséget kötni, a per elkerülheteden. „Nem hagyjuk magunkat sajátunkból kifosztani” — hangzott az érvelés. 1718-ból származó határnevek voltak: Mali Hunka (a földvári út mellett), Cerni Hunka, Comenyi Hunka, Velikiham (Pentele felé), Tebello, Berdo, Naplásvölgy, Naplásföld, Vastaghegy, Isaruk rét, Kisvenyim birtok. Kokasdon néhány földkuny'hót és juhhodály't látott egy katonai mérnök 1785-ben; az utakat megfelelőknek találta, a rétek alkalmasak voltak katonalovak legeltetésére.57 1753-ban Katona Naplás-völgy (Venyim határában) a rácok ny'elvén Danisty'e volt. (1850-ben ez a Naplás-dűlő). Későbbi emlékezések szerint a rendi birtokok füves pusztáin gyakran láttak idegen gulyákat. Pusztai emberek mondták el, hogy' az előszállási legelőkön még Sármellékről (Sárvíz folyó) származó gulyák is legeltek. ,/\ legeltetés ugyanis a kuruc világ és a régebbi pestis utáni időkben nem volt tilos. ” (A bérlő, Fördős István ménesét a csikósok a Dunáig legeltették.) A szomszédos birtokosok: Perkátán a győri rendház, Dunapentelén Száraz György, Sismándon Szekeres István, Szentivánban Farkas András és I^endvai János (ill. ezek örökösei) voltak, az előszállási földeken Földvár mezőváros gyakorolt tulajdonosi jogokat. Az apátság nevében Regnárd Gergely apát, majd Stift János protestáltak a jogtalanságok miatt. (Regnárd 1725—1732 között volt apát.) 1726. július 16-án a nádor ebben a tárgyiján utasította Fejér vármegyét, hogy' vizsgálja meg az apátság panaszait, és szolgáltasson igazságot. Az alispán és a szolgabíró Előszállás, Karácsonyszállás, Venyim határában a régi határjeleket megvizsgálták, azokat törvényesnek találták. A szomszéd birtokosokat kitiltották az uradalom területéből.58 52 VeML Ap. It. Archivum Vetus. Elenchus C 97., 98. A. 1702; KÁROLY 1896-1904, III. 7-10. 53 VeML Ap. It. Archivum Vetus. CIHA. 1710. Gazdasági rendelkezés. A. 1710. 54 KÁROLY 1896-1904, III. 7-10. 55 VeML Ap. It. Archivum Vetus. Elenchus C 15. A. 1723. 56 VeML Ap. It. Archivum Vetus. C 140. A. 1720. 57 FMTÉ 1972,158. 58 VeML Ap. It. Archivum Vetus. C 176. A. 1726. 234
