Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Gelencsér József: "Kiszúrom a szemedet!" A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban
Gelencsér József: „Kiszúrom a szemedet!” A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban Jovan Pein szerb történész szerint Jászenovácban a horvátok gyereks^emekből készült nyaklánccal fényképeztetek magukat.90 Ugyancsak a legnagyobb táborban, a Száva-partijászenovácon történt 1942 augusztusában a következő. Az usztasa őrök fogadásból gyilkossági versenyt rendeztek. A győztes állítólag 1360 ember torkát vágta el. Amikor az egyik fogoly nem akarta éltetni az usztasa vezért, Ante Pavelic poglavnikot, kiszúrták a szemét, levágták a fülét és az orrát, kitépték a nyelvét, majd átvágták a torkát.91 Curzio Malaparte (1898—1957), az olasz széppróza egyik legellentmondásosabb személyisége a II. világháború alatt haditudósítóként dolgozott. Egyenruhában, századosi rangban olyan helyekre is bejutott, ahova mások nem. 1941 nyarának végén — őszének elején Ante Pavelic (1889—1959) is fogadta. Beszélgetésük közben szemébe öüött egy fűzfából font kosár a poglavnik balján, az íróasztalán. Mivel fedele félig fel volt támasztva, Malaparte úgy gondolta, hogy tengeri állattal, talán osztrigával van tele. Rá is kérdezett, hogy dalmáciai osztriga? A poglavnik felelt: „Hűséges usztasáim ajándéka: húsz kiló emberszem.”92 A kivájt emberi szemek ajándékozása nem előzmények nélküli, századokkal korábbi gyakorlattal hozható párhuzamba. A török—magyar harcok idején a 16. században mind a törökök, mind a magyarok uralkodójuknak nagyszámú levágott testrészt, különösen orrot vagy fejet ajándékoztak. A törökök a magyarok levágott, összegyűjtött orrát a szultánnak küldték Konstantinápolyba. Az egyik legszomorúbb eset az volt, mikor Szegedről állítólag több ezer orrot indítottak útnak. A magyar vitézek legelőször 1543-ban küldtek török orrokat Bécsbe. Péter István egy csomó orrot és fület vitt ajándékba a királynak, amiért jutalmul posztót kapott. 1551-ben Babocsa várának védői sikeresen ütöttek rajta a törökön. Ennek nyomán vezetőik, Deli Horváth Márkó és Porkoláb Márton a királynak zászlókat, foglyokat és 25 orrot vittek. 1556-ban Murány kapitánya, Domonics Gáspár küldött Ferdinánd királynak 4 zászlót, egy martalóckapitány foglyot és 60 orrot. Az uralkodó igen szívesen vette az orrokat. 1570-ben a boszniai bég küldött 6 zászlót, néhány orrot és fület a portára. Azután már elmaradt mindkét oldalon a levágott orrokkal való kedveskedés, egy idő után pedig levágott fejeket sem küldtek az uralkodóknak.93 Pein szerb történész állításának hitelességét az elfogultság, az olasz Malaperteét pedig az olvasói érdeklődés elnyerésére való törekvés, az író túlzási hajlama teszi kétségessé, de legalább is gyengíti. A II. világháború végén, 1944—45-ben a jugoszláv partizánok kegyetlenkedtek ellenségeikkel és a védtelen polgári lakossággal. Bácskában magyar és német lakosok estek nagy számban áldozatul. Zentán 1944. november 9-én a cipész foglalkozású, nőtlen, 36 éves Lakatos Vincét végezték ki, de előtte kiszúrták a szemét. Az aránytalan bosszú előzménye az volt, hogy korábban a magyar cipész a gimnázium melletti kocsmában összeszólalkozott az ott iddogáló szerb parasztokkal. Gőgösen rájuk kiáltott: Hát tik még éltek, büdös vadrácok?!94 Rengeteg kínzás, verés történt Zsablyán is a kivégzések előtt. A partizánok az 1942. januári razziát bosszulták meg a magyarokon. A félszemű Vámos Bélának a másik szemét kiverték.95 A II. világháború katonai és polgári áldozatainak száma lényegesen meghaladta az I.-ét. A civil lakosság is rengeteget szenvedett. A Szovjetunió elleni háborúban a II. magyar hadsereg egészen a Donig nyomult előre. Az 1943. januári katasztrófa után a szovjet hatóságok rögvest hozzáfogtak a magyar és más katonai alakulatok által az emberekben és az anyagiakban okozott károk rögzítéséhez. Valószínű, hogy a tanúvallomások több esetben túlzóak voltak, a katonákkal való együttműködésről pedig mélységesen hallgattak. Az egyik cirill betűs feljegyzés szerint 1942. augusztus 20-án Arij Vasziljevics, a krasznopolszki Vorosilov tsz tagja nem akarta tehenét a magyar katonáknak odaadni. A magyarok egy „megtorlóosztag” törzséhez vitték, ahol karjait, lábujjait levágták, szemét kiszúrták, majd agyonlőtték.96 A Vörös Hadsereg tisztjei és katonái 1944 45-ben Magyarország területén a civilek sérelmére rengeteg szörnyűséget követtek el. A magyar történetírás mulasztása, hogy mindezek széleskörű rögzítése 1990 táján sem történt meg. Ahogy a középkornak brutális fegyvere volt a számszeríj, úgy a II. világháborúnak a lángszóró. Az éghető vegyszerek hozzáadásával viszkózussá tett folyékony, égő gyújtóanyagot, kőolajszármazékot kilövellő gyújtófegyver irgalmatlan eszköz volt. A kézi lángszórók kezelőjét az ellenség gyűlölte. A II. világháborút megjárt adatközlőim említették, hogy ha lángsgóróst fogtak el az oroszok, rendszerint agyonlőtték. Arról is hallottak, olyat is beszéltek nekik, hogy az ilyen katonákat állítólag megvakították. Az egykori Jugoszlávia területén 1991-től zajló háborúk elképesztő kegyetlenkedésekkel jártak. A megvakítás sem maradt ki az alkalmazott eljárások sorából. Egyetlen példát idézve. A Gulyás testvérek dokumentumfilmjében egy 90 PEIN 2012. 91 LASZÁK é. n. 92 MALAPARTE 1975, 448. 92 TAKÁTS 1979, 95-97. 94 SZLOBODA 2004, 79. 95 MATUSKA 2009, 50. m ERDÉLYI 2003. 202 7
