Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Gelencsér József: "Kiszúrom a szemedet!" A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban
Gelencsér József: „Kiszúrom a szemedet!" A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban támadt a két haragos között, miközben Hegyi valami tompa tárggyal úgy ütötte s%emkö%t Dömsödit, hogy ez valószínűlegyoM st^emevilágát veszti. Az eljárás megindult.”99 A verekedések résztvevői természetesen tudták, hogy a másik megvakításával bűncselekményt követnek el. Tettüket ugyanakkor elszenvedett sérelmük megtorlásának, a másik fél megbüntetésének tekintették. A verekedéseknél, de más alkalmakkor is, a kilátásba helyezett, a megvakításra utaló súlyos fenyegetést némelykor csak kevés választotta el a kísérlettől vagy az esedeg befejezett bűncselekménytől. Sárkeresztesen a község módos, jól gazdálkodó személyiségei közé tartozott a Belső (ma Kossuth) utcán lakó Nagy Szűcs János (1886—1965). Ökrei eladása kapcsán 1940 körül vitába keveredett a vele csaknem szemközt lakó vitéz Förhécz Sándorral (1897—1980). Mivel úgy látta, hogy ez becsapta, nagyon összevesztek. A mintegy évtizeddel idősebb, egyébként nyugodt, kiegyensúlyozott Nagy Szűcs János megígérte, a sérelem miatt kilátásba helyezte Förhécz Sándornak, hogy kiszúrja a soméit. Förhécz Sándor félt is mindig falubelijétől, de tetdegességre végül nem került sor. Ám életük végéig nem beszéltek egymással. A nép gondolkodásában és gyakorlatában a megvakítás tehát megjelent cselekményként, kísérletként, előkészületként és fenyegetésként. Rendszerint mindegyik egy vélt vagy valós sérelem, jobbára aránytalan mértékű megtorlásaként történt. Ilyen módon a magatartás a magánbosszú, az önbíráskodás irányába mutatott, azaz némileg a tálió elve is hatott. Amennyiben valamelyik fél végrehajtotta vagy megkísérelte a szemkiszúrást, akkor már elkövető lett, aki bűncselekményt vagy annak kísérletét valósította meg. Egy másik sárkeresztesi esetnél érezhető volt, hogy a fenyegetés, bár félelmetesnek hat, várhatóan mégsem kerül végrehajtásra. Inkább a komoly figyelmeztetést, tiltást tartalmazta, egyfajta beszédfordulat, szólás formájában. 1934- ben Gölöncsér Lajos (1895—1972), a család meghatározó, azt vezetni kívánó személyisége drámai hangú felszólítást, fenyegetést tett testvére, a több mint 10 éve özvegy' Igari Imréné sz. Gölöncsér Julianna (1903—1990) újabb házasságkötése kapcsán. Azt megakadályozni kívánva kijelentette húgáról: „Mind a két szemit kiszúrom, asztán a gyerekive együtt eltartom.” Máskor az előbbiek variánsaként azt is mondta, hogy „kiszurkájjo a szemeit, asztán eltartja, ha a Szumper Gyurihó megy e feleségű.” A fenyegetés a testvérbáty részéről semmiképpen nem improvizált, nem egyedi megnyilvánulás volt, hanem a nép körében időnként alkalmazott igen súlyos hátrány kilátásba helyezése, párosítva ellentétével, a következmények miattí gondoskodással. A hajdani büntetés, a szemkiszúrás így fenyegetéssé változott. A házasságot megakadályozni nem sikerült, később a testvérek kibékültek.100 A Móri-völgyben fekvő Sárkeresztesen kívül a kalotaszegi Kolozsmérán (v. Kolozs m.) kívántam alaposabb gyűjtést végezni a címbeli témakörben. A Nádas-menti, hagyományait őrző településen egy szólás volt a feltűnő, ami napjaink gyakorlatában is él, beszéd közben sűrűn előfordul. „S^úrd ki a szemét!” - mondja az egyik ember, főleg a férfi a másiknak, egy harmadik személyre célzottan. Akkor hangzik el, ha valaki elmondja a másiknak, hogy mit tett vele vagy kárára ismerőse, rossz szomszédja, haragosa. A másik személy biztatását, tanácsát az elbeszélő, a sértett ebben a formában természetesen nem fogadja meg, de ezáltal érzi, hogy neki van igaza, a sértést elkövető büntetést érdemel. Manapság, illetve hosszú ideje már csak szólásként hangzik el a cselekvésre buzdító felhívás, mely azonban ítélkező tartalommal bír az ügy és a szereplők felett. A szólás formájában történő megnyilvánulás általában nem egy ember, a beszélgetőtárs értékítéletét, hanem az egész közösségét fejezi ki. Az ősi „szemet szemért, fogat fogért” latin nyelvű megfelelője az „oculum pro oculo, dentem pro dente”. Ez nem csak az ókori Rómában, hanem később is, a latinos műveltségű területeken, országokban, ilyen személyek körében proverbiumként századokon át, mondhatni a 20. század elejéig élt. így a Magyar Királyságban is, ahol a latin csaknem a 19. század közepéig az igazságszolgáltatás, a közigazgatás elsődleges nyelve volt. Hatása a nemesség körén is túlmutatott. A nép körében a szólás természetesen magyarul élt. Sőt, kijelenthető, hogy az egész magyar nyelvterületen napjainkban is él vagy ismerik. A 20. század közepén a tartalmát alapvető értelmező szótárunk így magyarázta: a rossz bánásmódot, gonoszságot hasonlóval szokták viszonozni.101 O. Nagy Gábor terjedelmes, szólásokat és közmondásokat tartalmazó összegzésében is megtalálható. A „Szemet szemért” alapforma mellett szerepel itt a „Szemet szemért, fogat fogért” illetve a tájjelegűnek jelölt „Szemet szemért, fület fülért” változat is. A magyarázat szerint a bántalmazást hasonló bántalmazással szokták viszonozni.102 Ugyanebben a kötetben a „Szeget szeggel” proverbium is megtalálható. A gyűjtemény szerzője erre is lényegében ugyanazt a magyarázatot adta.103 Az utóbbi értelemben szerepel Petőfi Sándor népszerű, tréfás hangvételű költeményében, melynek címe is „Szeget szegjél”.104 A magyar nép körében a megvakítást eredményező cselekmény leírására — mint láthattuk — használták a kiszúrja, kivájja, kitolja, kiböki a szemét kifejezéseket. A kiegyezés után megjelent 99 SZV 1912. február 7. 3. 100 GELENCSÉR 2011, 280. 101 BÁRCZI-ORSZÁGH 1962, VI. 166. 102 O. NAGY 1976, 631. 'M O. NAGY 1976, 618. 104 PETŐFI 1966,1. 40. 204
