Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor A zjni apátság előszállást uradalma. I. rés1659-1826. Előszállás: Kelemenhalom, Bibiczhegy, Bárányhegy, Györgyszállás, Nagygyörgyszállás, Kisgyörgyszállás, Damhegy, Gulyamajor, Akőhegy Előszállás modernkori (1928) község többutcás, szalagtelkes település. A Mocsár-patak szerkezetileg eróziós völgyének jobb partján, átlagosan 118 méter tengerszint feletti magasságban települt. Viszonylagos magassága a patak szintje felett 5-6 méter. A község határa (5913 ha) változatos kőzettani felépítésű, morfológiai arculatú felszínekre terjed. A központi belterület 336 ha, a határban a külterületeken lakott helyek vannak. A térség a jégkorszak közepén süllyedő akkumulációs terület volt, melyet az északról leszaladó dús hordalékú, alsószakasz jellegű vízfolyások töltöttek fel. A feltöltődés lassú folyamatban, egyenetlen süllyedéssel ment végbe. A folyóvízi üledék (aprókavicsos homok, homok, iszapos homok) különböző vastagságban (4—20 méter) halmozódott fel. Vastagabb réteg a község keleti, délkeleti részein és Dunaföldvár térségében található. A jégkorszakban az árvízmentes szárazulati felszíneken a folyóvízi akkumulációt löszképződés váltotta fel, s a jégkorszak második felében 10—20 méter vastag lösztakaró keletkezett. Az új-pleisztocén végén és az ó-holocén meleg, száraz szakaszában a homokos területek fedetlenül maradt felszínét az északnyugati szél lepelszerűen szétteregette, részben buckákban felhalmozta. Főleg a községhatár keleti és délkeleti részét borítja összefüggő futóhomok-takaró, változatos homokformákkal. A község területén a folyóvízi homokkal, futóhomokkal, lösszel és homokos lösszel fedett területek pásztázottan váltakoznak. Felszín-alaktanilag a változatos felépítésű területet sűrű és mély völgyhálózat (eróziós és deráziós völgyek), keskeny völgyközi hátak, éles gerincek, buckákkal behintett futóhomokfelszínek és meredek, lepusztult lejtők tarkítják. A térség a Mezőföld meleg, mérsékelten száraz, forró nyarú vidékeihez tartozik. A felhőzet évi átlaga 50% körüli, a derült napok évi száma magas (90). A kisebb borultsággal összefüggésben a napsütés bőséges: évi összege meghaladja a 2000 órát. Különösen a nyári hónapok napfényellátottsága kedvező (júliusban 300 óra), ami kifejezésre jut a tenyészidőszak napsütésében (1500 óra). A bőséges sugárzás következtében a nyár meleg (július középhőmérséklete 21,1 °C), a nyári napok (75-80) és a hőségnapok (20-25) száma magas. A téli hónapok mérsékelten hidegek; a januári középhőmérséklet —1,5 °C. Az uralkodó szél északnyugatról érkezik. A község Fejér megye szűkösen csapadékos térségeihez tartozik. Az átlagos évi csapadékmennyiség 559 mm. Legcsapadékosabb (60 mm) hónap a június, kevés (31-34 mm) a csapadék január-februárban. A csapadék évi járásában október-novemberben 51- 55 mm-es másodmaximum jelentkezik. A csapadék több mint 55%-a, 314 mm, a ny'ári félévre esik. A kevés csapadék, a meleg, forró nyár és a könnyen kiszáradó futóhomokfelszínek vízháztartása veszteséges. Az átlagos évi vízhiány 100- 126 mm között váltakozik, ami a felszíni vízfolyások szegénységében mutatkozik. A Mocsár-patak kivételével vízfolyásai időszakosak. Valamivel számottevőbbek állóvizei: együttes területük 43,1 ha. Ezek közül kettő a 10 ha-t meghaladja. Az öt állóvíz közül egy' (0,75 ha területű) természetes, négy' (összesen 42,37 ha) mesterséges eredetű. Utóbbiak völgyelgátolással létesített halastavak. Talajvíz, elérhető mélységben, számottevően a völgyekben van. A löszös területeken jó termékenységű mezőségi talajok (típusos mészlepedékes csernozjom, réti csernozjom) képződtek, a futóhomokfelszíneket pedig többnyire tápanyagban szegény, gyenge vízgazdálkodású váztalajok (futóhomok-váztalaj, gyengén humuszos homoktalaj, földes kopár) borítják. A völgyekben a réti öntéstalaj és a réti csernozjom az elterjedt talajtípus.4 Karácsonyi puszták Nagykarácsonyszállás a Sárbogárdi-rög délkeleti térségében, a Róbert-völgy bal partján, löszplatón fekszik, egykori uradalmi kerületi székhely. Tengerszint feletti magassága 130 m, területe 3046 ha. Völgyekkel behálózott vidék. Geomorfológiai arculatát a löszfelhalmozódás és a lepusztulás formái adják. A lösz itt a jégkorszakban 10-30 m vastagságban halmozódott fel, majd lepusztult. Zegzugos futású löszvölgyek, lefotyástalan lapos vakvölgyek hálózzák be a felszínt. Részben sík, részben szelíden hullámzó fekvésű földek; művelésük könnyű, kitűnő termőerejűek, kevesebb munkaerőt igényelnek. A termőréteg mélysége 40-50 cm, a nedvesség) viszonyok kedvezőek. A talajt szabályellenes kiemelkedések, mély repedések törik meg. Az uradalmi vezetés több évig végeztetett a kerületben talajmunkát, amellyel az volt a célja, hogy az egyenetlen talajt megszüntesse. A munka nem lett eredményes, több munkát igényelt volna a talaj egyenletessé tétele. A kerületben az éghajlat mérsékelten meleg, száraz, tele enyhe. Az időjárás általában derült, a felhőzet évi átlaga 50%-os; a napsütés bőséges, évi összege 2000 óra feletti; a nyári hőmérséklet magas, júliusban a középhőmérséklet 21 °C; a csapadék szűkös, az évi átlag 550-560 mm. A vízhiány jelentős, mintegy 100 mm. A kerület vízben nem 4 KASZA et al. szerk. 1997,477-478. 220 1 í
