Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor A %irá apátság elős^állási uradalma. I. réssç 1659—1826. A MAGYAR KÖZÉPKOR A vidék a magyar kora középkorban Csák nemzetségi birtok volt. A XIII. század végén és a következő század elején, királyi adományképpen e területen kun nemzetségek telepedtek meg. A Duna mente ekkor ritkás népességű régió volt; a tatár támadást a Fejér vármegyei főispán (Geregye Pál) a még található sereggel a folyó jobb oldali részén (az egykori római limes vonalában) megkísérelte kivédeni. A vonalat mindaddig tartották, amíg a lakosság a veszély elől elmenekült. A tatárok az itteni magyar falvakat elpusztították. A kunok betelepítésekor a gyér magyar lakosság a Duna mellékére húzódott, így ez a magyar lakosságtól mentes vidék a kunok nomadizálásának kiváló terepévé vált. A területen alakult ki a hetedik kunkapitányság, melynek székhelye Hantos volt. A kunszék a besenyők szállásterületétől keleti irányban, annak szomszédságában települt. A kunok itteni letelepedését pontos évszámhoz kötni nem lehet, bár Károly János szerint az idevonatkozó oklevél 1343-ban kelt. Annyi bizonyos, a vidéket a kunok korábbról ismerték, mivel a XIII. század végétől a Dunán átkelve (ménes út, kunok útja), legeltettek ezen a vidéken. Letelepedésük folyamatosan történt. Az uralkodó kiváltságban részesítette őket, mivel a kunok a királyi hatalom fegyveres támaszai voltak. Egyes vélemények szerint az ország kitűnő termőterületeinek egyharmadát foglalták el. Szállásaik a magyar társadalomba integrálódtak, állandó falvak létesültek a területen. 1419-ből származó adat szerint Karácsonymiklós-szálláshoz közel feküdt Mihályegyháza. A vidéken több táborhely is létezett. Káldy Nagy Gyula A budai s%and%sák 1559. évi össs^eírása c. tanulmányban Venyim, Ivánkavenyim, Karácsonyszállás, Szentalbert, Újszállás, Hídőrség, Cseresút, Előszállás, Alsószállás helységeket említ. A kunok legeltető állattenyésztéssel foglakoztak, halásztak, vadásztak. Ezt a nomádokra jellemző életmódot a XVI. század elejéig űzték. A kunok autonómiában éltek, a kunszállásokat nem illesztették be Fejér vármegye szervezetébe. Ezért, vármegyei történeti források hiányában, és így az állami élet nyomainak felderítedensége következtében, nehéz ezt a több mint másfél évszázadot Előszállás történetében rekonstruálni. 1484-ben Mátyás király anyja, Szilágyi Erzsébet kérésére engedélyezte Kajtorszállási Mihály személyi felszabadítását. 1517-ben II. Lajos király a hantosszéki szállásokban lévő egykori Thoman-birtokokat azok örököseinek újraadományozta. A felsorolt birtokok között szerepelt Újszállás. A Sulyok testvéreket (György, István és Balázs) a székesfehérvári keresztes konvent Zápolya János király parancsára Hantosszék hét kunszállásba 1537. július 4-én beiktatta. Az aktusnál jelen levő szomszédok a birtokba helyezésnél nem tiltakoztak. A beiktatást a fehérvári keresztes konvent részéről Atthay Antal és a királyi megbízott, Zerethi Lőrinc végezte. 1537. június 19-én bejárták a birtokok egy' részét: Perkátát, Újszállást, Jakabszállást, Sárosdszállást; másnap Kajtorszállást, Előszállást, Karácsonyszállást. A szomszédok: szentmártoni Gyárfás Bertalan, szentágotai Thebery György és Imre, csehfalvi Cseh Máté és György, keresztúri György7 és Imre, a földvári mezővárosi tiszt, pázmai Symon Illés, Andrássá Gergely, Barachi Gergely, alapi Reöthy Balázs, Dombó Miklós nemes emberek és Nagy7 Tamás bíró, továbbá Illés Gy7örgy. Az adománylevélben a hét kunszállás között szerepel Előszállás (Elewzalas), Karácsonyszállás (Karachonzalas), Újszállás (Wyv.alas). Az adományozással János király Hantosszéket kiszakította a magyarországi kunságból, és megfosztotta a kunokat szabadságuktól, területi kiváltságaiktól. E retorzió az itteni kunok ellen azzal magyarázható, hogy a hantosszékiek áttértek Ferdinánd király hűségére. Azt tudjuk, hogy ezen a vidéken jártak Ferdinánd hadai, s ekkor hódították meg a Habsburg király számára Dunántúlnak ezt a részét. 1419-ben még 14 kunszállásról adnak hírt a források. 1541. január 14-én Ferdinánd a hantosszéki kunok 200 jobbágyát a szarvaskői kapitánynak („a nagy Horvátnak”) adta 16 ezer forintért. Ebből értesülünk arról, hogy7 a Sufyok testvérek Ferdinánd ellen fegyveresen harcoltak, és ebben a csatában a hantosszéki kunok is jelen voltak. Ferdinánd csapatai, köztük a szarvaskői kapitány is, felégették a kun falvakat, köztük a Thoman-örökösök nemzetségi birtokait. A hantosszéki betagozódás a magyar társadalomba és ezen belül Fejér vármegye társadalmába a XV. század utolsó harmadától ny7omon kísérhető. Megjelentek a kunszállásokon az egyházi férfiak, akik a keresztény civilizáció szellemi képviselői voltak. Intézményeket hoztak létre. Újszállás temploma az egyik bizonyíték, hogy7 itt működött egyház. Gazdasági, társadalmi vonatkozásokban a betagozódás jeleit észleljük. Utalunk az 1481. évi jakabszállási mezővárosi privilégiumra, az 1473. évi nemesítési aktusra Kajtorszálláson.15 A középkori Fejér vármegye a török hódoltság idején szűnt meg. Az újabb kori, 1692-ben alakult vármegye nem kapta vissza a Soltszék és a Csepeli-ispánság területeit.16 Hantosszék déli, délkeleti részein alakult ki az előszállási uradalom. '5 GYÁRFÁS 1870-1885, 111. 397., 402-403., 673-674., IV. 735-742., 768. 16IVÁNYOSI 2004,223-236. 223
